Ne féljetek! A Föld megmenekült. Elszoruló szívvel mondom. A Kozmikus Inka Haderő Föld-megsemmisítő egységének parancsnokával felvettem a kapcsolatot. X2agggZ (mit csináljak? tényleg ilyen romantikus hangzású neve van a parancsnoknak) tájékoztatásomra közölte, hogy az akciót lefújták. “A csapás” -közölte a kapitány – “a Föld nevű bolygó ellen időszerűtlenné vált. A bolygó az önmegsemmisítés útjára lépett, minden további beavatkozás szükségtelen.”
Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Hisz épp ez az, amit mindig is mondunk.
A világvége-visszaszámlálót leállítom, a nem is olyan rég még biztosnak látszó vég előtt 7 nappal, 2 órával és 3 perccel – és, mivel úgy látszik, talán mégis van értelme, “arra a kis időre”, folytatni fogom a Még inkább című dolgozat további részleteinek közlését.
Sűrű, tömött, hideg, őszi zápor nehezedik erre a napra, a megzavarodott Föld üzen.
