Ferenczy Károly: Október.
A háttérben léckerítés, gyümölcsöskert, az asztalon ottfeledett csendélet. A napernyő, mintha egy vádnor fotográfus települt volna ki. Jó volna otthon lenni itt.
Az ősz költője, szegény Kosztolányi, egy kevésbé ismert versével legyen megidézve:
"A pitvaron a tengeri / nevet a nap piros tüzére, / de sárga árnyát elveri / a paprikák piros füzére. / Száll-száll a lelkem kergetőzve / a mustszagú, világos őszbe, / mint szélbe csörgő papiros, / fölötte a halál és élet / a sárga és piros." (Késő ősz a ludasi pusztán)
