Száguld egy ismeretlen arc

Szomorú, elkedvetlenítő hallgatás övezte legutóbbi (utóbbi előtti) bejegyzésem; mindegy, ez is tapasztalat, nincs tehát közigény sem a józan fogyasztás, sem a lovas közlekedés tárgyában – vélhettem volna, már csak ilyen ez a kor, igazán fontos kérdésekre siket. Egyetlen értékelhető visszajelzés jutott el hozzám, az is szóbeli és így csak fél pontot ér, sőt, ironikus és gúnyos: ezek szerint részegen akarsz vágtázni a városban föl-le, jegyezte meg e megjegyzés mondója, na szép!

Így félreismerni engem! De az ötlet nem rossz. Megvalósítani nem fogom, de milyen remek karakter…! Z.-nek nevezem el, aktív környezetvédő, természetesen nyilas jegy, erős önérvényesítő hajlammal és kreativitással, de kevés önérvényesítő képsességgel (magába forduló, nehezen kommunikáló személyiség), sok felgyűlt feszültség, sérelmek is. Vágtázik éjjel a nagykörúton, ilyenkor megváltottnak érzi magát. Száguld a lóháton az arca (kamera: az arcot látjuk), haja persze lobog (ha meg kopasz, hát kopasz!)

Mennyi feszültség torlódik föl egy ismeretlen arcban, melyet valami miatt fontosnak tekintünk! Lehet ez egy kiemelt kép, melyhez valami miatt személyes viszonyt alakítunk ki… és átengedjük egészen a képzeletnek, fölruházzuk olyan vonásokkal, melyek csak asszociációinkban élnek, történetekkel, melyek egy elképzelt pont körül mozognak. Vonzások és vonzódások, elképzelt viszonyok, el nem hangzott beszélgetések – minél élesebben él benned a kép, annál gazdagabban öltözteted föl a rá ruházott sorsot, de ettől el is távolodik.. és ha valami véletlen vagy szeszély, találkozás, fordulat meg nem töri a képzelet ívét, hamarosan lábra kap és elhagy. Bizonyos írók, nagy kerakterteremtők számára bizonyára semmii sem vonzóbb, mint az elképzelt lény ilyen fölöltöztetése. Dosztojevszkij, persze, a nagy példa, ki más. Tegyük fel, hogy csak A félkegyelmű alakjaiból ki lehet gazdálkodni az európai civilizácót – hajlok erre a feltételezésre -, de akkor innen már egész bukásunk forgatókönyve kigazdálkodható, az elhajlások és torzulások azon esetei (akikkel a villamoson vagy napilapok címlapján találkozunk, tehát: a társadalomban élő ember; akik több-kevesebb befolyással sorsunkat irányítják, úgymond), és a forgatókönyv minden mozzanat is, az értékkülönbségek eltörlése, a választás, a döntés ellehetetlenülése, végül a beszéd teljes átengedése – a nyelvnek, a szabályoknak, a mechanizmusoknak, a szókészletnek… Ez az egész kis mellérendelő apokalipszis.

Ez az utóbbi pont: teóriám, majd kifejtem. Egyébknt tegnap este kb. fél tizenegy és tizenegy közt a szatmári verbunk hangjaira figyelve azt határoztam el, hogy új irányt indítok ezen a blogon, szabad asszociációk lesz a címe, és közreadom elvontabb vázlataimat, régi előadásokhoz készült jegyzeteimet – hogy a továbbgondolkodást ösztönözzem (magamat mindenképpen!); azon hordalékot, mely termelődik, nem is mellékes, de amit máshol nem publikálok. Első körben várható néhány, az Immun csoporttal kakpcsolatos dokumentum is.

 

 
Kategória: Archívum | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Haza


<!–
@page { size: 21cm 29.7cm; margin: 2cm }
P { margin-bottom: 0.21cm }

Bizonyos hangulatokban kötelező megnézni Huszárik Szindbád-filmjét, Latinovitssal, Ruttkaival, Dayka Margittal.

Egy esős, novemberi este éppen ilyen.

Az első öszefüggő képsor: egyetlen fehér ló viszi szekéren? kordén? Szindbád / Latinovits holttestét. Dombos, őszi táj, a háttérben saras elöntés. A gyep még zöldes sárga, de az utazón már gyapjas bekecs vagy bundakabát. A halottas szekér fehér tanyaépület előtt áll meg. Nőalak, ráparancsol a lóra:

"Na, hazaviszed a gazdádat!"

A ló ismét elindul, keresztül a mesebeli tájon. Dombhát, földút, ismét a kiöntés.

