Mi más magyarázná a detektívregények népszerűségét, mint a megértés szenvedélye? Néha úgy tűnik, hogy a megértés szenvedélye mélyebben van belénk kódolva alapvető szükségleteink kielégítésénél - hogyan érthetnénk különben az éhező tudós vagy Othelló karakterét?
Capek egyik novellájában (A voticei Berkovec-nemzetség pusztulása = az Európa zsebkönyvek sorozatban jelent meg, az ellopott gyilkosság című gyűjteményben) egy történész szenvedélyesen kutat egy tizenötödik századi gyilkosságsorozat ügyében, és mivel nem lel megoldást, a kutatásba Dr. Mejzlík felügyelőt is bevonja.
Az ügy elsőre kibogozhatatlannak tűnik.
"Talán csak véletlen" – jegyzi meg dr. Mejzlík.
Erre a levéltáros-történész kikel magából. "Uram, mi történészek nem ismerünk el semmiféle véletlent! Hova jutnánk, ha koncedálnunk kellene, hogy valalmi véletlenül történt? Itt valami okozati összefüggésnek kell lennie!"
Pedig éppen ez a probléma. A tények nem egymásból következnek – hanem vannak, éppen ez Nietzsche egész koncepciójának magja (kicsit filozofikusabban fogalmazva: a világ nem logikus, de nincs ellentmondásban sem a logikával; egészen egyszerűen nem jellemzi a logika). Végelláthatatlan okfejtések sorozata következik ebből az egyetlen szemléleti fordulatból. Dr Mejzík, persze, megoldja a problémát, és ezzel lándzsát tör az összefüggések mellett. És ha nem tette volna meg?
Valljuk be, akkor is az összefüggések iránti vágy hálójában vergődnénk.