Alvó
Állig begombolkozva hortyog
a napégette árokparton
Lehet hogy egész éjszaka dolgozott
Féltizenkettő múlt négy perccel
és még mindig alszik
Lehet hogy nem éjszakai műszakon volt
nehezére esett hazakecmeregni
levette lábáról a kékszilva
irányítószámát is elfelejtette
Szája körül glóriás muslincakoszorú
Meghűlni nem hűl meg az biztos
De azért mégis bele kéne avatkozni
magánéletébe
(Kép: Sleep Tight St. Louis, Janice Schoultz Mudd festménye)
Föld!
Nem telik mindig ürhajóra,
hát így, a porig lehajolva
nézem a Földet: birkacsorda
tapos éppen a hangyabolyra,
s vad-darázsraj ereszkedik le
a napraforgó-kráterekre.
Tavasz
Gyűrött koponyámat
ráejtem meztelen válladra,
és a hús húsvéti parádéjára
feltámadt ösztönökkel megrakott szekerek
indulnak testemben vándorútra,
és nem tudom megállítani vonulásukat,
pedig kellene már egy szerelem a pszichoanalitikusoknak;
de hát megint ez a tektonikus hullámverés az idegekben,
és sűrű bocsánatkérés az értelemben,
a HALHATATLAN SZERELEM
újabb megkövetése –
Isten
Egy vénember terelgeti bennem az esteket
s egyszemét rámszegezve a józanságra int.
Nyakában kecskeszőrzsák, abban meg csak penészes,
madárlátta viszontagságaim.
(Illusztráció: Roman Verostko festménye)
A nem nyugvó
The Unquiet One
Évekkel ezelőtt
elveszítettem szüleim címét.
Elhagyatott bölcsőikben hevernek
apa és anya,
komor vakondok,
látogatók nélkül.
Nem kell szólnom nekik.
Villanyoltás után
hallom elégedetlen mocorgásukat,
szétválasztottan,
halálukban csakúgy, mint életükben,
távol egymástól,
nem beszélgetnek
csak egyetlen közös helyen,
a fiuk fejében.
Keskeny repedésekből bújnak elő,
és hirtelen felmagasodnak,
bevilágítják fantombarlangom,
nem szívesen látott vendégek,
de szeretni valók, a kétarcú isten
sötét ügynökei.
Gyukics Gábor fordítása
(Illusztráció forrása: http://blog.sayaram.in/2014_04_01_archive.html)
Játék
Játékpuskáját a fiú rásütötte
a pajtására
az rányomta kezét a játéksebre
akár a filmen
s földre rogyott
játékból meghalt egészen meghalt
a játékharcos
Egy kislány rohant oda hozzá
ki játékból az anyja volt
s a játékharcos játékanyja
csak sírt és sírt és sírt
igazi könnyeket
nem játékkönnyeket
csak folyt és folyt és folyt
végig az igazi arcon
minden könnye nagyítólencse volt
és összegyűjtött
minden igazi puskát
minden igazi háborút
minden igazi férfit
aki meghalt meghalt meghalt
valamikor
Haj te oktalan halál
haj te háborús halál
borsókarót eltörő
gyönge az inda karó nélkül –
kiperdül a borsó
kicsordul a könny
S az a kislány úgy sírt hogy a fiúk
már nem értettek semmit
se játékból se igazából.
Rab Zsuzsa fordítása
(Illusztráció: Jack Shadbolt festménye)
[Pour les vierges calculs…]
A vers-algebra szűz szorzatáért…
A vers-algebra szűz szorzatáért ragyogj
Hang szája-nincs virág villáma!
(Ki mint vet ágyat olyan álma)
Nem a fonákra-vont csönd sikolya vagyok?
Mit csak én hallok: a csönd fonákja csupán
A hangom ha segélyt kiáltok
És e nyíl melyet elbocsájtok
Nem sírhat vissza már ernyedt íjam után.
Hang szája-nincs virág villáma! Égj belém
Csapó mennykő metsző világa!
Vonj rácsot az arany bogárra
Mely ájultan piheg virág-torkom ölén.
Rónay György fordítása
(Illusztráció: Enigmatic Plan of Inclusion I & II, Conan Chadbourne)
Kitócsálló víz
Kis parti gödrökbe lyukakba
kitócsálló víz egyedi fodra
körbe leselgő kiváncsi habja
kiváncsi habjának sok kalandja
Van a forrás sodrás van a tenger
indulás majd út csak amennyi épp kell
csak az ég a távoli ég a tükörben
csak távoli ég és csak tükörben
Kis parti gödrökbe lyukakba
kitócsálló víz egyedi fodra
a közeli földet kóstolja nyalja
a madarat s a barmot itatja
(Illusztráció: Puddle landscape, 1986, William Robinson festménye)
