Az utolsó zenék

1
Egyszerre álltak meg az órák
akkor éjjel
az asztalunkon
három óra és tizenkét perckor
és még a másodpercmutatók is
ugyanaz az időt mutatták
reggel

csak a harmadik
csörgött nyugtalanul
a karórák között
mert nem értette
mi történt
három óra és tizenkét perckor

az ablakon túl
télvégi ködben
tépett akácok ünnepelték
egyhalálunk megszületését
amikor majd
egyszerre állnak a szívek
három óra és tizenkét perckor

2
Mindig a második kőre
Mindig a második kőre

az első kő
rettegés
az első kő
megaláztatás
az első kő
balszerencse
az első kő
varangyosbéka
az első kő
koponyavicsor
az első kő
hiábaélet
az első kő
vereség

tehát mindig a második kőre

ha tudnám
melyikre léptem először

3
nem az ember fogy el
csak belőle a zenék
még beszél
cipősarka ütemre kopog
még vannak hangjai
de már készül a hallgatásra
vállára kitömött madarak ülnek
üvegszemek gyerekkori golyók
latin nevük gyűrűre vésve
hangjuk magnetofonszalagon
a mozgófilmen a röptük

nem a madárdal pusztul ki
csak a madár

 

 

(Illusztráció: Twitter Tweet, Catherine Jeltes festménye)