Miután kiszellőztettem a fejfájást gerjesztő festékszagot (délután a konyhamennyezet egymára lapolt deszkáit mázoltam vöröses árnyalatúra, lazúrfestékkel), és elhessentettem a festékszag nyomában feltoluló, makacs asszociációkat (például azt a régi hétvégét a kecskeméti alkotóházban, a műteremszobában, ahol a levegőt, a falakat, a bútorokat, a festővásznak mellé göngyölt kanapét, de még az üvegpoharat is átjárta a terpentinolaj szaga – azt hiszem, ez a festőszer fenyőgyantából készül, azóta, ha fenyvesben járok, láthatatlan ecsetek táncolnak bennem), és a további kísértéseket is, melyek Proust irányából fenyegetnek ("S hirtelen megjelent az emlék. Ez az íz annak a darabka madeleine-nek az íze volt, amit Combray-ban, vasárnaponként (mert olyankor mise előtt sose hagytam el a házat) Léonie néném…" stb, stb., a továbbiakat lásd az Európa 1983-as kiadásában az ötvenhetedik oldalon), és megkerestem a hatályban lévő KRESZ szabályzatot.
Jobbat reméltél? Ne add fel, két fontos észrevételem lenne. Egészen pontosan az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól című szövegről van szó. A kissé avitt dátum ellenére az írás friss, internetre vonatkozó adattal és egyéb aktuális utalásokkal tarkítva, minden bizonnyal a hatályos dokumentumról van szó. Stílusa, mint ez elvárható, szikár, ám mindne objektivitás ellenére két fontos szempontot hányaveti módon, már-már lekezelően tartalmaz. Egyik az alkoholfogyasztás, másik a lóval való közlekedés ügye.
Első felkiáltójel: józan fogyasztás!
Korántsem akarok kampányolni az ittas vezetés mellett. Az ittas vezetőt, aki nemcsak magát, hanem a közút egyéb polgárait is fenyegeti, megvetem és felelőtlennek tartom. De summásan megnevezek két szempontot. A jogszabály 4. paragrafusának c. pontja értelmében gépjárművet olyan személy vezethet, aki "a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll, és szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol." A mondat első fele elfogadható, második azonban logikailag sem. Helyesen így hangzana: "szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó, vezetési képességére hátrányosan ható alkohol." Ezt a módosítást indokolja csaknem valamennyi európai ország gyakorlata (mely egy pohár bort vagy korsó sört megenged), az életminőség kívánalma (hiszen egy jó ebéd vagy vacsora esetében, e fentiek nélkül, az életminőség sérül), sőt, a keresztény hit is (azt, akinek a bor valóban az Úr vére, a KRESZ e szentségtől fosztja meg, így hitében sérti). Ellenérv? Kettő adódhat. Az egyik, hogy már minimális alkoholfogyasztás is hátrányosan hat a vezetési képességekre – az a gyanúm, hogy ez nem helytálló. Csekély mennyiségő alkohol pozitívan hat az érzékekre: az ingerek finomodnak, a szervezet a nyitott figyelem állapotába kerül. Mintha szólnának erről kísérlet-eredmények (bizonyára így van), ennek utána kell járni.) Második ellenérv: lehet, hogy nyugaton megengedhető a józan fogyasztás, nálunk azonban nem, mert a soförők visszaélnének e lehetőséggel, és elvetnék a sulykot. Tételezzük fel tehát elve, hogy rossazbbak vagyunk, mint a "felnőttek"? Nem hiszem, hogy ezt az érvet felelős döntéshozó vállalhatná.
Második felkiáltójel: lovas közlekedés!
A lóháton való közlekedés ökologikus és egészséges, tehát támogatandó. A jelenséggel a szabályozás mégis mostohán bánik. A lovas ugyanis nem tartozik sem a gyalogosok, sem a járművek közé, így a szabályozás számára értelmezhetetlen.
Megjegyzem, a gyalogosokra is csak A közlekedésben résztvevőkre vonatkozó általános rendelkezések
néhány félmondata vonatkozhat:
3. § (1) Aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles
a) a közúti forgalomra, valamint a közútnak és környezetének a védelmére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megtartani;
b) a közúti jelzések rendelkezéseinek, továbbá a forgalom irányítására, ellenőrzésére jogosultak utasításainak eleget tenni;
c) úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon.
A közlekedés ismeri viszont az Állati erővel vont járművek és kézikocsik fogalmát, és mozgásukat az alábbi irányelvekkel szabályozza:
55. § (1) Állati erővel vont járművel és kézikocsival szorosan az úttest szélén kell közlekedni; ha az ilyen jármű a forgalmat lényegesen akadályozná, azzal a leállósávra, illetőleg – ha közlekedésre alkalmas – az útpadkára kell lehúzódni.
(2) Az állati erővel vont járművet és a kézikocsit éjszaka és korlátozott látási viszonyok között a külön jogszabályban meghatározott lámpákkal kell kivilágítani.
(3) Tilos
a) főútvonalon állati erővel vont járművel és kézikocsival közlekedni, kivéve ha más út (útszakasz) nem áll rendelkezésre;
b) főútvonalon 12. életévét be nem töltött személynek kézikocsival közlekedni;
c) állati erővel vont járművet – az állatok vonóerejét és az útviszonyokat is figyelembe véve – túlterhelni.
A lovas közlekedéssel kapcsolatban viszont – kizárásos alapon – a következő paragrafus irányadó:
Állatok hajtása (vezetése)
62. § (1) Állatot szorosan az úttest szélén kell hajtani, illetőleg vezetni; ha azonban ez a forgalmat lényegesen akadályozná, az állattal a leállósávra, illetőleg az útpadkára kell lehúzódni.
(2) Úton állatot olyan személy hajthat, illetőleg vezethet, aki az állatot irányítani képes, és meg tudja akadályozni azt, hogy az állat a személy- és a vagyonbiztonságot veszélyeztesse. Állatok csoportos hajtásához annyi hajtó szükséges, amennyi e feltételek teljesítéséhez elegendő.
(3) Vasúti átjárón
állatokat csak kisebb – legfeljebb 10 állatból álló – csoportokban szabad áthajtani.
(4) Éjszaka és korlátozott látási viszonyok között az állat, illetőleg állatcsoport bal oldalán előre fehér vagy sárga fényt, hátra piros vagy sárga fényt adó, a járművek vezetői által kellő távolságból észlelhető lámpát kell vinni.
(5) Tilos
a) főútvonalon állatot hajtani, illetőleg vezetni, kivéve ha más út (útszakasz) nem áll rendelkezésre;
b) állati erővel vont jármű bal oldalához és más járműhöz állatot, valamint állati erővel vont jármű után kettőnél több állatot kötni;
c) állatot az úton őrizetlenül hagyni, kivéve ha oly módon megkötötték, hogy elindulni ne tudjon.
(6) Állatot az út közelében – magánterületen is – csak oly módon szabad tartani, hogy az útra ne juthasson.
(7) Az e §-ban foglalt rendelkezések – a (2) bekezdés első mondatát kivéve – nem vonatkoznak a kutyának pórázon való vezetésére; a kutyát pórázon vezető személyre a gyalogosokra vonatkozó rendelkezések az irányadók.
Nem szánalmas? Kérlek, ha motivált vagy cselekedni, vagy akár hozzászolni valamelyik kérdéshez, keress meg.
