Csontos Márta összes bejegyzése

CSONTOS MÁRTA Győrben született 1951-ben; tanár, költő, közíró, irodalomtörténész. 1975-ben szerezte diplomáját Szegeden a József Attila Tudományegyetem magyar-angol szakán. 2019-ben kapta meg PhD fokozatát summa cum laude minősítéssel a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Tagja a Magyar Írószövetségnek a Szegedi Írók Társaságának, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának és a Vörösmarty Társaságnak, a Magyar Pen Clubnak. A Magyar Múzsa olvasószerkesztője. Mértékadó folyóiratokban publikál verseket, recenziókat, aforizmákat és tanulmányokat több mint tizenöt éve. Tizenhét önálló kötete jelent meg. Legújabb kötetei: Zónahatárok (versek, Littera Nova 2016), Látószögek (versek, Kráter, 2018), „Zászló a szélben”, Transzcendencia és küldetéstudat Reményik Sándor költészetében (monográfia, Hungarovox, 2020). Carpe diem-kísérletek (versek, Napkút, 2021), Futómadártavlat (2023 Hungarovox), Intézményesitett lélek (2024 Cédrus Művészeti Alapítvány).

FESZÜLTSÉGINGADOZÁS

 

Van, amit nem tudsz
magadban tartani,
mert már eleged van,
mert az idő fekete
házából ki akarod
lökni a kimerültséget,
olykor lopott árammal
gazdálkodsz, s a szélsőséges
értékek közül ki akarod
lökni a magadban már
nem tartható értékeket,
kínoz az önigazolás hiánya,
s ahogy ott téblábolsz
a Tiszta Ész és a Kritikai Ész
között, nem tudod, hogyan
rövidítsd le a megmaradáshoz
vezető utat, látni szeretnéd
a Nagy Csúszda tetejéről,
még indulás előtt,
hogyan ölelkezik össze
Kelet és Nyugat.

Én meg elnézelődnék
két lélegzetvétel között
a terepen, s a megszólalás
jogán átvállalnék néhány
nemkívánatos szerepet,
s amerre haladnék a fényfalon,
égi oltárokat emelve,
porig égetném a Gyűlöletet.

 

(Illusztráció: Kazuya Akimoto: Abstract Spiral Galaxies)

Mindig jobban… okosabban?; Száműzetésben

 

Mindig jobban… okosabban?

 Okos világban élsz,
órádon EKG-t csinálsz,
s láthatod, mennyi a szaturáció,
okos párnára hajtod le a fejed,
s ha túl magas kerted zöldje,
okos géped boldog önkéntesként
nyeli be a túlkoros füvet.
Van okos porszívód is,
s okos tévé keresi kedvenc
tartalmaid, elég a Magic Motion
távirányítás, máris foglyul ejt
a mikroprocesszoros zsenialitás,
okos izzót kapcsolsz asztalodon,
van okos kályhád és a zárad is okos,
telefonodon csak ujjlenyomat vagy,
nyilvántartásod digitális maszat,
felokosított kütyüidben érzékeny
szenzorok, okos ruhád kapucnijából
a haveroknak SMS-ben megy az üzenet
az elküldéshez használod okos szemüveged,
majd egy kellő pillanatban okos cipzárad
is közli vele az ágyon, mi a tabu, és mi a lehet.
ihatsz tudományosan, ha van okos poharad,
csak kétszáz dollár, s nem veszed észre,
a hülyeségből meddig tart a határ.
Ha fel akarod adni rossz szokásod,
csak egy telefonos app kell
és lobban az okos leszoktató öngyújtó,
mert csak tíz cigarettát engedélyez,
és jön a feloldhatatlan katt…katt….
pironkodnod kell, de mástól tüzet kérhetsz,
nem kell gyengeséged miatt beégned.
Nem utolsó sorban itt az okos táska, benne GPS,
mehetsz a plázába, nincs semmi veszély,
hiába remeg vágytól benned a shopaholic,
nem tudsz a pénzhez hozzáférni,
csak üres bámészkodásból juthat némi.
Ha a hűtődbe nézel és haladsz a korral,
okos tojástartód is van, egy remek Egg Minder

jelzi hol van polcodon a legöregebb, majd
rögtön informál és villog, küldi a riasztást.
S ha még mindez nem elég, kell egy okos
szemetes is, mely röptében nyeli a papír-
galacsint, így megmentsz néhány mozdulatot,
közben vizet is spórolhatsz, nem kell
kezedről lemosni a koszt.
Otthon okosvécé melegítheti üleped,
majd érzékenyítő masszázzsal kényeztet,
s hangulatvilágítással zárja le a fedelet.
S ha majd távoznod kell ebből az okos világból,
programozott időben visz egy okos koporsó.

Csak a mennybéli kapun nem lesz okos zár,
s az égiekkel való együttműködés hiányában
ki kell okoskodnod, mire vagy képes egyedül.
Hiszen aktivitásmérőd ekkorra már teljesen lemerül;
nem tudod kiválasztani Istenhez a helyes utat,
okos rolleredet a pokol felé tereli a huzat.
Ha idelent mégis sikerül egy-két okos dolgoktól
megvédeni magad, még mindig eshetsz
saját hülyeséged csapdájába, ahol már csak
okos fejlámpád végtelenített villogása szóródik
a megvénült, demenciás, értékvesztett éjszakába.

