“A régiek ismerték a halál pillanatát. Odafigyeltek a halottra, ahogyan meghal. Himnuszaik voltak, azokat szépen elénekelték a haldokló mellett. Mert a halálhoz egyedül az emberi hang jut el. Kiváltképpen az énekhang, az ötfokú hangsor. A pentatónia. Mindent a kezdetekre kell ugyanis visszavezetni. Letakarták a tükröt, hogy a lélek nehogy nekikoppanjon; mert a halál vak. De ma? Nem lehet rendesen meghalni sem. Tudod, mit mondok? Ezért kóborol annyi állény a világban. Rabló, gyilkos, percemberke, közszereplő. Akik nem találták meg az utat a túlvilágra; e helyett valami testet kerestek gyorsan maguknak.
Ezek az idők kalózai. Vigyázz ezektől, elszívják erőidet!”
(Halálmentes nap)
Több is érdekel? Keresd Pesti Kornélt a kiadó honlapján (www.napkut.hu/konyvek/2007/pesti_kornel/pesti_kornel.htm) vagy a könyvesboltokban!
(De az is megeshet, hogy egy kommentet küldesz.)
Hú…
új honlap. egész véletlen kerültem ide. jó a szöveg, egész érdekes, lesz még, vagy most tényleg vegyem meg?????
Klassz, hogy érdekel! (Na jó, lesz még, de csak apránként csöpötetem!)
Vedd csak meg bátran, én tegnap kezdtem olvasni és kimondottan érdemes volt. Mármint megvásárolni, meg olvasni, meg időt szakítani eleve a könyvbemutatóra. Ráadásul most kialvatlan vagyok, mert az alvás rovására olvastam ( tehát ennyire jó )
Kíváncsivá tettél! (De hát minden író hiú.) Ha gondolod, 1rj a könyvről pár sort, tényleg érdekelne.
Tételezzük fel mindenesetre, hogy nem hiúságból kérdezted.
Időnként úgy érezheti magát az olvasó mintha ő is egy hajszálon függne vagy bármi vékonyon, mert annyira kívül helyezkedtünk a valóságon, ( vagy belül ) ehhez hozzásegít többek között a csapongás, a kis nyugtalanító részletek, meg az idő szellőztetése az ablakain át, fenemód. Olyan, mint amikor mondjuk babrálunk valamivel, az asztal réseibe bámulunk és egyszer csak elkapunk egy gondolatfoszlányt a háttérsávból, de nincs igazán kedvünk utánajárni, na, hát te meg mégis. Vagy mint amikor elkezdünk nézni egy Chirico képet, látsz egy teret minden olyan szokványosnak tűnik, de valahogy nyilvánvaló, hogy nem stimmelnek a dolgok. És tényleg nem.
A Bácska például remek.
Meg vannak frappánsszellemesek is. / Bár ott, hogy „ Gáz van?” kissé hunyorítottam / A Széllarankás is nagyon jó. Meg az Átváltozás is kafa, tetszik. Azért még hagytam párat későbbre is olvasatlanul.
Majdnem sikerült megállnom, hogy ne hozzam fel a Lynch-hangulatot, de felhozom azt is. Némelyikben felidéződik egy-egy jobban sikerült filmjének atmoszférája bizony, ezt mondjuk én nagyra értékelem – akkor pláne ha sosem láttál egyet sem bár az nem valószínű.
Érdekes, Lynch egyáltalán nem jutott eszembe. Bár valószínű, hogy te sokkal képszerűbben gondolkodsz, mint én.
Óigen, ezt gyakran felróják nekem.