A víz alatti város

Rövid komment: Fidesz-győzelemről beszélünk, de – elkötelezett vidékiként – engedjünk meg egy rövid lábjegyzetet. (Mi is az, hogy “elkötelezett vidéki?” Vidék olyan, mint az asztalfő: ahol én ülök, ott van stb.) Köztudott, hogy az országos politika a kétezer főnél többet számontartó településekig ereszkedik le – nagyjából ez ugyanis a lélektani határ, ahol még megéri politikai állást fenntartani önként jelentkezőknek. A kisebb települések polgármesterei általában vagy kisebb fizetésből, részfizetésből élnek. (A képviselőtestület rendszeres javadalomban, kisebb településen, nem részesül.)

Kistelepülések sorsa: a függetlenek kezében!

És tegyünk még egy észrevételt: nem egy helyen vitte el a voksok nagyobb hányadát független: a politikus jelölt előtt is!

Ez viszont érdekes tapasztalat, és azt hiszem, a demokrácia lényegéről árulkodik. Vidéken nem a kampány, hanem a személyes ismertség dönt. Itt valódi tartalommal bírhat az a szó, hogy: “bizalom” vagy “közismertség” (amiről nem lehet beszélni, arról pletykálni kell, mondja a mucsai wittgenstein). Kérdés, hogy létezhet-e demokrácia “közismertség” nélkül: értsd most a fogalmat a “köz által való tényleges ismertség” értelemben.

Ha rátermettségről, és a rátermettség kiválasztódásáról beszélünk, adok esélyt a vidéknek.

A többit lásd az Új Nautiluson.

"Látható, hogy a természet által produkált lehetőségekhez képest technikai színvonalunk rendkívül alacsony."

"Nemrég készült az Egyesült Államokban egy felmérés, ahol megvizsgálták, hogy az emberek mennyire bíznak a vezető politikusokban, a törvényhozókban, a szabad sajtóban, a nagy cégekben, az egyetemekben és az orvostudományban. Az 1966-tól kezdve kb. tízévenként megismételt vizsgálat egyértelműen azt mutatja, hogy drasztikusan csökken az emberek bizalma a fenti intézményekben. Míg 1966-ban az emberek 70 százaléka bízott az orvostudomány jóindulatában, eredményeiben, ma már csak 23 százalékuk érez így. A szabad egyetemi kutatások célszerűségében és sikerében 1966-ban 61 százalék bízott, ma csak 25. A nagy cégeknek az átlagembert segítő tevékenységében 1966-ban 55 százalék hitt, ma csak 19. A médiumokban akkor 29 százalék bízott (ami nem jó eredmény), most már csak 13. A kormányzatba vetett akkori 41 százalékos bizalom mára 12 százalékra csökkent, míg 1966-ban 42 százalék bízott a törvényhozók előrelátásában és bölcsességében, ma már csak 8 százalék."

Egely György

Egy fontos írás a Kulturális Kreatívok weboldaláról: Egely György cikke, A másodfajú háború.

Ne rágódjunk a megfogalmazáson, szerencsés-e a "másodfajú"; és azon se, hogy Egely mért lépett vissza az LMP-jelöltségtől Budakeszin (szép kis történet lenne, az önkormányzati választás mint a "másodfajú háború" eszköze stb., de most kerülni akarom a dialektikát.)

Hogy függ össze háború és pókfonál? Egely pontos és tömör aforizmája: a háború enmergiaforrásokért folyik. Számtalan példája közül egy a természet által használt technológia: a pókfonál szakítószilárdsága messze meghaladja az ember által előállított legjobb minőségű huzalét, és lényegében akárhányszor sodorható, míg az acélszál legkésőbb száz sodrás után elnyíródik.

Koncentráljunk az erőforrásokra! A legfőbb kérdés, amire évek óta összpontosítok – és lényegében ez a feszültéség élteti úgy-ahogy ezt a blogfolyamot is: hogy lehet az emberi erőforrások átértelmezésével, az emberi erőforrásokról való más gondolkodással lépéselőnyre tenni szert azzal a poszt-ipari társadalommal szemben, amelyben élünk. "Pillanatnyilag más megoldás nem látszik, mint a mai hatalmi struktúráktól független polgárok, az egészség-és környezetvédelemre, a jövőbeli munkalehetőségre érzékeny emberek összefogása, odafigyelése" – írja Egely. Jó lenne pontosítani. Biztos vagyok benne, hogy a helyes léptékű, emberi gazdálkodás jelenthet stabilitást a Föld számára. Illetve, létezik alternatív megoldás is: el lehet hagyni a földet, ahogy a jobb érzésű istenek már el is hagyták.

A barokk: érzéki illusztráció, olvasom és idézem, kivonatosan. Az illusztráció (latin) eredeti jelentése: értelmezés, magyarázás.

Illusztrálni (értelmezni, magyarázni) valamit szoktunk. Mi a barokk illusztráció tárgya? Walter Benjamin kiemeli az időbeliség szerepét A német szomorújáték eredete című tanulmányban: az idő múlása, elröppenése, a lét végessége volna ez a gondolati mag. „A dolgok mulandóságának a belátása és az a gondos iparkodás, hogy a dolgokat átmentsék az örökkévalóságba, egyike az allegória legerősebb motívumainak.”

A legjellemzőbb barokk allegória: a napóra. Leképezni, mérhetővé tenni az eltelő időt. Az idő szakaszolása. (Az idő változásának, áramlásának tapasztalata nem azonos a mérhetővé tételével.) Tagolás, a létfolyam megragadása. Arcot adni az arccal nem rendelkezőnek: de az eredmény nem az eleven arc lesz, hanem a maszk. A barokk allegória végső soron az idő halotti maszkja.

Megragadni a pillanatot? Itt jutunk el a barokk lényegéhez. A barokk a gesztusban ragadja meg az időt. A barokk szobor arckifejezése mindig túlzó. Egy típust jelöl, egy szenvedélyt, egy érzést. Mindig jelöl. A barokk szent: a megváltás eseményét jelöli. De mit kezdünk ma egy ilyen arcképpel? Amikor patetikusnak, idegennek tűnik?

A barokk elemi kérdést vet fel, de hibás választ ad a saját maga által felvetett kérdésre. A válasz hibáját maga az idő: a történelem mutatja meg. A  barokk nagy diadala: a pogányság elsöprése. A török kiűzése Budáról. A protestánsok visszaszorítása. Ezek politikai tettek, egy zavaros korban politikusok és jezsuiták hatalmi harcai. A protestanitzmus olyan kérdést vet fel, amely – úgy tűnik – meghatározó volt a kereszténység szempontjából. Ez az eredetre vonatkozott: miyen az eredeti, értsd: autentikus kereszténység. A kereszténység a protestáns mozgalmakban megerősödött, népmozgalommá vált; az ellenreformációt követően viszont teret veszített. A másik pogánysághoz, az iszlámhoz való viszony szintén kudarcott vallott, ha azt a ma politikájának tükrében figylejük.

Túl sok a gond a barokk körül. A barokkot követő korok eszménye új, más gondolatkörre irányul. A klasszicizmus Rómát fedezi fel ismét, eszménye nem a barokk boltív, hanem az oszlopsor és a timpanon, a szentek szobrai helyett Apollónt és Aphroditét csodálja.