Molnár Illés összes bejegyzése

Bejegyzések

Fordíts Nádasdy Ádámmal!

Hozzászólás most!

Horizont Műfordító Műhely, 1. felvonás

Kettős debütálásnak lehetnek szemtanúi a résztvevők május 28-án 19.00-kor, ha ellátogatnak a RoHAM Bárba: a FISZ Világirodalmi Sorozatának, a Fiumének a kilépése a virtuális térből egyben a Horizont Műfordító Műhely bemutatkozása is. Kezdetnek mindjárt Nádasdy Ádámmal, angolból fordíthat majd a közönség.

A könyvekkel a tervek szerint már idén jelentkező FISZ Fiume névre hallgató világirodalmi sorozatának szerkesztői, alfabetikus sorrendben Izsó Zita, Lesi Zoltán, Urbán Bálint és Zelei Dávid szeretnék, ha sorozatuk a fő profilnak számító könyvkiadáson túl érdemben hozzájárulhatna a magyarországi világirodalom-értés szélesebbé és mélyebbé tételéhez. Hogy ezt hogy képzelik el? Röviden: a túl sokszor érdemtelenül a láthatatlanság ködébe vesző, a könyv kiadása előtti (fordítás) és utáni (befogadás, kritika) folyamatok színpadra léptetésével. Mindezt hosszabban blogjukon fejtik ki kérdezz-felelek formában.

A koncepciónak megfelelően a sorozatszerkesztők már a könyvek kiadása előtt megkezdik hadjáratukat: az első cél annak a fölöttébb népszerű hiedelemnek a cáfolata, miszerint a világirodalmi könyvek csak úgy maguktól „fordulnak le” (copyright by Benyhe János) magyarra. Hogy a műfordító erőfeszítéseinek mértékét el tudjuk képzelni, a Horizont Műfordító Műhely keretében nyár kivételével minden hónapban egy neves fordító invitálja intenzív szövegrágásra a bátrakat s érdeklődőket, hogy együtt tárják fel a szövegek magyarításán keresztül a felmerülő problémákat, s megoldási stratégiákat keressenek rá, amit aztán később, alkalmi vagy professzionális fordítóként maguk is hasznosíthatnak. Hogy pontosan hogyan képzeljük el az est folyását, mit várjunk tőle és hogyan készüljünk rá, azt itt fejtik ki bővebben a szervezők.

Ami az első alkalmat illeti, első műhelyvezetőnk Nádasdy Ádám lesz, aki május 28-án 19.00-kor a RoHAM Bárban várja a felkészült műfordító-tanoncokat. A Tanár úr nem henyélt, már közszemlére is bocsájtotta a három szétcincálandó szuperrövid szövegrészletet, melyek, az est folyamán felmerülő problémák és témák mellett itt olvashatók. Az eseményhez Facebookon itt lehet csatlakozni, a szervezők extra anyagok sokaságának megosztásával segítik majd az érdeklődők felkészülését, akiket, mondani se kell, nagy szeretettel várnak most és a későbbi alkalmakkor is.

 

horizont_műfordító_műhely_plakát

Bejegyzések

Szolgálati járat; Ez a délelőtt; Megfogott; Árnyjáték

1 hozzászólás

Szolgálati járat

 

Utasokat nem szállítok.

Fényesre koptatott, gödrösre

mélyített járatokon az út pora

egymásra rakódva kövesedik.

Én még ma is látom az É betűt

a táblán a számok mögé rejtve,

emlékszem felednivaló történetekre,

nekem fáj a vonaljegy megtöretett teste,

az érvényesség áldozathozatalt követel.

 

Kérlek vigyázz, ezek az ajtók

sohasem nyílnak ki, az ablakokra

zsíros gőz borít homály-

réteget, a körút – természeténél fogva –

véget nem érhet. Leszegett fejjel cirkáló

szolgálati járatot hajtok,

utasokat elvből nem szállítok.

 

Látod, itt karcoltad nevét a megálló üvegébe,

aztán lassan kikopott, vagy felülírták a felismerhetetlenségig,

a név hulladék, beborít minden felületet az idő söpredéke.

 

Itt várakoztál órákat, gyanúsan

hallgatag szövetkabátok gyűltek köréd,

sóvárogva méregették a padot,

amire ráfolyt taknyod, nyálad, könnyed.

