Miért legyünk költő?

Közzétéve 2009. október 4. vasárnap | Szerző: padre

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:”";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

 

Tanácsot szeretnék adni mára, reggeli kávé vagy délutáni szieszta mellé, munkához, hogy a mai levélpapír, kimutatás vagy egyéb dokumentum mellé tűzzük. Ez a tanács arról szól, hogy miért legyünk költő.

 

Einsteint megkérdezték, hogyan jegyzi meg az ötleteit. Felírja őket egy noteszbe, vagy inkább papirosokra, vagy inkább valahogy memorizálja őket. Egy embernek legfeljebb egy vagy két ötlete van életében, válaszolta. Ezeket úgyserm fogja elfelejteni.

 

Nagyobb szabású terveink végrehajtása nagy apparátust, nagyobb vállalkozást igényel. Az ember, jó eseben, nagy ötleteinek magvalósításához választ hivatást. (Németh László nagyon óv a „hobbi” vállalkozásoktól: attól a világtól, ahol az ötleteit mindenki fusiban, háztáji módon valósítja meg.) Az ötleten, ha elég nagyszabású, egy egész vállalat dolgozik, igazgatóságával, gazdasági és kivitelezési osztályaival, bonyolult személyi hierarchiáival egyetemben.

 

A versírás egyszemélyes vállalkozás. A szavak és mondatok osztályait, alosztályait és bonyolult alá- és fölérendeltségi viszonyait a költő uralja. Döntései mégis hasonlóak egy világméretű vállalkozás üzemeltéséhez. Jaj akkor, ha valamelyik ügyosztály nem megfelelően működik! Ha veszteségesen üzemel egy hasonlat, nem elég hatékony egy nyelvjáték, elrajzoltnak bizonyul egy mondat szerkezetábrája! Ebben az esetben a vállalkozás előbb-utóbb csődöt jelent.

 

Azt pedig, hogy a nagy ötlet megvalósult, az idő előbb vagy utóbb igazolja. Füst Milán: iszonyatos leszólással emlegeti Adyt: öt-tíz verse ha van! Aztán elgondolkodva hozzáteszi: de kinek van még öt-tíz verse?

 

Nagy ötleteink száma alighanem véges, ha túl sok ötletünk van, legyünk önmagunkkal szemben gyanakvók.

 

Kategória: Archívum | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Alternatív ökonómia fórum az Indexen!

Közzétéve 2009. szeptember 25. péntek | Szerző: padre

Hozzászólások, vita, világmegváltás helye:

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9195394&la=93731707

Kategória: Archívum | Szóljon hozzá most!

Change Observer cikk (Még mindig alternatív öko…)

Közzétéve 2009. szeptember 25. péntek | Szerző: padre

 

DouglasRushkoff és Kurt Andersen új könyveik kapcsán beszél válságról, pénzről és közgazdaságról a Change Observerben: több a spekuláns, mint az értékteremtő?

"I always understood how our economy could support a few people who do nothing but speculate on the economy — but I was having trouble understanding how the economy could support more speculators than value creators."

Bővebben:

http://changeobserver.designobserver.com/entry.html?entry=9877

Kategória: Általános gazdálkodás, Archívum | Címke: | Szóljon hozzá most!

Az alternatív ökonómia értékrendje

Közzétéve 2009. szeptember 23. szerda | Szerző: padre

Minden politikai probléma értékprobléma, és minden politikai vélemény végső soron az élettel – kiccsit pontosabban: a jó élet megvalósításával – kapcsolatos értékekhez fűződő, tudatos vagy öntudatlan, többé-kevésbé kialakult viszonyok rendszerén alapul.

 
Horatius versében két alapvető megállapítás foglalkozik a pénzzel: „Feltészi férjének saját termett borát, / ‘S nem pénzbe készűlt étkeit”, áll pozitív példaként, és ezzel szembeállítva: „pénzit interesre osztja-ki”, „mond a’ fukar ‘s dúzs Alfius”. Horatiusnál  mintha megjelenne valamiféle pénzellenesség, az alternatív ökönőmia álláspontja ezzel nem egyezik. A pénz alapvetően értékkifejező; „gond” inkább a pénzhez kötődő értékekkel lehet, és ezek a „gondok” lecsapódnak az egyes dolgok, jelenségek, szolgáltatások árában is, hiszen az ár maga is nyilván értékítéletet fejez ki. A pénz nem önmagában, hanem használatában, működésében fejez ki értéket.  Az árképzés: a marketing része egyfelől, tehát pusztán technológa; másfelől viszont látens és ki nem mondott értékítéletek nyomában kullog.
 
