A barokk: érzéki illusztráció, olvasom és idézem, kivonatosan. Az illusztráció (latin) eredeti jelentése: értelmezés, magyarázás.
Illusztrálni (értelmezni, magyarázni) valamit szoktunk. Mi a barokk illusztráció tárgya? Walter Benjamin kiemeli az időbeliség szerepét A német szomorújáték eredete című tanulmányban: az idő múlása, elröppenése, a lét végessége volna ez a gondolati mag. „A dolgok mulandóságának a belátása és az a gondos iparkodás, hogy a dolgokat átmentsék az örökkévalóságba, egyike az allegória legerősebb motívumainak.”
A legjellemzőbb barokk allegória: a napóra. Leképezni, mérhetővé tenni az eltelő időt. Az idő szakaszolása. (Az idő változásának, áramlásának tapasztalata nem azonos a mérhetővé tételével.) Tagolás, a létfolyam megragadása. Arcot adni az arccal nem rendelkezőnek: de az eredmény nem az eleven arc lesz, hanem a maszk. A barokk allegória végső soron az idő halotti maszkja.
Megragadni a pillanatot? Itt jutunk el a barokk lényegéhez. A barokk a gesztusban ragadja meg az időt. A barokk szobor arckifejezése mindig túlzó. Egy típust jelöl, egy szenvedélyt, egy érzést. Mindig jelöl. A barokk szent: a megváltás eseményét jelöli. De mit kezdünk ma egy ilyen arcképpel? Amikor patetikusnak, idegennek tűnik?
A barokk elemi kérdést vet fel, de hibás választ ad a saját maga által felvetett kérdésre. A válasz hibáját maga az idő: a történelem mutatja meg. A barokk nagy diadala: a pogányság elsöprése. A török kiűzése Budáról. A protestánsok visszaszorítása. Ezek politikai tettek, egy zavaros korban politikusok és jezsuiták hatalmi harcai. A protestanitzmus olyan kérdést vet fel, amely – úgy tűnik – meghatározó volt a kereszténység szempontjából. Ez az eredetre vonatkozott: miyen az eredeti, értsd: autentikus kereszténység. A kereszténység a protestáns mozgalmakban megerősödött, népmozgalommá vált; az ellenreformációt követően viszont teret veszített. A másik pogánysághoz, az iszlámhoz való viszony szintén kudarcott vallott, ha azt a ma politikájának tükrében figylejük.
Túl sok a gond a barokk körül. A barokkot követő korok eszménye új, más gondolatkörre irányul. A klasszicizmus Rómát fedezi fel ismét, eszménye nem a barokk boltív, hanem az oszlopsor és a timpanon, a szentek szobrai helyett Apollónt és Aphroditét csodálja.