 

Itt aztán megfogadtad, hogy erre a járatra

se le, se föl, soha, véletlenül sem. Pedig nem

ez számít, ezt már akkor is tudtad, minden

megálló mögött ajtók nyílnak, de leginkább

záródnak, nem kell ahhoz jármű,

nem kell ahhoz bérlet. Látod, kiraktam, hogy garázsmenet,

túl nagy itt már a tömeg, nevekkel zsúfolt,

szürkére mesélt történetek, a zajban könnyen megszokja

a fülem a figyelmeztető jelzést.

A csend ritka, ünnepi vendég.

 

Valahol itt vesztetted el a szüzességed.

Már kezdett hűlni a levegő, de a vérzés még sokáig

nem akart elállni. Nem értetted, mitől kéne erre

majd mindig emlékezned, annyi minden történik

egy ilyen forgalmas útvonal erőterében. Megszokások,

mint ahogy felbőg egy motor, vagy fájdalmasan felcseng

az ajtók záródását jósló hang, a következő megállót

nem mindig mondhatom be hangosan, tudod,

utasokat én  csak mikor muszáj.

 

A szégyen tudathasadás. Ez már egy másik megálló

ismert köztere, a vérzés itt is hasonlóan kitartó,

a fájdalom személyre szólóbb és pontosabban megrajzolt.

Másnap kiderült, az a gyerek benned már egy hete nem mozdult.

 

Te most leszállsz, én valameddig

elszámolok és gázt adok.

Mögöttem majd kisimul az út,

de utasokat egy darabig még nem szállítok.

 

 

Oldalak: 1 2
Bejegyzések

Kitöltési útmutató

Hozzászólás most!

Először töltsd ki a jelenléti ívet, de
figyelmesen, tudom, hogy a
tekinteted átsikláshoz szokott,
mint mikor csatornák közt szörfölsz,
de most gondolj inkább valami
szépre, jelentősre. Legyen pince,
kecses boltívvel, fehér, mint a hátad,
a hajlás szöge is éppoly elegáns.
Csak jobb itt, mint a padláson,
bár ugye ami fent van, ugyanaz,

kivéve parabola. Ha meguntad,
hogy a türelmesen fekvő vörös-
boros palackokat mustráld, nyisd
ki a legjobbat és tölts magadnak egy
pohárral. Ezt szükség szerint ismételd.
A végén az üres üveget egy ívelt,
lendületes és hangsúlyos mozdulattal
hajítsd ki az útra. Mutatom, így. A
talajt ne becsüld alá, előbb,
vagy utóbb minden felbomlik,
mindenki a rászabott űrt tölti ki,
magának.

Bejegyzések

LombikBulvár, Ficsku Pál: Gyerekgyár című regényéről

1 hozzászólás
„…részekre nem tagolt szövegfolyam…”1
„…mégis alapvetően egy lineárisan építkező visszaemlékezés”2
„A regényszálak összefonódnak, mindegyik tulajdonképpen egyetlen témát ölel fel…”„ 3
A kötet megjelenése kifejezi a hasonló, a férfi szemszögből leírt gyerekvállalási irodalom hiányát, egyúttal az erre való igényt is..”4

Örömmel olvastam a (4.) mottóban megidézett megállapítást, hiszen az önmagát címkékkel oly szívesen ellátó („utolsó népi íróból” később „lakossági íróvá” igazolt) Ficsku Pál bizonyosan örömmel venné a gyerekvállalási író jelzőt is.  Annál is inkább, mivel a Gyerekgyár (Ulpius-Ház, Budapest, 2006) négy elbeszéléskötet5után a szerző első regénye. Ezt már csak azért sem tartom teljesen érdektelen információnak, mivel a (részben a mottóban is megidézett) kritika meglehetősen központi kérdésként kezelte, hogy a Gyerekgyár mennyire „igazi” regény.