Ahol megérkezik: fehér fal, sikátor, a fa ereszcsatornában gaz nő. Újabb nőalak:

‘Mehetsz vissza a szeretődhöz, a Terkához, én ugyan nem bíbelődöm a temetéseddel."

Bóklászik tovább a fehér ló. Vak ügetését hallani? nem hallani. Eltévedt? nem téved el. Lovas? nem lovas, szekéren utazik a test, sokadjára utószor.

És most jön Latinovits monológja: "Talán mindenütt jártam, bálban és temetésen, erdőben és vízparton, bűnben és erényben, sokat utaztam, most elfáradtam."

Adyval, Krúdyval eltűnt egy szép világ. Régi szerelmemmel a Szindbád-filmen csaknem összevesztünk (Szindbádot önző, hímsoviniszta féregnek tartotta). Micsoda különbségekre vet fényt ez a megállapítás férfi és nő közt! Engem soha nem érdekelt Szindbád egyénisége, vonzalmai: kizárólag öltönye és sétapálcája.

Szindbád tárgyait, öltözékeit, étkezéseit és hangulatait hiányolom, hiszen erre a világra ebből már csak ez a film, és a mögötte derengő néhány száz vagy ezer elbeszélés maradt. Jó volna hinni, hogy megérte. Álljon mos itt ez a néhány mondat, mint egy fejfa.

Kategória: Archívum | Címke: | 1 hozzászólás

Két felkiáltójel, cirkalmas felvezetés után

Miután kiszellőztettem a fejfájást gerjesztő festékszagot (délután a konyhamennyezet egymára lapolt deszkáit mázoltam vöröses árnyalatúra, lazúrfestékkel), és elhessentettem a festékszag nyomában feltoluló, makacs asszociációkat (például azt a régi hétvégét a kecskeméti alkotóházban, a műteremszobában, ahol a levegőt, a falakat, a bútorokat, a festővásznak mellé göngyölt kanapét, de még az üvegpoharat is átjárta a terpentinolaj szaga – azt hiszem, ez a festőszer fenyőgyantából készül, azóta, ha fenyvesben járok, láthatatlan ecsetek táncolnak bennem), és a további kísértéseket is, melyek Proust irányából fenyegetnek ("S hirtelen megjelent az emlék. Ez az íz annak a darabka madeleine-nek az íze volt, amit Combray-ban, vasárnaponként (mert olyankor mise előtt sose hagytam el a házat) Léonie néném…" stb, stb., a továbbiakat lásd az Európa 1983-as kiadásában az ötvenhetedik oldalon), és megkerestem a hatályban lévő KRESZ szabályzatot.

Jobbat reméltél? Ne add fel, két fontos észrevételem lenne. Egészen pontosan az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól című szövegről van szó. A kissé avitt dátum ellenére az írás friss, internetre vonatkozó adattal és egyéb aktuális utalásokkal tarkítva, minden bizonnyal a hatályos dokumentumról van szó. Stílusa, mint ez elvárható, szikár, ám mindne objektivitás ellenére két fontos szempontot hányaveti módon, már-már lekezelően tartalmaz. Egyik az alkoholfogyasztás, másik a lóval való közlekedés ügye.

Első felkiáltójel: józan fogyasztás!

Korántsem akarok kampányolni az ittas vezetés mellett. Az ittas vezetőt, aki nemcsak magát, hanem a közút egyéb polgárait is fenyegeti, megvetem és felelőtlennek tartom. De summásan megnevezek két szempontot. A jogszabály 4. paragrafusának c. pontja értelmében gépjárművet olyan személy vezethet, aki "a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll, és szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol." A mondat első fele elfogadható, második azonban logikailag sem. Helyesen így hangzana: "szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó, vezetési képességére hátrányosan ható alkohol." Ezt a módosítást indokolja csaknem valamennyi európai ország gyakorlata (mely egy pohár bort vagy korsó sört megenged), az életminőség kívánalma (hiszen egy jó ebéd vagy vacsora esetében, e fentiek nélkül, az életminőség sérül), sőt, a keresztény hit is (azt, akinek a bor valóban az Úr vére, a KRESZ e szentségtől fosztja meg, így hitében sérti). Ellenérv? Kettő adódhat. Az egyik, hogy már minimális alkoholfogyasztás is hátrányosan hat a vezetési képességekre – az a gyanúm, hogy ez nem helytálló. Csekély mennyiségő alkohol pozitívan hat az érzékekre: az ingerek finomodnak, a szervezet a nyitott figyelem állapotába kerül. Mintha szólnának erről kísérlet-eredmények (bizonyára így van), ennek utána kell járni.) Második ellenérv: lehet, hogy nyugaton megengedhető a józan fogyasztás, nálunk azonban nem, mert a soförők visszaélnének e lehetőséggel, és elvetnék a sulykot. Tételezzük fel tehát elve, hogy rossazbbak vagyunk, mint a "felnőttek"? Nem hiszem, hogy ezt az érvet felelős döntéshozó vállalhatná.

