A kósza néphöz

Vajon mire figyel fel végre a kósza nép? Mennyire kell a deréknak szorulni — hogy már átszakadjon? Mikor jut el arra szomorú, vizes síkra — amikor már megállni és figyelni érdemes csak (mert már a mozdulatlanság is többet ér a cselekvésnél – aki mocsárba esett, várjon mozdulatlan)?

És mire figyel fel végre a politika?! Még nagyobb rejtély, mert a hatalomgyakorlás művészetét, tudjuk, nem akasztják meg oly porszemnyi gondok, mint az alattvalók tömegeinek teljes kilátástalansága.

Ha létezne ország alattvalók nélkül, talán még jobb lenne: egy csapásra megoldódnának a szociális rendszer problémái.

***

Azt, hogy kies hazánk nem vált kietlen dögtemetővé, alighanem az ügyeskdés, a mutyi, a susmus és a hablaty okozta. Ezért az ember még hajlamos is lenne inkább dicsérni, mint szidni az ügyeskedést, a mutyit, a susmust és a hablatyot, mely e kósza népet ideig-óráig életben tartotta — de sajnos és végre, ennek a kornak is vége, a kósza nép néhányat tallóz és patetikusan kiszenved. Ám azt remélni, hogy most majd jön a "szembenézés a tényekkel", teljesen meddő. A hablaty csak cáfolni tudja önmagát, felszámolni nem. A hablaty lételeme ugyanis a fodrozódás.

Épp ezért felesleges, hogy helyzetünkről átfogó értelmezések szülessenek. Lóránt Károly cikkében (Kinek kell bűntudatot éreznie? Magyar Nemzet, 2009. dec. 5., 32-33.) nagyjából összefoglalja, hogy mért elhibázott a neoliberális elveken nyugvó merkantil gazdaságpolitika — dicséret! — és mellékesen megjegyzi: "A neoliberalizmus nagyon jól kidolgozott ideológia, és jelenleg ezt a hitet vallja a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az Európai Bizottság, illetve az Európai Parlament nagyobb frakciói is, közöttük például az Európai Néppárt, amelyhez a Fidesz is tartozik… Magyarországon neoliberális elveket vall az összes közgazdaságtani kutatóintézet, az összes egyéb elemző műhely, az összes minisztérium, kiváltképp a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank, a Tudományos Akadémia, a közgazdaságtudományi egyetem (Corvinus) professzorainak döntő többsége, mindkét kormányképes párt közgazdászátterének túlnyomó többsége és persze az összes szakfolyóirat szerkesztősége. A neoliberális elveket elutasító közgazdászokat még a rendszerváltás előtt kiszorították minden olyan posztról, ahol bármely formában befolyásolhatták volna a gazdaságpolitikát, publikálási lehetőségük gyakorlatilag megszűnt."

Huszárosan szembe tehát az ágyutűzzel?!

Lóránt Károly pontokba szedve említi valamennyi problémát, amely felvetődhet, amikor az általános ökonómia rendszerén elmélkedünk. Nem foglalom össze, megéri utánajárni és elolvasni. Néhány kiragadott mondat: "… a magyar tulajdonú vállalatok védelme, a termelési vertikumok helyreállítása, hogy például a magyar mezőgazdasági termelő és a fogyasztó közé ne ékelődjenek be a külföldi tulajdonú feldolgozók és értékesítők." "A gazdasági vertikumok kialakulása érdekében célszerű helyi pénz használata, amely elősegíti a gazdasági körforgást, ugyanakkor megvéd az idegen beavatkozástól." "Magyarorszábon a hazai tulajdonú vállalatok túlnyomó többsége európai szemmel nézve a kis- és középvállalati kategóriába tartozik, amely számos kedvezményt élvezhet (lásd például a lisszaboni szerződés 173.1 és 179.2 paragrafusát, ahol a kis- és közepes vállalkozások támogatása kiemelt hangsúlyt kap). Ezt, továbbá számos uniós programot (például vidékfejlesztés, munkahelyteremtés, hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felzárkóztatása, határ menti kooperációk stb. ) kihasználva a hazai tulajdonú vállalatok számára a szükséges állami támogatás megadható úgy, hogy az nem ütközik az unió versenytörvényeinek rendelkezéseibe. Ezen túlmenően célszerű kihasználni a határokon kívül rekedt magyarság gazdasági potenciálját és a diaszpórában (határainktól messze) élő magyarság segítőkészségét…"

Vagyis: jó lenne már végre egyesült erővel azon dolgozni, hogy sikeresek legyünk. Ezt a munkát viszont aligha a huszárroham modellezi. Most a logisztika ideje jött el; a logisztika pedig csak másik elnevezése annak, amit eddig általános ökonómiának nevezetem.

Kategória: Archívum | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Daphnis ketskéi

Lesi Zoltán új könyvét december 10-én, csütörtök este hatkor mutatom be a Fókusz Könyváruházban (a Rákócszi úton).

