A víz alatti város

És egy vicces link is, úgymond, eseménybeharangozónak:

www.olvasoliget.hu

Prágai Tamás (Budapest, 1968 – ), író, költő, irodalomtörténész és szabadulóművész.

Születése után néhány órával már létező és nem létező folyóiratokban publikál, ezért csecsemőkorától fogja zseninek tartják. 2008-ban két betűből álló verssorával megnyerte a Heroikus Gesztusok Magazin (ismertebb nevén HGM) „Spleen, közöny és depresszió az irodalomban” pályázatának Zsűri-,Közönség-, Ügyeletestűzoltó-, Figyelmetlenülislegolvashatóbbverssor- és Legrövidebbeposz-díját. (A verssor így hangzott: „És?”) Ezen kívül számos más eredményeket mondhat magáénak és babért könyvelhet el. Amire leginkább büszke: sikerült tizenhat kötetből álló regényciklusát, melynek témája a gumiabroncsköpenyek télállósítása, nem megírnia.

Miután megjelentette Arnold Sobriewicz útleírását (Inka utazás, vagyis Arnol Sobriewicz gentleman úti breviáriuma), egy ideig Arnold Sobriewiczre, majd mikor Pesti Kornél címen elbeszéléskötetet adott ki, állítólag leginkább Pesti Kornélra hasonlított, manapság már szinte lehetetlen beazonosítani. Kritikusai szerint legutóbbi verseskötetének címében (Barbárokra várva) saját eljövetelét jósolja meg. Ez a feltevés, vélhetően, alaptalan, ám tény, hogy ruhája alatt újabban nyers húst, valamint emberi eredetű csont- és bőrdarabokat hord.

Legutóbbi kötete: Barbárokra várva (versek és színpadi játék, 2009). Ebben a veretes verseiről elhíresült kötetben megjelentet egy színpadi játékot is, a címe Plantus és Planéta. Ez főképpen a nőről és a férfiról szól, ezért ezt leginkább nő és férfi olvasóinak ajánlja.

"Örülök, hogy darabra is rákérdezel. Számomra a színpad új felület. Őszintén szólva kissé idegen világ, túlságosan sok a felszín, a póz. Nem írtam volna meg ezt a darabot, ha nem tudom más alapokra helyezni a színpadi kommunikációt. Plantus, a főszereplő se hall, se lát a színpadon, szövege így jobbára monológ; Planéta hall is és lát is, de nem ért; a Kart viszont mégis Plantus hallja, de szövege hozzánk csak az ő szűrőjén keresztül jut el. A célom az volt, hogy tündérjátékommal más kommunikációs helyzetbe hozzam a közönséget, és ezzel, reményem szerint, felidézzem a klasszikus tragédia abszurditását.”

(http://www.litera.hu/hirek/mindeni-barbar-aki-mas)

„Ennek a kis színpadi játéknak azt az alcímet adtam, hogy „tündérjáték”. Plantus és Planéta egyetlen emberpár, olyan, akikre valóban áll a kiváltságos „pár” jelző. Egész életükben egymást keresik, ebből következik, hogy folytonosan elbeszélnek, elsiklanak egymás mellett. A színpadon különös kommunikációs helyzetben jelenítettem meg ezt. Plantus, a hős, nem hallja, nem látja sem Planétát, sem a közönséget; hallja viszont a Kart. Planéta ezzel szemben a Kart nem hallja, de hallja Plantust. Beszédük így részleges monológ, amely a párkapcsolat témát járja körül és keresztül és kasul.”

http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=172954