Kik boldogok? Alternatív ökonómia III.

 

Szövegpélda. Álljon itt a tizenkilencedik századig általánosan elterjedt általános ökonómiai szemlélet példájaként Földi János Horatius-fordítása, mely az alternatív ökonómia tankölteményének tekinthető – ahogy azt a múlt előtti század a maga számára aktualizálta:

 

  Be boldog, a’ ki távol aggodalmitól,
  Miként az első nemzetek,
Nagy Attya telkeit szántatja ökrein,
  ’S ha senkinek se tartozik.
Se nem riasztja-fel gyakor dob ‘s trombita,
  Se tengerekre nem remeg.
Gyülőli a’ pert és a’ nagy hatalmasok
  Küszöbjén nem leselkedik,
Hanem vagy a’ szőlőjövést karóihoz,
  Vagy fáihoz kötözgeti;
Vagy a’ selejtesebb gyümölcsfát elnyesi
  ’S termékenyebbet olt belé.
Vagy a’ kies rétaljakon elszéledett
  Marháiban gyönyörködik;
Vagy méhe gazdag gyüjteményit elszedi,
  Vagy nyíri szép juhnyájjait;
Vagy már midőn a’ nyár ‘s az ősz ékeskedik
  Legkellemesb gyümölcsivel,
Miként örül, szedvén megért körtvélyeit,
  Arany gohért ‘s piros bakart.
Most régi tölgyfa híves árnyékán hever,
  Most a’ selyem zöld pázsiton.
Azonba kis patak folyása csergedez,
  A’ víg madár csevegdegél,
Vagy a’ kies patak buzogva csordogál,
  És csendesen leszenderít.
Midőn pedig már a’ komor tél hol hideg
  Esőt ereget, hol havat;
Vagy a’ serény koppók sebes hajtásival
  Kant fegyveres lesekre űz.
Vagy rúdakon kiterjedett hálóiba
  Húros rigót étekre csal.
Vagy nyúlat ejt, vagy tőrbe darvakat kerít.
  Mint legbecsesb jutalmait:
Ezek között még a’ kinzó szerelmet is
  Ugyan ki nem felejtené?
Hát még ha hív  és tiszta éltű hitvese
  Segít majorja dolgain,
Mint egy serény menyecske, kit már elsütött
  ’S megégetett a’ nap heve.
Ki régi fáiból, ha fáradt férje jő
  Kis tűzhelyén rak kis tüzet,
Víg barmait sörény akolba hajtja-bé,
  ’S ott fejdegéli rendesen;
Feltészi férjének saját termett borát,
  ’S nem pénzbe készűlt étkeit.
Nem kell nékem Lukríni tóban nőtt csiga,
  Nem a’ platájsz, a’ rózsahal.
Az Afrikából származott gyöngytyúk se száll
  Hasamba, sem császármadár.
Becsesbek énnekem tulajdon ültetett
  Fáimnak ért gyümölcsei,
Kertemben termett zöld paszúly vagy a’ derék
  Saláta, ‘s hónapos-retek,
Vagy innepünkre kis bárányt ha vágatok
  Vagy farkas-érte kecskefit.
Így eddegélve melly vígan tekintem én,
  Hogy jő-be jóllakott juhom;
A’ forgatott ekét miként vonják haza
  Pihegve jármos ökreim,
Vagy béresim, házamnak ékességei
  Hogy oszlanak jól lakva el. -
Jó jó ez is, mond a’ fukar ‘s dúzs Alfius,
  Majd én is így gazdálkodom.
Ezt mondva pénzit interesre osztja-ki,
  ’S jobb néki a’ fukarkodás.