„On this point the S/M game is very interesting because it is a strategis relation, but it is alwys fluid. Of course there are roles, but everybody nows very well, that the roles can be reversed. Sometimes the game begins with the master and the slave, and at the and, the slave has become the master. It is an acting out the power structures by a strategic game, that is able to give sexual pleasure or bodily pleasure.”
/Michel Foucault*/

A képernyő előtti és a papírról (jelen esetben ez szűküljön könyvre és folyóiratra) történő olvasás differenciálásakor** észrevételem szerint mindig kimaradt szöveg és olvasó hatalmi viszonyainak vizsgálata. Legplasztikusabban szexuális analógiákat használva juthatunk közelebb a kérdéskörhöz, melynek kimerítő indoklását már Németh Zoltán szövegei*** is véghezvitték. Az olvasás aktusát a test cselekvése teremti meg (a tekintet a sorokon ritmikusan halad, egyre beljebb és beljebb hatolva a szövegben), mely mozgást csak a kielégítő megértés, vagy a végkimerülés hagyatja abba.

Nem elhanyagolható módon értelmezési terünkbe vonódnak a (könyvbe vagy más hordozóba, periodikába) kötött (bondage) szövegek és a nagyobb szabadságfokon illékonyabb, sikamlósabb (online, wired, azaz ily módon: bedrótozott, de mégis az egybekötözött szövegtesthez képest relatíve: végtelen) térben mozgó szövegek eltérő hatalmi pozícióból létesítenek viszonyt velünk.

A bekötött szöveget testünk által uraljuk, nem csak tekintetünk, de bármely testfelületünk számára érinthető, kiszolgáltatott corpus, hiszen rá van feszítve egy adott méretű papírfelületre, amely onnan kezdve gyakorlatilag felülírhatatlan. Ha megelégeltük, darabokra tépve megsemmisíthetjük, vagy akár el is égethetjük a könyvet, ő védtelen, azért teremtették, hogy minket szolgáljon, kényúri jogokat gyakorlunk fölötte, akár birtokba vesszük és fizetünk érte, akár csak egy könyvtári prostituált-példány szolgálatai vesszük igénybe – hiszen ekkor is megválthatjuk, csekély összeg fejében.

Az online szöveg nem elpusztítható – szabadíthatunk ugyan az oldalra vírust, de a textus, ha akar, és elég erős mémekkel**** bír, feltűnik száz és száz új helyen, mindez hordozóinak csak egy mozdulatába kerül. De ha el akar tűnni, felszámolhatja magát, volta illékony, tünékeny, képtelenség hatalmunk alá hajtani. Végtelen szabadságfokok felé tart, önmagát vagy részeit tetszés szerint (kibernetikus organizmusként) bővíti, növeli, csökkenti, kicseréli, pótolja, felülírja, mi csak loholhatunk nyomában. Ily módon az olvasó felett korlátlan uralomra tehet szert. Végső esetben, reménytelenségbe hajszolva az azt, akár meg is semmisítheti. (Hiszen amint egy szubsztancia felhagy az olvasás aktusával, olvasó-voltában megszűnik létezni.) Az olvasó vagy megsemmisül, vagy szolgálja a szöveget. Dominancia vagy szubmisszió. Harmadik út nincs.

Az online szöveg monitoron való időzése ugyan tetszés szerint meghosszabbítható, jelenléte állandóvá mégsem válik, egy mozdulat és elillan. A legtöbb online szövegtestbe még erre ingerlő kapcsolódási pontok (linkek) is be vannak építve, nehogy egy pillanatra bárki is azt hihesse, megvolt, kész, el van olvasva. Az állandósult kielégítetlenség e láncszemei a megértés vágyába zárt olvasót a szövegen való túllépésre késztetik, egy végtelen szöveget szimulálva (?). A kielégülést a végtelenben állandóan ki-kitolja, ezáltal örök szenvedéssé téve a disciplinát .

Hivatkozások:
*forrás: http://foucault.tek.bke.hu
**Vita az internet, az élet és a (folyóirat)irodalom viszonyáról:
http://www.barkaonline.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=55&Itemid=9
*** Olvasáserotika (részletek): http://www.korunk.org/8_2001/olvaso.htm
**** http://hu.wikipedia.org/wiki/Memetika