Péterfy Gergelynek van egy jó mondata – nincs önelégültebb arc, mint az amatőr színjátszóé amatőr színjátszás után -, vagy valami hasonló. Nos, amatőr írónak lenni mégsem az a kimondott cél, ha már ír valaki. Hivatásomat nem gyakorló szerkesztőként akad néhány észrevételem arról, hogy mi amatőr, és mi nem az. Éveken keresztül olvastam kéziratokat a Napút, majd a Szépirodalmi Figyelő és a Kortárs folyóiratnál. Több jellegzetes ismérve, mondhatni: típusa van az amatőrségnek; a folyóiratokhoz kéretlenül érkező kéziratok mintegy kilencven százaléka vitathatatlanul e jegyeket viseli.
Mielőtt a terveim szerint nagyon praktikus észrevételeimet megtenném, hadd említsek két szempontot, mintegy alapozás gyanánt, nem is szempontot: fogalmat; ezek: elokvencia és nobilitás.
Mindkettő latin, előbbit leggyakrabban „ékesszólásként”, „választékosságként” említik lexikonaink, utóbbi „nemesség, nemeslelkűség” magyarázattal szerepel. Félálomban, valamelyik reggel, felmerült bennem, hogy irodalmi erőlködéseink mozgatórugói talán nem is olyan bonyolult, sőt, nagyon is egyszerű szerkezetek; az irodalmat létrehozó okok közt talán a legegyszerűbb emberi igényeket kell keresnünk. (A Maslow-piramison azért ezek sem a „primer direve-ok” közt lelhetők fel, hanem a leghátulra vetett „önmegvalósítási szükségletek” közt…) Két alapvető igény, amit az irodalmi „drive”-ok, szebben mondva, „ösztönzők” közt látok: a választékosság és nemesség, illetve másként mondva, a kitűnőség igénye.
Kezdhetném a trubadúrokkal, nem is lenne rossz példa. A költő, a köznép nyelvétől eltérő nyelven, választékos formában, az udvar színe előtt udvarol „titokzatos” hölgyének. A választékosság igénye mindvégig kíséri az irodalmat, nem véletlen, hogy nem egy irodalomtudós a köznyelvtől való eltérésben látja az „irodalmiságot”.
Az elbeszélés mögött pedig, ne nézzünk félre, az elbeszélés vágya áll. Bahtyin szépen csoportosítja a korai (antik, középkori) próza típusait a „fordulatosság” szempontjából; változik-e a hős jelleme a kalandok során vagy sem, felcserélhető-e a kalandok sora vagy sem stb. A kaland és nemesség fogalmát egy harmadik kapcsolja egybe: a különlegességé; és az absztrakciók szintjén itt már a próza-forma imént említett alapmotívumai az elokvenciához is kapcsolódnak. Különleges kalandok különleges nyelven – talán túlságosan sommás zárlat, de egyelőre tartsuk szem előtt:-)
