Archívum kategória bejegyzései

archive

Hazaérni éjjel

A féklámpák piros kígyója vezet a házig, araszol, megint baleset, kék és sárga villogók, és a fejben már csak egy vers van, Weöres Sanyi bácsi, ahogy azok szólították, akik ismerték, és így szólítják még most is, a Merülő Saturnus T.S. …

Kategória: Archívum | Címke: | Szóljon hozzá most!

Van itt egy fiú

Ha mélyen magamba nézek: öröm, hogy használhatom végre az egyes szám első személyt. Hiszen ez már-már betegség, ártalom: mindig valakiről, hősről, antihősről írni. Ha még mélyebbre, akkor nem is ezzel kellett volna kezdenem. Hanem két idézettel: „Ti adjatok nekik enni” …

Kategória: Archívum | Címke: | 1 hozzászólás

Kényszerű látogatás: a teljes szöveg

– Ki ne vágyna arra, hogy a hullámok hátán lovagoljon! – vélte Bodonyi, egy komoly informatikai vállalat gazdasági vezetője, de utóbb kamaszosnak találta ezt a gondolatot; és épp ezért – furcsa, nem furcsa – elszégyellte magát, mint egy pályakezdő. Az …

Kategória: Archívum | Szóljon hozzá most!

Kényszerű látogatás

"A tengerpart egyre elhagyottabbá, rongyosabbá vált, Bodonyi üres, sziklás térségen botladozott, mintha a holdon járna, űrbéli szemét, konzervdoboz, ásványvizes flakonok közt. – Mit gondoltál? Talán hogy villában él? – Ha ilyen környezetbe kell alászállnunk, épp elég okunk van sajnálni magunkat. …

Kategória: Archívum | Címke: | 4 hozzászólás

A vándorló szempár

Ismét megidéztem.

Itt ül mögöttem, nézi, amit pötyögök, elkeseríti ez a ragacsos koraősz (nem ehhez, nem hozzánk van szokva), kimegy, bóklászik a kertben, aztán letelepszik a kályha előtt.
- Mindenkinek kiadsz. Ez nem fair.
Fair? Mintha a kecskéket terelné, olyan

Kategória: Archívum | Címke: | Szóljon hozzá most!

Papp Tibor estje!

“Magyarországon az avantgárd szerzô mindig le van szorítva a víz alá. Környezete úgy kezeli, mint a rothasztott kendert…”

Papp Tibor estje!
 
2007. szeptember 13-án (csütörtökön) 17 órakor, a Magyar Írószövetség klubjában.

A szerző Bűvös négyzetek című verseskötetétről Prágai Tamás,

Kategória: Archívum | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Egy idézet mára Pestitől

“A régiek ismerték a halál pillanatát. Odafigyeltek a halottra, ahogyan meghal. Himnuszaik voltak, azokat szépen elénekelték a haldokló mellett. Mert a halálhoz egyedül az emberi hang jut el. Kiváltképpen az énekhang, az ötfokú hangsor. A pentatónia. Mindent a kezdetekre kell …

Kategória: Archívum | 7 hozzászólás