Hiszen a szerző korábbi köteteihez hasonlóan az anekdotikus jelleg itt is megmaradt, így akár azt is mondhatjuk, hogy ez a könyv inkább hajaz összekapcsolt elbeszélésfüzérre, mintsem regényre (A legtöbb részlet már olvasható volt folyóiratokban, de ez a legtöbb kortárs regénnyel megesik. A különbség jelen esetben annyi volt, hogy élvezetes, lezárt történetekként ezek megállták a helyüket.). Itt érdemes megjegyezni azt, hogy már az első Ficsku-kötet sem novelláskötetként definiálta magát, hiszen a Videodisznók alcíme („ami egy regényből kimaradt”) is igyekezett novellistából (legalább reménybeli) regényíróvá transzformálni a szerzőt. A szintén kortárs novellista Cserna-Szabó András ebben egy presztízskérdést lát6, amit nehéz lenne cáfolni, mivel olvasóként mégis inkább a megkerülés figyelemfelkeltő aktusára asszociálhatunk: figyeljünk a szerzőre, hiszen nemsokára jön a regénye is… Mindazonáltal botorság volna elvitatni a Gyerekgyár regényvoltát, hiszen nem csak tematikai, hanem nyelvi egységgel is bíró szöveggel van dolgunk. Ráadásul a cselekmény is egységesen halad az első mondat önreflexiójától (Miért akarok én gyereket?) az utolsó kitétel beteljesült öndefiníciójáig (Apa, Apóka…). Noha kétségtelen, hogy első olvasásra csak kapkodjuk a fejünket, olyannyira ingergazdag, burjánzó szöveggel szembesülünk a figyelmes olvasás során azonban, mégis épp a regény iróniát és megrendültséget kiegyensúlyozó, a kettőt bravúrosan ellenpontozó szerkezete adja meg a könyv fő élvezeti értékét.
A leghatékonyabb szövegtagoló eszköz a cselekményt meg-megtörő álhíreknek a narrációval folyó párbeszéde, amely a narrátor (Bulvár Kund) bértollnok- és álhírügynök voltát illusztrálandó, bele-beleszól a regény menetébe. Ezek a hírek olykor elidegenítő effektusként működnek, máskor épp aláhúzzák az aktuális regénytörténéseket, néha pedig a főhős, az álhírszerző Bulvár Kund belső történéseit tükrözik. Leggyakrabban azonban épp a regénytematika érzékenyebb-érzelmesebb pontjainak (a gyermek vállalása, elvesztése, majd próbálkozás lombikbébi-programmal) ironikus ellenpontozásaként olvastatják magukat: „Legújabb kutatások szerint Jézus Krisztus volt az első lombikbébi, mert konkrétan nem baszás által született.” (44.), Máskor – a bulvársajtó paródiájaként, de akár a nyelv közlésfunkciójának megkérdőjelezéseként is olvasható módon – épp arról szól az álhír, hogy nem szól semmiről: „Nem igazak azok a hírek, miszerint Sellő Jusztin egyenes ágú reinkarnációja Misizsiráfnak.” (21.)  Legérdekesebb talán mégis a legelső álhír: „A globalizáció és az általános felmelegedés miatt Párizsba beköszöntött az ősz.” (13.) Amellett, hogy a líra és a bulvársajtó nyelvének szimpla egymásba csúsztatása végigköveti a szöveget, akár e regény nyelvi működésmechanizmusának kulcsaként is olvasható: mivel az őszinte, emocionális líraiság már nem működtethető, az ilyen közlendőt parodisztikus iróniába csomagolva lehet csak célba juttatni.
Mindezeken túl azonban az álhírek és a regény többi humoros-anekdotikus eleme: a nyelvrablók meséje, az alkoholmérgezéses Hajnóczy-emléktúra, az álomszolgáltató vállalat és a nyelvi kreativitás megannyi hihetetlen terméke a regénynek csak az egyik felét alkotják. A Ficsku-miliő ezen kellékei közelebbről nézve pusztán szemérmes csomagolásai az apává válás megrendítő tudomásulvételének, a szubjektum totális transzformációjának. Hogy ez nem kritikai túlzás, azt illusztrálja egy idézet a regény utolsó passzusaiból: „Másnap kisfia képére formálta magát. Először lenyírta csimbókos szakállát, bajszát, aztán a haját is, tök kopaszra.” Az ezután következő, utolsó bekezdésben pedig a beszélő a regényben végigvitt egyes szám harmadik személyű elbeszélésből egyes szám első személyre vált, és egy utóiratban („p. s.”) ajánlja a regényt gyermekeinek. Mintha az elbeszélő csak ekkorra, a regény utolsó bekezdésére vált volna autentikus énné, szóviccből (Bulvár Kund) valódi személlyé (Apa). És álhírügynökből regényíróvá, hisz a regény lezárására is utal: („ezt a könyvet nektek írtam”), sőt értelmezi is azt („én vagyok Bulvár Kund és Gyulai is”). A regény végére tehát egyesül az eddig kettős játékban tartott elbeszélői eljárás: a legszemélyesebb, legemocionálisabb rész, a gyermekeknek szóló ajánló szöveg (amely ugyanakkor nem különül el a regény szövegétől) egyben azt a kérdést is feszegeti: hol a regény határa, hol a fikció határa, hol a nyelv határa.
Ez az intenzív megtapasztalás, amely az elbeszélő integritását is totálisan újrarendezi, felveti a kérdést, hogy a Gyerekgyár vajon épp levedli a posztmodern kelgyó bőrét, és hozzásimul egy „új érzékenység” posztmodern utáni nyelvéhez (miként azt a költészetben már hirdetik7), vagy éppen a végletekig viszi a retorizált megszólalásmód lehetőségeit? Esetleg a kettő egy és ugyanaz?
Talán szimplán arról van szó, hogy ahhoz, hogy egy ekkora személyességgel és emocionális töltéssel bíró történet érvényes módon, a patetikussá válás veszélyével dacolva elmondható legyen, eleve nagy adag irónia és reflektáltság szükségeltetik. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy a Gyerekgyár ugyanúgy szerepelteti a Ficsku-topológia minden kellékét, de ezeket alárendeli az elbeszélő belső (ön)dokumentációjának, sőt hangulati kontrasztjai révén ellenpontozva ki is emeli azt. Hogy a Ficsku-próza ezzel új korszakába érkezett biztosnak vehető. Még az is lehet, hogy ezzel együtt a magyar próza is.

