autumn_birds_by_ossia-d30pziu

Keresztes Ágnes: Talált sorok

Mint a töklámpás, úgy fényeskedem.
Útját a ragyogásnak
húsomból kellett kihasítani
és kiontottam érted a belem –
üres fejjel vigyorgok, de lobogva.
kicsit ijesztő a szerelem szobra.

Néma csengő, mozdulatlan kilincs,
feszülő türelemszál…
az égigérő életfa helyén
tengődő gyomremény.

A cirkusz vándor körforgásai,
átmázolt késnyom a deszkán.
Naponta megborzongat a mutatvány:
csak a kezed biztos,
nem a szándék.

Ki üveghegyen megy átal,
véreset lépni se átall.
Aki egér tejbekásahegyben,
hízik és halad egyben.

Mit is mondana a báb,
ha megnézhetné magát?
„A teljes kétkedés
díszletei között
lelkem a madzagon
pontosan működött…”

Ami öröm volt önkívületben,
bogár pillanat lesz egy kövületben.
Amit hittem magaménak,
nem az enyém,
csak az ének.

 

(Illusztráció: Autumn birds, Ossia)

manalone6243409680_8e58ec0c44_z

Padhelyzet

 

Baldó naponta tizenöt-hússzor tette meg ezt az utat a lenti irodából a fentibe, vagy épp fordítva. Mégis élvezte ezt a kis mozgást, hiszen a munka monoton volt, a kollégák pedig maguknak valók. Útja közben, a lépcsőházban szokása volt az ablakon át kinézni a panelek által körülvett kis parkrészre. Nem igazán parkra, csupán parkféleségre, egy-két paddal, kukával és bokrokkal.

Mivel reggeltől estig dolgozott, a nap minden szakaszában bepillanthatott a kis parkocska életébe, melynek élete úgy változott, akár a négy évszak: négyféle társaság váltotta egymást napközben, csak éjszaka volt egy hosszabb üresjárat. Korán reggel a közterületesek vették birtokukba, lepakoltak, diskuráltak, múlatták az időt. Utánuk következtek az idősek: Zsóka néni, Géza bácsi pihent meg a padokon, elmajszoltak egy-egy kiflit, megkínálták a galambokat is, aztán továbbálltak. Mentek a piacra vagy az ebédre készültek. Délelőtt aztán megérkeztek az iskolából lógó fiatalok, italokkal a kezükben ültek fel a padok támláira, lábukat hanyagul a padra vetve. Ujjaik közt bizonytalanul állt a ki-kialvó cigaretta, maguk sem tudták, mi a jó ebben, mindenesetre az érettség álarcát öltötték vele arcukra.

A park utolsó, és leghuzamosabb ideig maradó vendégei azonban mindig a hajléktalanok voltak. A legtöbben csak egy-egy napra jöttek, aztán alkalmasabb menedéket keresve továbbálltak, de volt olyan is, aki már visszatérő vendégnek számított. Különösen egy idősebb férfi, aki mindig délután érkezett, és soha semmi meglepő nem volt a külsejében, mert mindig ugyanúgy nézett ki, ugyanúgy mozgott, ugyanúgy vette körbe a csend és a magány. Sosem társult másokhoz, nem volt egy közösségnek sem tagja. Magányos farkas volt, aki egyszer betévedt ebbe a kis parkba és attól fogva nap mint nap visszatért, kánikulában, zuhogó esőben is mindig ugyanarra a padra ült le.  Nem kellett mondania semmit. Látszott rajta, hogy nem gondol, nem érez. Baldó legalábbis már tudta mindezt: a naponta megejtett fel-alá járkálásoknak köszönhetően nyomon követhette az idős férfi életét. Nem téveszthette szem elől, hiszen a férfi nem sietett sehová, nem is volt neki hova. Évtizedek óta járt már neki a „parkolóóra”, s az árával mindig adós maradt – és az is marad mindig. Pihenő pályára tette az élet: az emberek éltek, nyüzsögtek körülötte, mint a forgalmi dugóban a járművek, ő meg csak állt az útban, szerencsétlenül, mint egy lerobbant autó.