 

Száműzetésben

 Minden kellék kint
vár a kertben, egy egész
készletet halmoztál fel
naponta a gürcölés műhelyében,
most is folyton készülődsz,
azonosulni kívánsz a feladattal,
büszkén és önérzetesen,
pedig eleged van már a fejedben
zakatoló ajtódörömböléstől,
szabadulni akarsz talajlakó
rögeszméidtől, melyek feltöltik
sejtjeidet, s engedik, hogy egyfolytában
moralizálj egyszemélyes tengeralattjáródban,
amely ott vesztegel a tükörsima
elhallgatás vastagodó iszapjában.

 

(Illusztráció: John Holcroft: About teenagers on device for long periods)

A harag hét pohara; Ahol…

 

A harag hét pohara

Láthatatlan kezek most újra öntögetik
Isten haragjának hét poharát,
a földi királyok kiadták a hadiparancsot
angyal jelmezbe bújva táncolnak, nyomukban
pénz folyik, szivárványos a megtévesztés tűzijátéka,
s nem tudni ki nevet a végén ebben a társasjátékban
a szelleműző világasztalon.
Új formákat ölt a lét metamorfózisa.
A zöld lombok tépett-szürke arccal
zuhannak a földre, a Nap sugarai gyilkos tüskéket
szórnak az égre, a madarak szárnya csupa vér,
szennyes lében zihál a túlélés tüdeje, behívót küldtek
minden lelkes lénynek a romlás műhelyébe.
Eljött a leszámolás követe, kihűlt
csillagok fulladnak zavaros tengerek sötétjébe.
És a templomok falain fekete nyomot hagy az ördög keze,
az ősök szobrait darabokra töri a gyűlölet ereje,
és már nem tudni, hogy az ember aljas vagy tudatlan állat.
A szívekből kihajtott édenkerti fákat megszállták
emberarcú fenevadak.
És az égitestek a pokol kemencéjébe bújnak,
a szemekben is bolond lángok kóvályognak, az
igazság túllépett a földi barikádon.
A végrehajtó kezében remeg az ötödik csésze,
felbolydult zsibvásár lett tér és idő keveréke.
Az emberszabásúak nem néznek már többé az égre,
nyelvükre vastagodott a káromlás, szitkokat
szórnak Isten szent nevére.
És a tisztátalan lélek utat nyit hamis próféták
szájában, jönnek, jönnek a mosolygós álarcot
öltött férgek;végveszélyben van az Élet.
Jön a hegyomlás, a földcsuszamlás, tumorok
csúfítják a fák törzsét, tűzrózsák petárdái
perzselnek a pipacsmezőkön, az emberek már nem
tudják hova tartoznak, csak egyetlen utolsó lehetőség
van még; új lappal mattot adni a haragnak.

 

Ahol…

a kopjafák, a fejfák
jegyzik a büszke fajtát,
s talán jegyzik a dalok…
(Ratkó József, Világnemű)

Szabadesésben kopognak az emlékek
agyam szegletébe; oda, ahol még
helyet kaphatnak a dalok,
ahol még megőrizhetők
az ajkakról ellopott sóhajok,
ahol anyám arca lüktető csillag marad,
s apám kedvenc lemezéből
fülembe ágyazza magát a sors-szimfónia,
ahol távoli lépcsősor nyílik a semmiből,
ahol az ősök neve a fejfákon
átrendeződik örök-szépségű intarziába,
ahol virág fakad a sötétbe lapátolt rögökön,
ahol versem több lesz, mint keserű, hajnali pára.

 

(Illusztráció: Mary Bea: Tetrachromatic)

ÜNNEP ELŐTTI MEDITÁCIÓ

 

A karácsonyfát már nem
azért állítják fel sok helyen,
ez már nem ugyanaz a karácsony,
mert az ünnep is mindig
változik, csak te nem változol
az állandó körforgásban,
legalábbis azt hiszed, mert
te vagy az ámulatba merített
létező, a fényőrző öregasszony,
akiben megmaradt a gyermek.

A levendula kékjét ősszel már
nem úgy látogatják a méhek,
mint régen, amikor virágszagú
levegő úszott a füvek között,
a lepkék is identitást váltottak,
sokasodnak a büdös bogarak,
csak a szent szkarabeuszok
maradnak karanténon kívül.

A testvér sem ugyanaz, mint
régen, a civilizált önzésben
már nem tudod, ki kivel áll
össze, melyik ismert ismeretlen
szívja véred, mikor a vélt testvér
hamis Isten-portrét akaszt a falra,
s téged a mennybéli listáról inkább
letörölne, s küldene pokolba.

Naponta azzal ébredsz, hogy
új kihívás jön, s már nem leszel
bekerítve árnyék alteregód foglya,
hiszed, tárt karokkal közeledik
feléd a szent végkifejlet, s a lábad
alatt szaladó esztendőkre kerék-
bilincset tehetsz. Tudod, magadért
éltél mások fényében, s most kincsed
szétosztod az éhezőknek.

 

(Illusztráció: Penny Winn: Bee on Lavender)