Ugyanebből a kötetből: "Én pupos bölcselőm, ha meg-megállsz / pupos hátán a sárkány gondolatnak…" (a Lao-Ce c. szonettből). Weöresnek ez a felütése a klasszikus képalkotás mintapéldája: a konkrét fogalom (a keleti bölcsre aggatott, nagyon emberi, pupos jelző) absztrakttá válik a képalkotásban, az ismétlés révén Weöres elvont, fiktív párhuzamot alakít ki. És a költői képzelet továbblendül: megteremti ezen absztrakt kép "valóban képi" megfelelőjét, a sor végén megszületik a "sárkány gondolat", mintegy utólag magyarázva a testtelen és megfoghatatlan "pupos hátat".
A líra: logika, de nem tudomány…. (Hmm.) Van benne valami.
A vers többi része egyébként már nem győz meg, zárlata okos, de nem emel fel.