Második felkiáltójel: lovas közlekedés!

A lóháton való közlekedés ökologikus és egészséges, tehát támogatandó. A jelenséggel a szabályozás mégis mostohán bánik. A lovas ugyanis nem tartozik sem a gyalogosok, sem a járművek közé, így a szabályozás számára értelmezhetetlen.

Megjegyzem, a gyalogosokra is csak A közlekedésben résztvevőkre vonatkozó általános rendelkezések

néhány félmondata vonatkozhat:

3. § (1) Aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles
a) a közúti forgalomra, valamint a közútnak és környezetének a védelmére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megtartani;
b) a közúti jelzések rendelkezéseinek, továbbá a forgalom irányítására, ellenőrzésére jogosultak utasításainak eleget tenni;
c) úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon.

A közlekedés ismeri viszont az Állati erővel vont járművek és kézikocsik fogalmát, és mozgásukat az alábbi irányelvekkel szabályozza:

55. § (1) Állati erővel vont járművel és kézikocsival szorosan az úttest szélén kell közlekedni; ha az ilyen jármű a forgalmat lényegesen akadályozná, azzal a leállósávra, illetőleg – ha közlekedésre alkalmas – az útpadkára kell lehúzódni.
(2) Az állati erővel vont járművet és a kézikocsit éjszaka és korlátozott látási viszonyok között a külön jogszabályban meghatározott lámpákkal kell kivilágítani.
(3) Tilos
a) főútvonalon állati erővel vont járművel és kézikocsival közlekedni, kivéve ha más út (útszakasz) nem áll rendelkezésre;
b) főútvonalon 12. életévét be nem töltött személynek kézikocsival közlekedni;
c) állati erővel vont járművet – az állatok vonóerejét és az útviszonyokat is figyelembe véve – túlterhelni.

A lovas közlekedéssel kapcsolatban viszont – kizárásos alapon – a következő paragrafus irányadó:

Állatok hajtása (vezetése)

62. § (1) Állatot szorosan az úttest szélén kell hajtani, illetőleg vezetni; ha azonban ez a forgalmat lényegesen akadályozná, az állattal a leállósávra, illetőleg az útpadkára kell lehúzódni.
(2) Úton állatot olyan személy hajthat, illetőleg vezethet, aki az állatot irányítani képes, és meg tudja akadályozni azt, hogy az állat a személy- és a vagyonbiztonságot veszélyeztesse. Állatok csoportos hajtásához annyi hajtó szükséges, amennyi e feltételek teljesítéséhez elegendő.
(3) Vasúti átjárón
állatokat csak kisebb – legfeljebb 10 állatból álló – csoportokban szabad áthajtani.
(4) Éjszaka és korlátozott látási viszonyok között az állat, illetőleg állatcsoport bal oldalán előre fehér vagy sárga fényt, hátra piros vagy sárga fényt adó, a járművek vezetői által kellő távolságból észlelhető lámpát kell vinni.
(5) Tilos
a) főútvonalon állatot hajtani, illetőleg vezetni, kivéve ha más út (útszakasz) nem áll rendelkezésre;
b) állati erővel vont jármű bal oldalához és más járműhöz állatot, valamint állati erővel vont jármű után kettőnél több állatot kötni;
c) állatot az úton őrizetlenül hagyni, kivéve ha oly módon megkötötték, hogy elindulni ne tudjon.
(6) Állatot az út közelében – magánterületen is – csak oly módon szabad tartani, hogy az útra ne juthasson.
(7) Az e §-ban foglalt rendelkezések – a (2) bekezdés első mondatát kivéve – nem vonatkoznak a kutyának pórázon való vezetésére; a kutyát pórázon vezető személyre a gyalogosokra vonatkozó rendelkezések az irányadók.

Nem szánalmas? Kérlek, ha motivált vagy cselekedni, vagy akár hozzászolni valamelyik kérdéshez, keress meg.

Kategória: Archívum | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Örökhétfő

Előrehozott időben, hajnal és reggel között, kávé fölött imbolyogva: óhatatlanul közel Petrihez (lásd Örökhétfő); aztán túllépni ezen is. Nekem a Skorpió valahogy különösen nehéz. Még néhány fogadkozás (mit kell elérni munkában, kapcsolatokban etc.), aztán beindul ez a hét is.