Baldó arra gondolt, hogy ő csak fel-alá járkál, mégsem halad semerre, az öreg meg a padról, egy ültő helyéből talán mégis jobban rálát az életre, átlátja azt. Egy pillanatig kedve támadt helyet cserélni vele. Gondolt egyet, és ebédszünet helyett életében először lement a parkba. Nem kerülgette a vénembert, nem volt most türelme semmiféle kerteléshez. Tudta, hogy az öreg is észrevette már őt az ablakban, ahogy az évek alatt rótta a lépcsőket. Egyenesen odament hozzá, leült mellé, mintha régi jó barátok volnának, akik már néhány vakkantásból is megértik a másikat. Tudni akarta, hogy mit jelent az öregnek ez az ócska, mégis kétségkívül nélkülözhetetlen pad? Csupán egy kiindulási pont, vagy már maga a végállomás, a cél? Meg sem lepődött a válaszon: örökkévaló kényszermegállóhely. Az öreg még hozzátette: ő már csak így, jegy nélkül utazik át az életen. Fapadon. Nem mosolygott, de Baldó látta, ahogy egy másodperc erejéig megrándult a megkeményedett, idős arc. Ő pedig, ha már egyszer belefogott, nem tudta abbahagyni a kérdezősködést. Pedig tudta, hogy a válaszoktól csak kuszább és bonyolultabb lesz minden, ahelyett hogy egyre tisztábban látna tőlük.

És mégis mire vár? Hiszen csak vár valamire! Itt a parkban vár valamit? Vagy valakit? Az öreg legyintett. Nem vár ő semmit, ha mégis, akkor azt, hogy végre várjon valamit. Baldó most már nem tudta eldönteni, megbánta-e, hogy lejött a parkba, vagy sem. Az öreg láthatta rajta, hogy kissé elbizonytalanodott, mert így kezdte nyugtatni: tudja, most ő a buta öregember, aki csak beszél össze-vissza, úgy tesz, mintha élt volna, úgy él, mintha tett volna. Pedig mikor még fiatal volt, kívülről tudta a szakmát, a nőket, az életet. Értett mindenhez, amihez kellett, és nem foglalkozott semmi olyannal, amivel akár egy perce is kárba veszett volna. Lehet, hogy épp emiatt került ilyen helyzetbe, de ezt se bánja. Nem kell őt sajnálni, megvetni is felesleges, csak békén kell hagyni. Hagyni kell, hogy legyen, akár az utcán, akár egy padon. Ő se zargat senkit. A kérdéseket sem szereti. Sem feltenni, sem megválaszolni őket. Ami megtörténik, az van. Ami nincs, azon szükségtelen rágódni. Épp ezért ül a padon: mert így is zajlik az élet. Amíg pedig nincs oka felállni innen, addig miért állna fel?

Baldónak nem volt több kérdése. Úgy érezte, ennél többre nem is kíváncsi, most már, ha valahol mélyen is, de tudja, amit tudnia kell. Gondolataiba mélyedve ballagott vissza dolgozni, és most először úgy érezte, hogy bár fel-alá járkál, mégis előre halad – és hogy ha kell, akkor majd éppúgy fogja abbahagyni a lépcsőzést egyszer, ahogyan az öreg is feláll majd a padról, ha eljön az ideje.

Munka közben felötlött még benne néhány kérdés, de nem aggasztó, szorongató kérdések, hanem felszabadító, könnyed gondolatok, melyekre nincsenek válaszok, vagy csak helyes válaszok vannak.

Arra jutott, hogy az egész olyan, mint egy vonatút: képtelenek vagyunk eldönteni, vajon mi haladunk-e, vagy a mellettünk lévő szerelvény. Elindultunk volna, vagy talán éppen mi maradtunk egy helyben? Vajon az utazást élvezzük-e jobban, vagy a megérkezést?

 

 

 

(Kép: forrás)

celestial_symphony__night_sky_skyscape_celestial__surrealism_and_fantasy__abstract__ddff536e44f97b91d1270a7603ccb31d

Paul Chaulot: Egyetlen ég

[UN SEUL CIEL]

 

Cinke légy, cinke,
semmi se tántorítsa el
szárnyad a repüléstől,
torkod vidám dalodtól.

Cinke légy, cinke,
hogy fényes nappalokban
azon a határmezsgyén,
ahol az álom farkasa
önnönmagának, s ahol a homok
hazugul szimulálja
a zab-naívitást.

Cinke légy, cinke,
hogy mindenek szemében
tiszta tükör legyen
a legtörékenyebb kép,

hogy várja a mező
a téltől a tulajdon
kelepcétlen-örök-adóját,
mely mezítelenül édesebb,
mint bármi formátlan öröm.

Cinke légy, cinke,
félénk ajtót ijesztve,
melyet, mint nyeregből, a szél
rozsda-mesékből kiemel,
a bezárt üvegnek az ő
ajak-nyomán,
vagy ahogy a világtalan
önmaga dalának fonákján.

Hajdani evidenciák
kijelölnek egy szerfelett
új pályát a kezeknek,
melyek hiába tévedeznek
egy tárgy közvetlen közelében.

Fényszikrás evidenciák
termékenyítik a mosolyt
görcsbe-ránduló száján
egy hozzád gyengéd nőnek.

Cinke légy, cinke,
ahogy áttetsző ez a fény
az éjszaka sötétjén,
ahol befejezvén utam
szétosztom nagysietve
az egyértelmű válaszoknak
Dárius-rakományát,
melyeket hajnal óta lábam
az utcából kiszakított.

