A jó élet: a politológia egyik alapfogalma, a (több lehetséges) megközelítés közül az egyik cél, talán a legfőbb cél, amelyre egy adott társadalmi berendezkedésnek törekednie kell. John Kekes ezt írja például (nagyon logikusan megírt könyvében, címe A konzervativizmus ésszerűsége, az Európa adta ki):
"A jó élet kialakítása és megélése azonban egyetlen, s nem két folyamat. A jó élet a jól élt élet, jól élni pedig azt jelenti, hogy az életet jóvá alakítjuk."
Nagy intés persze, ez a mondat ma reggel is. Ha a napot az indexen kezdem (ma nem jött be az oldal, kétszer rákattintottam, mindjár teszek egy próbát harmadszor is), mindig akad valami kis közéleti, amire jó volna reagálni. Minap a vasutak újabb szárnynyesegetésének terve. Úgy látszik, ez is időről időre előkerül, jön az agyasbubu, nyeseget.
Vidéki vagyok, a vasút pl. érint. Nehéz belátni, miért rontanak amúgy is hátrányos helyzetemen (árak a kisboltban, egészségügyi ellátás, buszközlekedés, kulturális lehetőségek stb.) Az Index cikk egyik szánalmas állítása: a legutóbbi vasút-nyirbálás után sem tudott egyetlen forint megtakarításról beszámolni a MÁV.
Az élet nem jó, hanem jóvá kell alakítani. A magyar állampolgár kevésbé szívesen vesz részt a közéletben, mint a nyugat-európai. Ez is egy oka, hogy itt tartunk?