Innen már olajozottan pörög, mint egy túlfűtött, mechanikus Gólem.

Kategória: Archívum, Arcok buborékban | Címke: , | 1 hozzászólás

Együltőhelyben (ötletek mozsárban)

vízszintes kés a szemed

zörgő levéllel jött az ősz

az udvaron topog kabátban

(vázlat a hajadhoz)

arany madár röppent ablakomra

több és kevesebb, mint amit kértem

mégsem tudok

nyitott ajtón belépni

hess, páva!

elment tőlem ez a nyár félig megfogant embrió

kicsusszant belőlem mint tóból a sok nyaraló

beledermedni egy kapcsolatba

csak mert szeretem a szót "beledermedni"

felvenni egymás arcát, gesztusait, alvásszagát

tudni mitől pözzen mitől nem

távkapcsolat

hűlő viasz

- de én ki-be nyíló ajtó vagyok

ne zárj rám

zablát

se a saját

se a te szádban nem tűrök

kiköplek

akinek be kell lépni lassan úgy is belép

akár elöl akár a hátsó ajtón

félrehajtja fején a glóriát

elhúzza a zuhanyfüggönyt

didergő angyal

fogat mos

mellettem nézi magát a tükörben

- az én tükröm az én fogkefém

épp mint egy egyéjszakás kapcsolatban

de hát: a holtomiglan mellett sem szól észérv

egy meggyőző boka

egyre beljebb

egy ismerős hiány felé

ahol már

nem látszanak névkezdőbetűk

saját mélypont?

el innen!

sokkal felszínesebb

és pontatlanabb vagyok ennél.

ceruzával írtam mindent, selejtpapírra

Kategória: Archívum | Címke: | 6 hozzászólás

Anti-Marx

Arcok a metróban (Pound után szabadon): számos alakban találkozik fogyasztói igénytelenség és gyártói nívótlanság, a történelem vége?

Kategória: Archívum | Szóljon hozzá most!

Kerékpáron

A Műhely folyóirat lapszámbemutatója pénteken, 19-én délután négykor az Írók Boltjában!

Benne: Tekerés rövid és hosszútávon

Egy kis előzetes (többet: a helyszínen):

"Jól tesszük, ha azon esetekben, amikor komoly tapasztalatokra óhajtunk szert tenni a tekerés terén, olyan hölgyismerősünkkel startolunk, aki lehetőleg akkor ül először kerékpáron, mert különben oda a meglepetés, az újság. Egy új kerékpáros előre nem sejthető módon színezi meg az élet szürkeségét, és minden mozdulata tág teret nyit a véletlennek. És mi más lenne a tekerés célja, mint esélyt adni a véletlennek, ami maga a játék, ami maga a sors, ahogy azt Dezső, a költő mondja? De azért elhamarkodottak se legyünk. Hallgassunk meg néhány aranyszabályt, mielőtt felülnénk a kerékpárra. Mint minden komoly élettevékenységnek, a tekerésnek is megvan a maga fizikája, sőt fiziognómiája, dinamikája, biológiája és esztétikája. (Talán egyedül teleológiája nincs.) Jól tesszük, ha átgondoljuk a tájhoz, az emberhez, a haladáshoz és még néhány ehhez hasonló jelentőségű fogalomhoz való viszonyunkat, mielőtt a gyakorlat rögös, vagy jó esetben kerékpárutakkal könnyített mezejére lépnénk. Nincs ugyanis királyi út a tekerésben; de abban biztosak lehetünk, hogy adódik számunkra is út, melyet királyinak tekinthetünk, és ha a kellő életismerettel és komolysággal ragadjuk meg a kormányrudat, egészen biztos, hogy a számunkra kijelölt utat tapasztalatokban gyarapodva járjuk be és elsőként robogunk a célegyenesbe; vagyis semmi sem ment meg attól, hogy az univerzum királya, a bolygó kapitánya legyünk. És mi más a célunk, ha nem ez? Nem, nem vagyunk hiúak (huh, ez most úgy hangzott, mint valami sziklás helyek közt élő macskaféle ragadózó nevének ragozott alakja), nem is arról van szó, hogy nem adhatnánk alább, mint hogy a bolygó kapitánya legyünk – hiszen életismeretünkből adódóan már a szerénységet is megengedhetjük magunknak –, hanem arról, hogy kerékpárosként minden esetben az átgondolt életszeretet parancsát követjük. És az átgondolt életszeretet egyik kivetülése a kerékpár."

Éljen a kerék-párt!

Kategória: Archívum | Címke: | 1 hozzászólás