Nem mondanám, ha nem tartanám jelentős publikációnak, örülök, hogy végre kijött (ha jól számolom, három éve láttam már belőle mutatványokat). Végre: egy karneváli könyv.

"Örök tünésnek reptét

meg szegted, ándaloghatsz

ernyőd kies homályá-

ban, mílyen is volt súgal-

lása ligetben dallp-

ló Zephirosnak, borgő-

zös tsillagoknak, czetlí-

ken ótska trágikumnak."

(Musákhoz)

Kategória: Archívum | Szóljon hozzá most!

A Kilencek antológiája

Az Elérhetetlen föld antológia szerzőitől újabb válogatást közöl Az idő balján címmel a Napkút kiadó. Születésnapi ünnepség és könyvbemutató az Uránia moziban, dec 9-én, szerdán este fél hatkor.

 

Kategória: Archívum | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Versnyelv és sakknyelv

Még egy példa Tandoritól:

 

Táj két figurával

 

Hh6

Hg4

Hf6

Hh7

c5 Hg5

c6 He6

c7 Hd8

c8H

 

 

 

 

 

Csak az egyes jeleket, sakkjelzéseket találta a költő, aztán ő szerkesztette játékosan is, nagyon tudatosan is egésszé. Aki a táblán lejátssza a „verset”, először azt látja, hogy egy fekete lovas kóborol céltalanul, aztán egy ellenséges fehér gyalog tűnik föl, aki vele ellentétben céltudatosan, határozottan halad a magasabb rang elnyerése felé előre. Ura, királya egyiknek sincs, akinek érdekében harcolniuk kellene. Ezért a fekete lovas nem is próbálja megakadályozni az ellenséges gyalogos menetelést: békén hagyja. De éppígy viselkedik kis paraszti ellenfele, amikor a hetedik sort eléri, és a fekete lovas mintegy drámai próbára teszi, kardja elé áll, akkor nem üti ki, nem öli meg, hanem bevonul melléje. Megértette ellenfele nagylelkűségét: ő sem olyan rangot választ magának jutalmul, amellyel fenyegetné a másikat, nem válik belőle vezér. Megelégszik vele, hogy lóra ülhet, egyenrangúvá válhat a kockás táj másik alakjával. Minek is küzdenének egymás ellen, ha nincs, aki kényszeríti őket rá?” – írja Török Gábor (A pecsétek feltörése). A „két figurával” megfogalmazás valóban arra utal, hogy a többi báb inaktív – de az, hogy a mezőn ne legyen király, a sakkban elképzelhetetlen.

 

 

Kategória: Archívum | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

“Proto”-szemantika

Lépjünk csak egyet hátra, és összegezzük az eddigieket. A költészet nyilván valamiféle jelrendszer; de ez a jelrendszer másként működik, mint az, amit a hétköznapi kommunikáció esetében „nyelvnek” tekintünk. Sőt, úgy tűnik, hogy kortárs költők nem is ritkán az örvény mélyére pillantanak: oda, ahol a jelölő viszony éppen csak kialakul, jelölő és jelentés viszonya még képlékeny, éppen csak szilárdulóban: nekünk kell megtalálnunk a jel „értelmét”. Ezt, a szemantikát megelőző képlékeny állapotot nevezzük el proto- (előttes) szamantikának.

A protoszemantika: a jelölő folyamat szemantikája.

A vers jelrendszere nem konvencionális jelrendszer – persze a köznyelv sem konvencionális teljes mértékben, hiszen minden egyedi szóhasználat végső soron: nyelvjáték; a vers jelrendszerének viszont lényegi vonása az, hogy nem konvencionális! Milyen jelölő-rendszernek tekinthetjük például Tandori Dezső alábbi két versét?

 

A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz

 

Hc3

 

…egy fehér lovacska feje tűnik fel az istálló ablakában—” – írja Török Gábor tömören (A pecsétek feltörése praktikus elemzéseit ma is forgathatjuk, még ha ideológiai hátterükkel szembehelyezkedünk is). A jelrendszer, amely Tandori versében megmutatkozik, nyilvánvalóan nyelv, mégpedig sakknyelv. A szerző a nyelvi kereteket csak a címben őrzi meg, és tegyük hozzá, épp elég információt szolgáltat ahhoz, hogy ne torpanjunk meg az értelmezésben. Minimális sakktudás szükséges, és összeáll fejünkben egy – igaz, egyelőre bizonytalan jelentésmező. A „betlehemi istálló” szókapcsolat egyértelműen Jézus születését idézi. A „huszár c3” lépés világos tipikus nyitó lépései közt szerepel a sakk-palettán. De hogyan kapcsolódik ez a betlehemi istállóhoz? A bibliai szövegben ló sehol sem szerepel; huszár pedig végképp nem. Miért ezt a motívumot emeli ki a szerző? Milyen jelentést nyer a huszár motívuma ebben a keretben? Ló tehát nem, „napkeleti bölcsek” viszont szerepet játszanak ebben a történetben, ahogy Heródes is. A sakk pedig „napkeleti” találmány a közvélekedés szerint, bár eredete bizonytalan (Indiát is emlegetik), a perzsa vagy káldeus sakk-hagyományok arab közvetítéssel jutottak Európába; a Biblia által említett „napkeleti bölcsek” pedig vélhetően pártus bölcsek vagy csillagászok lehettek. A sakk-játék „nyelve” tehát indokolt.