A probléma nem a pénz önmagában (hanem a pénz hiányaJ .) Viccen kívül, a probléma a pénz technokrata működtetése. Ma a technokrácia a pénzt egyetlenegy viszony számszerűsítésére használja, és ez a lehetséges és elérhető profit számszerűsítése. A „hol hoz a pénzem több hasznot?” kérdés az, ami lényegében minden pénzpiaci döntés hátterében áll, és ez független attól, hogy a tranzakció milyen természetű, befektetésre vagy pénzpiaci aktusra, beruházásra, ipari termelésre, mezőgazdasára, vallásalapításra vagy üzleti alapú szolgáltatásra irányul. A pénz ma leginkább egy univerzálisnak látszó megtérülési mutató szerepét tölti be, és a legnagyobb probléma éppen ezzel a látszólagos univerzalitással van. A megtérülési mutató alapján ugyanis kialakul egy befektetési rangsor, amely meghatározza a világban történő folyamatok irányát, módját és lefutását; és ezek a folyamatok semmiféle kapcsolatban sem állnak egyéb, más szempontok alapján kívánatos értékekkel. Ez egyfata társadalmi konvenciók alapján kialakult játék. Mivel a rossz minőségű élelmiszer előállítása és forgalmazása gazdaságosabb, a társadalom elfogadja az alapvetően rossz minőségű, de olcsó élelmiszert forgalmazó terjesztőhálózatok meglétét; és ezzel megerősíti, hogy a pénzt megtérülési mutatónak tekinti.
 
Ezen a ponton kell az alternatív ökonómiának beavatkoznia. Ma már nem elegendő az egyes események kontrollja és korrekciója (például éhínség esetén az éhezők számára megfelelő mennyiségű szükségélelmiszer biztosítása, az ellátás megszervezése, hosszabb távon a termelés szerkezetébe való beavatkozás stb.), ahogy azt klasszikus módon a konzervatív gondolkodás megoldaná. Ma azokat a csatornákat kell kialakítani, amelyeken az értékek képviselete egyáltalán megvalósulhat.
Az alternatív közgazdaságtanról szóló ismertetők alapvetően több érték fontosságát hansúlyozzák. Ezek  lehetnek például a társadalmi folyamatokban való részvétel joga és lehetősége, a természet állapotának fenntarthatósága és a javakból való igazságos részesedés elve. Más értékeket is kiemelhetünk: ami fontos számunkra, az az értékszempontok összetettsége. Az alternatív ökonómia a jó gazda szempontját képviseli, aki a birtokán található minden létező, élő és élettelen egység számára a lehető legjobb léthelyzetet kívánja megteremteni.

Saint Just, Ian Hamilton Finlay munkája (Little Sparta, Scotland). A kőlapok szövege: "The Present Order is the Disorder of the Future -Saint Just"

Kategória: Általános gazdálkodás, Archívum | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Kik boldogok? Alternatív ökonómia III.

Közzétéve 2009. szeptember 18. péntek | Szerző: padre
 
Szövegpélda. Álljon itt a tizenkilencedik századig általánosan elterjedt általános ökonómiai szemlélet példájaként Földi János Horatius-fordítása, mely az alternatív ökonómia tankölteményének tekinthető – ahogy azt a múlt előtti század a maga számára aktualizálta:
 
