Persze, megint Ady: "minden egész eltörött", vidék-hangulat, szekéren döcögni az alkonyatban, folyamártérben, a szekeret fehér ló húzza.
Ami most következik, rövid önkommentár. Ég a rőfgyár című írásomat megrendelésre készítettem (mint az utóbbi években mindent), mély, személyes impressziók alapján. Ezek az impressziók persze nem feltétlenül kötődnek az "életrajzomhoz". De engem is foglalkztat, hogy is van ez (mármint a valósághoz való kötődés, a referencia). Ez esetben nem a novella életrajzi elemeit tartom ugyanis leginkább valóságosnak. Az, hogy a Rum five ténylegesen létező hely-e, vagy hogy kicsoda Karesz – mindez, véleményem szerint, mellékes. De ez mégsem számolja fel a referencia fontosságát! Van három tény ebben a szürrealista írásban, mely – számomra legalább – rémesen nyugtalanító.
Az egyik: az agresszió. A Harmadik világháború, de a szereplők viselkedése is… Hm. Az a jelenet a liftben….
Figyeld csak meg, milyen arckifejezéssel lép be a henteshez ma a vásárló. Itt, Magyarországon, a szomszédodban. Az arcán merev, gyanakvó maszk. Sandán méregeti a portékát, mócsingos-e; vajon mennyit nyom; milyen hosszú az akciós karaj ára. Ez bizony az anyagi kiszolgáltatottság, nevezzük nevén: a nyomor következménye. A jó és derűs élet feltétele az anyagi biztonság. A kiszolgáltatottság viszont, tudjuk jól, agressziót szül. Írásom a nyomor köpenyét lebbenti fel, ezért nyugtalanító.
A második: az energia. Amikor ezt a kis abszurdot írtam, a nagy bank- és tőzsdecsuszamlás előtt álltunk. Ezt évek óta várták már ökologikus szemléletű, megfontolt barátaim. Mégis, "aktus után" az írás egész más fényt kap. Az energiával való gazdálkodás éles és aktuális, politikai kérdés. (Minap három szakértő arról tárgyalt a közszolgálatiban, hogy a lakótelepek lakosai tíz-tizenöt év múlva örülnek majd, ha vidékre menekülhetnek "földet túrni".
A harmadik: maga a rőf! Nemcsak hangzása, jelentése is van a szónak. A rőf, idézzük fel, hosszmérték. Nem tudom, hogy jutott eszembe az a valóban abszurd kép, a rőfök, a virtuális centiméter-szalagok lángra lobbanása. De most már fontosnak látszik ez is. Számomra a rőf a ruhakészítéshez kötődik. Hosszmérték, de a föld kimérését ölben végezzük. A rőf annak eszköze, aki öltöztet, a szabóé. Úgy is mondhatnám, az embert ruha teszi. De hol van ma igazi szabó? Hol van most ez a társadalom, szabvány ruházataiban, emberhez méltó öltözék nélkül?