De még valamit említsünk meg: a huszár és a napkeleti bölcsek (ez esetben három királyok néven) egyaránt szerepet kap a Betlehemes játékban! A huszár – gyakran mint Heródes – a játék általános szereplője; és így a címben említett „kis jószág” már nem is tűnik annyira ártatlannak, ha a betlehemi gyerekgyilkosságra gondolunk! Láthatjuk, hogy bonyolult jelentésmező rajzolódik ki az egyértelműnek látszó cím és három jelből álló szövegünk nyomán, sőt, akár műnemi átcsapás történt, a versszöveg dramatikus játékra való utalása, dramatikus vonatkozása is lelepleződhet. Amit kiemelnék, az a jelentésmező szórtsága – különböző jelrendszerek (nyelv és sakknyelv) egymásra vonatkoztatása során telített jelentésmező képződött.

 

Kategória: Archívum, Íróiskola | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Rosszízű beszélgetések

 

Régóta motoszkál a fejemben, hogy hasonló címen cikket írjak, és lehet, meg is teszem még, majd, mert baráti találkozók, nagy-végre beütemezett, kávé vagy bor melletti beszélgetések során előbb vagy utóbb, de minduntalan ráterelődik a szó a „politikára”, csupa kisbetűvel (politika = nemecsek), és a kis betűs szó mindenütt és minden vonatkozásban ugyanazt jelenti, rosszkedvünk foglalata, rosszkedvünk kifejezése – ez a szó a rosszkedv rokonértelme lett.

 

Nem volna szükségszerű, és nem is kellene, hogy így legyen. („Miért hagytuk, hogy így legyen…? Ó, sárga rózsa…”)

 

Aztán a közepébe, egyenes tovább. A szokásos kérdés: miért alakult így; a szokásos másik kérdés: mivé fajulhat ez még, avagy, pozitív megközelítésben, mit lehet itt tenni.

Bánatomban már szinte Esterházyt idézem, de azért rosszul: édes hazám, te olyan hülye vagy, hogy nagyon. Sajnos, az első kérdést nem intézhetjük el a hülyeséggel. De még azzal sem, hogy egy teljes „vezető réteg” (= „nemecsekek”) kicsinyes, önös, zsugori, úrhatnám, pénz- és hataloméhes, mohó, korrupt, megvesztegethető, haszonleső, részrehajló, kisszerű, arc- és pofátlan, tapló, barbár, önző és infantilis. Meglehet, ez mind igaz („nemecsek igaza”). Elég volna egyetlen játszmát kiragadnunk, mondjuk, egy néven nem nevezett ócsóbót (nehogy meg még megtámadjanak! kinek hiányzik még egy per az imperialistákkal!) térnyerését valamely Buda-környéki kistelepülés határában, hogyan lesz a védett övezetből ipari park, hogyan változik eközben az önkormányzat „szerkezete”, hogyan zár be a tett következményeképpen a helyi kiskereskedés, vegyesbolt, családi vállalkozás, szolgáltató. Példa, illusztrációnak, akadna épp elég. A hatalom szerkezetéről írni – fontos bár, de kevés. Az értékek szerkezetéről kell írni. Arról, hogy milyen torzulásokat hoz létre a fiktív tőke, munkaórára vetítve, mondjuk. Egy munkaóra legyen x egység, mondjuk, az informatika világában, és legyen az x egy megfogható összeg, úgy-ahogy reális érték, melynek része egy bizonyos y profit összetevő. A pénz, tudjuk a nagy ypszilon irányába mozdul. Nem is az a baj, hogy ez az ypszilon a csúcstechnológiák, vagy a kockázatos beruházások esetében jóval nagyobb, és ha, teszem azt, a szőlőben kapálok, mindjárt átcsap a negatív tartományba (bár baj ez is, és pontosan árulkodik a fogyasztói társadalom értékszerkezetéről), hanem az, hogy a fiktív tőke, a banki hitel esetében az ypszilon nagysága gyakorlatilag tökéletesen fiktív. Fiktív tőkemozgás esetében az ypszilon szára addig nyúlik, ameddig az adott gazdasági csoport takarója ér.

 

Kategória: Archívum | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Metafora: látszólagos azonosság

Miért szeretjük a metaforát? Mert hazudik:-)

"kialvatlan szívükben bánat tenyész

zacskóban feledt kenyéren: penész"

Azonosság a "szív" és a "kenyér", a "bánat" és a "penész" közt; és persze egy lábjegyzet: ne higgy nekem, persze hogy nem létezik ez az azonosság! A metafora felhívja a figyelmet arra, hogy "az azért mégsem úgy van".

Kategória: Archívum, Íróiskola | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!