Jegyzetek

:

1 k.kabai lóránt: Gyerekblekdzsekk, prae.hu: http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=488
2vl: Hát bemegy az ember és kiveri, piroska.blog.hu: http://piroska.blog.hu/2007/02/14/title_2734
3 Szekeres Nikoletta: Apavágy meg gyerekvágy, A hét: http://ahet.ro/irodalom/konyv/apavagy-meg-gyerekvagy-ficsku-pal-gyerekgyar-763-84.html
4 Uo.
5 A videódisznók esete és más történetek : (ami egy regényből kimaradt), Seneca Kiadó, 1995, Élni három nővel: magyar gépmesék, Seneca Kiadó, 1997, Matatás a végeken : vigyázat, dzsalok!, Seneca Kiadó, 1999, Szakbarbárok : magyar RAPszódia, Pufi Press, cop. 2002
6 Cserna-Szabó András: Camping Byron Beach, avagy merthogy minden irodalom, gondolja Pali bácsi, in: Beszélő, 2000/6
7 Pollágh Péter: Az erő három színe (http://litera.hu/object.d26cf84d-797b-45b6-b91a-0eae8e6bc29a.ivy)
Bejegyzések

olvasáS/Mechanizmusok

Hozzászólás most!

„On this point the S/M game is very interesting because it is a strategis relation, but it is alwys fluid. Of course there are roles, but everybody nows very well, that the roles can be reversed. Sometimes the game begins with the master and the slave, and at the and, the slave has become the master. It is an acting out the power structures by a strategic game, that is able to give sexual pleasure or bodily pleasure.”
/Michel Foucault*/

A képernyő előtti és a papírról (jelen esetben ez szűküljön könyvre és folyóiratra) történő olvasás differenciálásakor** észrevételem szerint mindig kimaradt szöveg és olvasó hatalmi viszonyainak vizsgálata. Legplasztikusabban szexuális analógiákat használva juthatunk közelebb a kérdéskörhöz, melynek kimerítő indoklását már Németh Zoltán szövegei*** is véghezvitték. Az olvasás aktusát a test cselekvése teremti meg (a tekintet a sorokon ritmikusan halad, egyre beljebb és beljebb hatolva a szövegben), mely mozgást csak a kielégítő megértés, vagy a végkimerülés hagyatja abba.