Kis gazdagság nagy boldogság.
Beatus ille, qui procul negotiis, etc.
Horat. Epod. II.
  Be boldog, a’ ki távol aggodalmitól,
  Miként az első nemzetek,
Nagy Attya telkeit szántatja ökrein,
  ’S ha senkinek se tartozik.
Se nem riasztja-fel gyakor dob ‘s trombita,
  Se tengerekre nem remeg.
Gyülőli a’ pert és a’ nagy hatalmasok
  Küszöbjén nem leselkedik,
Hanem vagy a’ szőlőjövést karóihoz,
  Vagy fáihoz kötözgeti;
Vagy a’ selejtesebb gyümölcsfát elnyesi
  ’S termékenyebbet olt belé.
Vagy a’ kies rétaljakon elszéledett
  Marháiban gyönyörködik;
Vagy méhe gazdag gyüjteményit elszedi,
  Vagy nyíri szép juhnyájjait;
Vagy már midőn a’ nyár ‘s az ősz ékeskedik
  Legkellemesb gyümölcsivel,
Miként örül, szedvén megért körtvélyeit,
  Arany gohért ‘s piros bakart.
Most régi tölgyfa híves árnyékán hever,
  Most a’ selyem zöld pázsiton.
Azonba kis patak folyása csergedez,
  A’ víg madár csevegdegél,
Vagy a’ kies patak buzogva csordogál,
  És csendesen leszenderít.
Midőn pedig már a’ komor tél hol hideg
  Esőt ereget, hol havat;
Vagy a’ serény koppók sebes hajtásival
  Kant fegyveres lesekre űz.
Vagy rúdakon kiterjedett hálóiba
  Húros rigót étekre csal.
Vagy nyúlat ejt, vagy tőrbe darvakat kerít.
  Mint legbecsesb jutalmait:
Ezek között még a’ kinzó szerelmet is
  Ugyan ki nem felejtené?
Hát még ha hív  és tiszta éltű hitvese
  Segít majorja dolgain,
Mint egy serény menyecske, kit már elsütött
  ’S megégetett a’ nap heve.
Ki régi fáiból, ha fáradt férje jő
  Kis tűzhelyén rak kis tüzet,
Víg barmait sörény akolba hajtja-bé,
  ’S ott fejdegéli rendesen;
Feltészi férjének saját termett borát,
  ’S nem pénzbe készűlt étkeit.
Nem kell nékem Lukríni tóban nőtt csiga,
  Nem a’ platájsz, a’ rózsahal.
Az Afrikából származott gyöngytyúk se száll
  Hasamba, sem császármadár.
Becsesbek énnekem tulajdon ültetett
  Fáimnak ért gyümölcsei,
Kertemben termett zöld paszúly vagy a’ derék
  Saláta, ‘s hónapos-retek,
Vagy innepünkre kis bárányt ha vágatok
  Vagy farkas-érte kecskefit.
Így eddegélve melly vígan tekintem én,
  Hogy jő-be jóllakott juhom;
A’ forgatott ekét miként vonják haza
  Pihegve jármos ökreim,
Vagy béresim, házamnak ékességei
  Hogy oszlanak jól lakva el. -
Jó jó ez is, mond a’ fukar ‘s dúzs Alfius,
  Majd én is így gazdálkodom.
Ezt mondva pénzit interesre osztja-ki,
  ’S jobb néki a’ fukarkodás.
Kategória: Általános gazdálkodás, Archívum | Címke: , , , , , , | Szóljon hozzá most!

Történeti szempillantás – Alternatív ökonómia II.

Közzétéve 2009. szeptember 17. csütörtök | Szerző: padre

A ma alternatívnak tekinthető ökonómia, úgy tűnik, a társadalom alapsejtjét jelentő család önnfenntartását, vagyis ökonómiáját alapvetően meghatározta. Ezért a történeti múltban alternatív ökonómiáról nem is lehet beszélni, csak családi – vagy általános – ökonómiáról. Ez, hogy úgy mondjam, a gazdálkodás horátiusi szemlélete. Az ókori város sokkal inkább családi ökonómiák – családi gazdaságok, műhelyek, vállalkozások – laza kapcsolata, mint közigazgatási egység, melyet fokozatosan bizonyos, konkrét funkcióval rendelkező közintézmények, illetve összetettebb szerveződést igénylő tevékenységek (hadviselés, kereskedelem) fokozatos kialakulása jellemez.

Amikor történelmi képződményeket vizsgálunk, a legnagyobb problémát az okozza, hogy egyes jelenségeket (ezeket nevezzük mondjuk „adatoknak”) milyen formában alakítsunk tudatunkban tényekké az értelmezés során (ld. Erről bővebben Hyden White: A történelem terhe). Olyan ez, mint amikor a régész néhány, eredetileg kör alakban elhelyezkedő karó lenyomatát találja meg az ásatás során, a kör közepén tűzhely nyomaival. Az állattartással, földműveléssel, harcászattal, kézművességgel rendelkező sztyeppei kultúra „működését” e néhány lenyomatból kell rekonstruálnia. (László Gyula példája.) Milyen nyomot hagy a szóbeli kultúra (énekek, vallási és jogi hagyományok, a kultúra működtetésével kapcsolatos „know how”) a talajon??? Vagy akár a gazdag öltözék-, textil és ötvösművesség? A történeti szempillantás ezért szükségképpen feltevésekkel dolgozik, és ennek mindvégig tudatában kell maradjon. De a feltevésekről sem mondhat le, ez megint aránytévesztés volna. És a történeti szemlélet dolga éppen az arányok latolgatása.
 