Kormos István fordítása

 

 

(Illusztráció: Celestial Symphony, Marina Petro)

 

 

 

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Lift, felfelé

Belépünk a szálloda liftjébe, ahol könnyű elképzelni mindenfélét.
Legelőször természetesen azt képzelem el, hogy beragadunk. Pillanatra tolakodóan sötét minden, majd egy pattanó hang kíséretében kigyúl a vészfény – egy tónusokkal halványabb, lehetetlen árnyalatban pislogunk egymásra, nyomkodjuk a gombokat, röhögünk és cincogunk kínosan. Te is részeg vagy, egy árnyalattal részegebb nálam, úgyhogy robotpilótára állított agyad rögtön olyan ingereket küld ujjaidnak, amitől hamar elfelejtem, hol is vagyunk. Az idő zavaros vízfolyásában aztán megragad valami – köldök tájékon -, négy égtájnak feszít és forgat. Egyszerre vissza kell szerezzem a tudatomat, rájönni, melyik érzékszervemet támadja leginkább az inger. Meg kell hallanom egy óra ketyegését, vissza kell térnem az időbe, ellenben az agyad még mindig küldi az ingereket, lehetetlen fókuszpontot találni a valóságon. Egy csengő. Igen, egy csengő, gyorsabban történik, mint feleszmélhetnék, talán megint elrobogott mellettünk néhány perc, fémhuzalokon húzódott odébb, vagy magasra, valami verőfényhez hasonló vesz minket körül, és távol van ez az agyadból kiindult heveny elektromosságtól, a nevemet motyogod, röfögsz a fülembe, undorító, malacszerű röhögés, a bajszod csiklandoz a járomcsontom felett, aztán valami másféle röfögést hallok, inkább krákogást. Köhögést. Néhány bámész lélek. Emberek a lift ajtaja előtt. Idős pár, talán, mögöttük néhány apróbb körvonal. Eltollak magamtól. Undorodok a szagodtól is.
Még végére sem érhetek a képzelgésnek, és valóban kinyílik az ajtó, beszáll mellénk egy félig igényes punk figura, talán nem is punk, csak kortárs költő, tetoválások kergetőznek csuklójától az ingujjig.
Képzeletben kiforgatja a zsebeinket, miközben apró vágásokkal tarkítja orcádat. Nem is tudom miért, sokkal megnyugtatóbb a gondolat, a zoknimba rejtett húszezrest is kifogástalan úriemberként zsákmányolja, megkérném, az én arcomat is hagyjon egy kurta skarlát betűt. A gondolat finoman siklik, akadálytalanul akár a tolvaj keze a harisnyán. A gondolat gyorsabb, eredményesebb, valamiért jobban eső.
Ennél jobb kell, valami olyan, ahol nem vagy ott velem, esetleg ez a punk sincs sehol, akár egy szabad versben, egyedül lépek ki a liftből, valami olyan gesztussal a karomon, mint aki egész életében semmi elől sem menekült, szinte lépések nélkül suhanva a márványra terített szőnyeg felett, bizonytalanság, de merészség nélkül, mint aki ebbe a pillanatba született, és ezt a mozdulatot éli lényegeként, a folyosó végén balra, benyitni az ajtón, lecsúsztatni a ruhát a vállamon, megszakítás nélküli mozdulatban érni el a fogast, elegánsan, már-már szemtelenül lépni át a padlón felejtett hulládon, már ha lehet erkölcs, vagy annak hiánya egy ilyen egyenetlen, elnyújtott éjszaka végén, ilyen tettek és gondolatok után, akár egy lezárhatatlan, mégsem hanyag mondat végén, a mondat végén, amiben ott van egy egész élet kimerevített filmje, egy párducugrás, amivel elhagyhatóvá válik ezt a sárkány élet, ami folyton önnön farkát harapja.
Mégis valami hiányérzet marad bennem, ahol meglátom a punk távozó alakját. Talán őt kellett volna választanom. Megragadod a karomat, szinte kirántod a helyéből, ahogy azt mormolod, hogy hé, most kiszállunk, vagy mi?, én meg nem felelek, a fejemben ma éjjel sárkányok fészkelnek. Kilépünk.
Kérek még egy húzásnyit a laposüvegből. Esetleg majd a szobában, mondod. Hangod szinte kedves.
Ez van, túl későn jut eszembe, ki is volt az a punk, az a költő. Talán ő se ismert fel, de azért marad a boxolás a hasban, na mindegy, majd máskor, mindegy, már túl késő, eleget mártóztam képzelgésekben, hogy mindegy legyen. Tudom a módját.

