Rövid komment: Fidesz-győzelemről beszélünk, de – elkötelezett vidékiként – engedjünk meg egy rövid lábjegyzetet. (Mi is az, hogy “elkötelezett vidéki?” Vidék olyan, mint az asztalfő: ahol én ülök, ott van stb.) Köztudott, hogy az országos politika a kétezer főnél többet számontartó településekig ereszkedik le – nagyjából ez ugyanis a lélektani határ, ahol még megéri politikai állást fenntartani önként jelentkezőknek. A kisebb települések polgármesterei általában vagy kisebb fizetésből, részfizetésből élnek. (A képviselőtestület rendszeres javadalomban, kisebb településen, nem részesül.)
Kistelepülések sorsa: a függetlenek kezében!
És tegyünk még egy észrevételt: nem egy helyen vitte el a voksok nagyobb hányadát független: a politikus jelölt előtt is!
Ez viszont érdekes tapasztalat, és azt hiszem, a demokrácia lényegéről árulkodik. Vidéken nem a kampány, hanem a személyes ismertség dönt. Itt valódi tartalommal bírhat az a szó, hogy: “bizalom” vagy “közismertség” (amiről nem lehet beszélni, arról pletykálni kell, mondja a mucsai wittgenstein). Kérdés, hogy létezhet-e demokrácia “közismertség” nélkül: értsd most a fogalmat a “köz által való tényleges ismertség” értelemben.
Ha rátermettségről, és a rátermettség kiválasztódásáról beszélünk, adok esélyt a vidéknek.
A többit lásd az Új Nautiluson.
