Érinthetetlenek?

Lehet, hogy Thomas L. Friedman könyve után (És mégis lapos a Föld) a lokalitás új értelmet kaphat. Friedman szembenéz azzal a ténnyel, hogy az amerikai (továbbiakban: nyugati) termelési modell az informatikai robbanás következtében a szemünk előtt, gyökeresen alakul át (ennek okait tíz pontban foglalja össze). A profit maximalizására törekvő vezető és munkavállaló réteget „önfelszámolás” fenyegeti az outsorcing révén: a szakképzet jóléti társadalom (ha csak a gazdaságosság szempontját vesszük figyelembe) nem konkurálhat a szakképzet fejlődő társadalommal. Szemléletes példa India informatikai forradalma. Jól képzet indiai programozók ma a nyugati ár töredékéért végzik el ugyanazt a munkát.

 

A nyugati munkavállaló nyilván fenyegetve érzi magát. (Érthető.) Friedman a speciális, outsorcinggal nem pótolható tudás megszerzését javasolja: olyan helyi, specifikus, kulturális, nyelvi stb. többletek kiaknázását, amellyel a keleti munkavállaló nem tud konkurálni.

 

Ez a javaslat egyfelől logikus, másfelől súlyos problémákat is felvet. Az egyik a kirekesztésé – egy ilyen stratégia nyilván az „egyenlők között egyenlőbbek” hierarchiáját tartja majd fönt, mesterségesen. Másfelől: észre kell venni, hogy ez a szemlélet ugyanúgy fenntartja a munkabérezésen alapuló kiszolgáltatottság rendszerét, amely a nyugati fejlődési modell alapja, és egészen a legutóbbi időkig annak legfőbb motorjának bizonyult. Az érték-funkcióktól megfosztott, relatív pénz megléte vagy hiánya (látjuk, hogy a munkaerő megőrzésének kísérleteivel párhuzamosan a minél egységesebb pénz, tehát az abszolút mértékrendszer létrehozásának kísérlete is zajlik!) az egzisztencia jólétét vagy megsemmisülését vonja maga után. (És egyáltalán nem biztos, hogy szélsőséges társadalmi jelenségek, mint például a hajléktalanok tömeges jelenléte a nyugati társadalmakban devianciák következménye.)

 

Két kérdés, előbbiek alapján. Mit is jelent az érinthetetlenek tudása? Hogy definiálható, és ami fontosabb, hogy érhető el ez a tudás?

 

Még lényegesebb: hogyan csökkenthető az a kiszolgáltatottság, amely a bérparadigmában mozgó társadalmak alapvető jellemzője? Alighanem ez a kérdés lesz a következő évtizedek társadalmi átalakulásainak igazi tétje. Ezt az EU keretein belül mozgó nemzetállamok polgárainak elégedettsége /elégedetlensége determinálja (a politikai karrier ma is elsősorban nemzeti politikai karrier, a politikus (pártja) saját választóinak felelős.) A problémát egyelőre olyan mellékesnek tűnő kérdések jelzik, mint például a kalákamunka kérdése. (Ezt az utóbbi időben nem adóköteles tevékenységnek minősítette az OMMF, azzal az indoklással, hogy a kaláka nem munkavégzés.) De nincs még igazából kiaknázva az a hatalmas potenciál, amely a családi és helyi szolgáltatások és termékek cseréjének különböző típusú rendszerén alapul – és nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú szociális kezdeményezések hasonló, jogi-törvényi problémákat is felvetnek majd.

 

A bejegyzés kategóriája: Archívum
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!