Az Ismeretlen Madár nyomában

A kisfiú hanyatt feküdt a puha, illatozó tavaszi fűben. Karjait széttárta, csak süppedt, süppedt bele az elvarázsolt időtlenségbe, mely húzta le, szippantotta magába, szakította ki az emberlét szárnytördelő jelenéből, forgatta, ringatta, beszélt hozzá.

Szeme a fent futó felhőket bámulta, füle szomjasan itta a zenét, a madarak szavát, a tavaszi madárvonulás titokzatos, tán nem is evilági hangjait.…

A fiú, aki nem kellett senkinek

A boszorkány házához egyetlen út vezet, gondolta a fiú. Megforgatta a szájában a pipát és köpött egyet. A boszorkány gyengéd szeretettel nézte. A fiú már három holdtölte óta nála lakott. Rendes fiú volt, mindent egybevéve. Rendben tartotta az udvart, és még a villámokkal is sikerült megbeszélnie, hogy messzebbre csapkodjanak, de azért őrizzék a küszöböt.…

Irodalmi és Társadalmi Portál