– Én is így szeretlek, bébi. De figyi, nem maradhatok veled, tudod jól. Rontaná az üzletet, vágod, ha ott állnék melletted, vágod, s fognám a kezedet, vágod, amíg így csinálod őket, vágod. Aztán meg ezek így olyan szégyenlősek, hogy előttem így le sem tolnák a gatyájukat kábé, vágod.

   Ildi igyekszik ismét összeszedni magát:

   – Figyibocsinehari! De annyira izgulok… nem is tudom, hogy így akarom-e igazán…

   – Már persze, hogy akarod, hát a reggel is így azt mondtad, hogy tökre akarod. Én is akarom, így mind a ketten frankón akarjuk, na menj szépen kábé.

   – De úgy érzem, hogy így kényszerítettél, Feri… Persze, nem erőszakkal, hanem ilyen lelki terrorral, vágod?

   – Mi van, baszod? Hol hallottad ezt, vágod, a Barátok köztben, vagy hol?!

   – Igen. Ugye nem igaz? Ugye nem kell félnem attól, vágod, hogy így kevesebb leszek a szemedben kábé? Meraz olyan ilyen töggáz lenne!

   – Jaj, cica, eszem azt az ilyen csöpp kis szádat! Vágod, az ilyen nő már akkor elveszíti az ilyen értékei nagy részét, vágod, amikor így odaadja magát nekünk, férfiaknak, vágod, aha, aha, ja, ja, követel? Oszt én mégis így itt vagyok melletted, látod, figyuzod, vágod? Na, menjél ügyesen, várnak a bácsik, vágod.

   – Jaj, Feri, de szeretsz? De tényleg szeretsz? Annyira izgulok… vagyishogy… tudod, van ez az ilyen gyomorideg meg minden. Jaj, Feri, szorítsd meg a kezem, vazeg. Az egy ilyen tök jó érzés, vágod.

   – Jól van, jól van. Na, nyomás, bébi. Megmondtam, hogy elviszlek egy ilyen jó kis nyaralásra, most mit izélsz? Menj már! Na menj, menj!

   Végre odajön a lány, Feri pedig eltűnik a bokrok között. Ildi behuppan a hátsó ülésre.

   – Aztán a vőlegényét hogy hívják? – kérdezem, és a tükörben ráhunyorítok, mert mindig szeretek kedves lenni a nőkkel, mielőtt jól megeresztem őket.

   Nagy szemeket mereszt:

   – Nahát… maga így tökre levágta, hogy a Fercsi a völcsim? Mekkora ilyen király fej maga! Hát igen, jövő nyáron megyünk Riviérába, vágja… az egy ilyen tök felkapott trendy nyarcsyhely… az lesz így a nászutunk, meg minden, azt mondta a Fercsi, meg hogy ilyen tök jó lesz, meg tök fasza, meg tök kúl, meg tök fáni, meg minden.

   – Aha – mondom megértően. – Na, ugorj, fiam, tied az első kör. Ja, mennyi is?

   Feri a bokorból:

   – Hát egy ilyen tízes lenne kábé, vágja. Sok?

   – Sok, sok! – sikoltja Ágost kétségbeesetten, és inti, hogy menjünk.

– Ugyan, fiam – súgom vissza. – Hiszen Karcsi bácsi állja a cechet. Na, nyomás hátra, hülyegyerek! Ez még szinte szűz!