Filozóp orrát sörbe mártja és feljebb csavarja a gázkonvektort. Fél szemét a gázórára függeszti, figyeli, hogy tekeri a csővezetékben iramló energiahordozó az órában az apró kerekecskét, hogy adják fegyelmezett sorban át egymásnak helyüket az ezredköbmétereket jelző számlapocskák.
Vékony, hajszálnyi fémdrótot vesz fel az ablakpárkányról, és az óra műanyag üvegén található buboréknyi lyukba illeszti.
A forgó kerekecske megakad.
Filozóp elégedetten folytatja kedvenc időtöltését, a szemlélődést. Kocsányon függő szemeit a ház üres függőfolyosójára függeszti. Félhangosan kimondja: csak akarat révén ismerheti meg önmagát az ember. Akarat forgatja a világ kerekét, akarat és következmény.
Filozóp visszatérhet kedvenc gondolataihoz. Hol tartottam? Az irodalom, a világ, és ez az egész?
Egyszerű szerkezet ez, állapítja meg Filozóp.
A tragédiáról most nem beszélünk. Az ilyen rituális dolgokat hagyjuk Arisztotelészre.
A tragédián túl viszont csak az akarat van: a kitűnni vágyás, ez az egy. Ez a lírának, a prózának is az anyja.
Filozóp tovább elmélkedik.
Persze, a klasszikus korban nincs se líra, se próza. Mért is lenne? Az alkalmazott műfajokat megengedem: ott a dal, a szónoki beszéd.
A lírát az elokvencia, a választékosság vágya hívta életre; a prózát pedig a nobilitás, a kitűnőség megörökítésének vágya.
Mindkét vágy hátterében az akarat áll.
És ez a két jelenség szükségszerűen és elégséges módon magyarázza minden további műfaj létrejöttét.
Az elokvencia szüli a versformákat, a bonyolult nyelvi kifejezésmódot; a nobilitás pedig mindazt, amit Bahtyin a korai regényben megtalál: próbatétel, kaland, életrajz mind a nobilitás megmutatásának eszközei. Megtalálni a minél különösebb kitűnőséget: ebben áll a klasszikus prózatörténet.
És a posztmodern? Hézagot keres a próza számára a történetmondás réseiben.
Filozóp elégedett. A lírának is, a prózának is annyi. Egyrészt mert kiveséztük, másrészt mert választékosságra többé nincs igény. A nobilitást rég elorozta a filmipar. Annak a sztárok a kitüntetettjei.
Mi lesz most?
Se nobilitás, se elokvencia.
Hát pihi.