valamiféle alternatíva, hanem az emberi kultúra gazdálkodásának elemi módja,  az ókori, városi gazdaságoktól fogva lényegében a tizenkilencedik századig működött és fejlődött, függetlenül az alkalmazott technikáktól. Azok a gazdálkodási technikák, amelyek általánosságban a tizenkilencedik századra váltak meghatározóve, ehhez a stabil hagyományhoz képest jelentenek alternatívát – és most, az egyre szaporodó és mélyülő válságok idején, egyre inkább megkérdőjeleződik ezek fenntarthatósága. Egy szellemes nevelési regény (Daniel Quinn: Izmael, hu.wikipedia.org/wiki/Izmael_(k%C3%B6nyv) ) egy olyan vonalacskával érzékelteti, amely lényegében egyetlen, töretlenül egyenes vonal (ez annak a gazdálkosási formának a története, melyet én alternatív ökonómiának nevezek), és ebből a vonalból egy rövidke, eltérő vonalka áll ki. Ez a pici, elágazó vonalka az újkor története.
(Képek: 1. Az ugariti ábécé (ez első írott ábécé, amiről ma tudunk); 2. Ugarit (Szíria) látképe; 3. Ugariti írásos agyagtáblák)
Kategória: Általános gazdálkodás, Archívum | Címke: , , , , , , , , , | Szóljon hozzá most!

„Én építettem, de másnak…” Rendszertelen gondolatok az alternatív ökonómiáról

Közzétéve 2009. szeptember 16. szerda | Szerző: padre

I.

Viszonylag nehéz objektíven vélekedni a szürke és fekete gazdaságról. Ez ugyanis mint nyilvánvaló negatívum jelenik meg a hivatalos közleményekben; és valóban, nem tűnik tisztességesnek, hogy a közterhek viselése alól egyesek kihúzzák magukat.

Másfelől: nehéz meghúzni a határt az illegális munkavégzés és – a társadalomban mind jelentősebb szerepet betöltő – alternatív életformák közt. Ezeknek ugyanis nagyobb arányban kísérője az intézményes társadalom szempontjából gyanúsnak ítélt besorolhatatlanság. Az amatőr helyi szolgáltatók (a valamihez jobban értő szomszéd, aki átjön megszerelni a gépet, vagy segít behordani a tüzelőt), az előállítás módját, de minőségét tekintve nem szükségképpen amatőr  kézműves- és termelőmunka (a helyi fazekas vagy asztalos, a néhány kaptárral gazdálkodó méhész, a biokertjének feleslegét értékesítő termelő), vagy a családi munkában végzett tevékenység (a kaláka- és családi segítőmunka, vagy akár maga a családi munkamegosztásban végzett munka, a gyereknevelés stb.) elszivárog a munkát “legalizálni” próbáló szűrők rései közt, kiváltképp, amikor nem kíséri kifejezett pénzforgalom.

A “legális” fogalmáról döntő intézményes társadalom szempontjából szinte alapvetőnek tűnik, hogy lehetőleg ne is nagyon engedje értelmezni (az akár terméket,  akár munkát takaró) csere fogalmát; holott a csere jelentősége az alternatív ökonómia szempontjából alapvető.

Mi az ökonómia? A szó jelentése az idegen kifejezések szótára szerint: gazdaság; gazdálkodás, takarékosság. Jelenleg úgy tűnik, hogy a fogalom csaknem minden termelési ág perifériáján megjelenik az ökonómia fogalma a vadászattól a bodzatermelésen át a parafadugógyártásig, leginkább a maradékok legjobb hasznosításának szinonímájaként. De a fogalom kiszorult az életvitelről való gondolkodás centrumából; pedig az a sejtésem, hogy akkor is nehéz megkerülne az alternatív ökonómia fogalmát, amikor olyan kínos kérdésekről beszélünk, mint a szürke vagy fekete gazdaság.

Kategória: Általános gazdálkodás, Archívum | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!