Éjjel a szuszogásod ébreszt. Hülyeség, nem is a szuszogásod ez, kontrollvekker az agyamban, az ébreszt, nem is tudom már, lefekvéskor akartam-e ezt az ébresztőt, vagy a tudatalattim talált keringőzni az önbecsülésemmel, de megtörtént, kezemben szinte azonnal megjelent a telefon neonfénylő pixelei, egy névvel, akit hívhatok, mert nekem sosem alszik. Hát persze, mondja, és én már ki is osontam a folyosóra. A  Hát perszéiért szeretem ezt az embert a legjobban.
Képzeld, a B is itt volt ma. A liftben. Ezt már az említett szerkezetben mondom, félig magamnak, a tükörben törölgetve az elhorzsolt szemtust egyengetve. Lefelé, ebben a fordított szimbólumrendszerben.
Megismert?
Nem. Majd legközelebb.

Abby_Diamond_25

‘magamban egy megoldást sem’

‘magamban egy megoldást sem’

 

kilépett a csöndbe.

megszűnt.

csönd lett és nem kellett lennie.

nem lett.

a víz karjai közt.

homokparton a sétáló kövek.

hogy a zöld madár a zöld fán.

élethideg.

nem magam miatt mentem csak magam miatt nem.

tűzszüret és vízszirt.

feltornyosulnak a földek hegy van.

ki tette ki a gyermekemet.

így maradtam ebben a hitben hazudnak nekem.

folyik a víz hiába nem folyik el.

kiszáradtam.

hol felejtetted az emberruhát.

nem tudom kire ismerek magamban.

 

egy megoldást sem ismerek.

2014. 10. 28. 22: 45: 33

 

 

(Illusztráció: Abby Diamond)

DCF 1.0

Kemény István: Fel és alá az érdligeti állomáson

A gazban román cigarettás doboz
és bánat a szívben,
leszegett fej, erős napsütés,
még mindig fiatalnak látszom.

Az ilyen alakokat hogy megvetettem,
az ilyen figurákat hogy sajnáltam,
mert azt mondták, nincs már itt semmi,
nincs bizony, bezzeg valaha.

Harminc éve helyes kis állomás volt,
telente fűtött váróterem, kint fehér
murva és piros-fehér padok,
sok hosszú szerelvény, egész mondat.

Most földig rombolt épület,
betonperon, a gazban cigarettás
doboz és pontatlan
érzés a szívben.

Régen azt hittem, el kell engedni
avulni, kopni, ami el akar,
el is engedtem, hiba volt,
most jönnek vissza tönkremenve, sorban,
de hát én ugyanaz maradtam.

Az ilyen alakokat hogy megvetettem,
az ilyen figurákat hogy sajnáltam,
mert azt mondták, meglátod, te is ilyen leszel,
ilyen leszel, bizony, mert a jellem
a büdös életben meg nem változik.

Közben ráérősen,
mintha győztes csatából érnének ide,
örök vesztes külsejű emberek
szállingózzák végig a peront,
kis ácsorgások, föl-le séták,
cigaretták, sok kis kevés idő.

Az ilyen alakokat hogy megvetettem,
az ilyen figurákat hogy sajnáltam,
azt mondtam, csúfak és prolik,
azt mondtam, várakozók.

Most földig rombolt önérzet,
széttaposott cipő, borosta, bánat,
egy szinte véletlen arany karóra,
leszegett fej és félrenevelt múlt.

A múlt, ha nem múltnak nevelték,
kamaszkorától csak bosszút áll, mert
mindennap így szól egy szép napon:
„nézz rám: az érdligeti állomás voltam
egykor. És most is csak az vagyok.
Mondjad, mi érdekel.
A bogaras bácsi meghalt.
Szétnyílt tenyeréből
a szarvasbogár elrepült.
A jövő már keményebb dió.”
És ezzel vállat von a múlt.

A hangosbeszélő viszont beszélni kezd,
mint a kisebb testvér, ha szóhoz jut ő is,
és jövőt ígér: egy vonatot.

Az ilyen alakokat hogy megvetettem,
az ilyen figurákat hogy sajnáltam,
mert azt mondták, ők csak egy kis
pont ugyan, de az is jobb, mint a semmi,
és hogy változnak az idők.

Szomorkás csönd lesz, mert ugyanazt
szégyelli megkérdezni a gaz és
a szív és a román cigarettás doboz:
ugyan mivé?

És vonat jön, mint a menetrendben,
egyszer csak itt áll, és elvisz innen,
rövid szerelvény, hiányos mondat,
leülök, nézek, mint az ablak.
Ugyan mivé.

Nem sajnálok és nem vetek meg,
célt akarok és könnyű lelket,
ha együtt nem megy, jó úgy, ahogy van:
zengő érc fölött, személyvagonban.
De nem tudom.

 

 

 

 

 

(Kép: forrás)

Irodalmi és Társadalmi Portál