Nem elhanyagolható módon értelmezési terünkbe vonódnak a (könyvbe vagy más hordozóba, periodikába) kötött (bondage) szövegek és a nagyobb szabadságfokon illékonyabb, sikamlósabb (online, wired, azaz ily módon: bedrótozott, de mégis az egybekötözött szövegtesthez képest relatíve: végtelen) térben mozgó szövegek eltérő hatalmi pozícióból létesítenek viszonyt velünk.

A bekötött szöveget testünk által uraljuk, nem csak tekintetünk, de bármely testfelületünk számára érinthető, kiszolgáltatott corpus, hiszen rá van feszítve egy adott méretű papírfelületre, amely onnan kezdve gyakorlatilag felülírhatatlan. Ha megelégeltük, darabokra tépve megsemmisíthetjük, vagy akár el is égethetjük a könyvet, ő védtelen, azért teremtették, hogy minket szolgáljon, kényúri jogokat gyakorlunk fölötte, akár birtokba vesszük és fizetünk érte, akár csak egy könyvtári prostituált-példány szolgálatai vesszük igénybe – hiszen ekkor is megválthatjuk, csekély összeg fejében.

Az online szöveg nem elpusztítható – szabadíthatunk ugyan az oldalra vírust, de a textus, ha akar, és elég erős mémekkel**** bír, feltűnik száz és száz új helyen, mindez hordozóinak csak egy mozdulatába kerül. De ha el akar tűnni, felszámolhatja magát, volta illékony, tünékeny, képtelenség hatalmunk alá hajtani. Végtelen szabadságfokok felé tart, önmagát vagy részeit tetszés szerint (kibernetikus organizmusként) bővíti, növeli, csökkenti, kicseréli, pótolja, felülírja, mi csak loholhatunk nyomában. Ily módon az olvasó felett korlátlan uralomra tehet szert. Végső esetben, reménytelenségbe hajszolva az azt, akár meg is semmisítheti. (Hiszen amint egy szubsztancia felhagy az olvasás aktusával, olvasó-voltában megszűnik létezni.) Az olvasó vagy megsemmisül, vagy szolgálja a szöveget. Dominancia vagy szubmisszió. Harmadik út nincs.

Az online szöveg monitoron való időzése ugyan tetszés szerint meghosszabbítható, jelenléte állandóvá mégsem válik, egy mozdulat és elillan. A legtöbb online szövegtestbe még erre ingerlő kapcsolódási pontok (linkek) is be vannak építve, nehogy egy pillanatra bárki is azt hihesse, megvolt, kész, el van olvasva. Az állandósult kielégítetlenség e láncszemei a megértés vágyába zárt olvasót a szövegen való túllépésre késztetik, egy végtelen szöveget szimulálva (?). A kielégülést a végtelenben állandóan ki-kitolja, ezáltal örök szenvedéssé téve a disciplinát .

Hivatkozások:
*forrás: http://foucault.tek.bke.hu
**Vita az internet, az élet és a (folyóirat)irodalom viszonyáról:
http://www.barkaonline.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=55&Itemid=9
*** Olvasáserotika (részletek): http://www.korunk.org/8_2001/olvaso.htm
**** http://hu.wikipedia.org/wiki/Memetika

Bejegyzések

prózavers

Hozzászólás most!

Regényt kéne írni, nem verset,
a regényben van most az üzlet.
Leszek az új, énekes Para-kovács Imre,
bölcsészlányok buknak majd szövegimre.
Ha könyvemben pop csajok, meg szexus:
Henry Milleres – Hornby-s kontextus.
Jó seggű csaj is kell bele: minimum dark-gothic:
ki fölvágja ereit és roppant haldoklik;
egy fém fatál, aki nagyon fura –
ő lesz a mű központi figura.

de minden mondatban éreztetem
Hogy egységes történet elmesélhetetlen
sok-sok elődnek adózva tisztelettel,
s kellő mennyiségű idézettel
Neoposztmodern keretben
leszek kritikailag veretlen.

S mivel már nagyon sokan veszik
megfilmesítés is lesz itt
s akkor majd semmit sem veszít
az, ki olvasni lusta
de azért célközönség, akár tudta
nélkül is. (Lesz Rendező, valami húzónév,
akihez mindenki vonzódnék
mondjuk: Pálffy György vagy Antal Nimród.
és nem kell többet rímeléssel kínlód
ni.)