Surreal-Photography5-640x640

Szomorú vasárnap

 

Tegnap, vasárnap délben
egy negyvenkét éves műszerész felmászott a négyemeletes
lakótelepi ház tetejére és leugrott N. N. Tekintet-,
WillMed-, Sop’ASZ-, Unicum-, IJ-, Palócföld-díjas,
 NKA ösztöndíjas író fejére. Mindkét férfi szörnyet halt a balesetben.
– tájékoztat a Bulvár Press.

 

1.

 Ragyog az ég. Ragyog a város. A híd, a bazilika, a folyó, a lejárók, a zölden maradt juhar és platánsorok levelei, a belvárosi terek bukszusai. Ragyog minden. A nép ámulva mosolyog az utcákon, a megállókban. A nép azt hitte, mindennek vége, soha többé nem kel föl a nap. Harminc napja ma először töri át a felhőket, süt egy óránál tovább.
– Véletlenek előfordulnak, tudjuk – mondja Kovács II. hadnagy, amikor rátelefonálok, hol tart az ügy, – de ha véletlen is, százmillióból egy sikerül hasonlóan. Mert ilyen aztán nem létezik ép ésszel gondolva végig.
Hát lehet. Nagyvárosban, ha az ember kiugrik az ablakon a zsúfolt járdára, eltalálhat valakit. Sőt, két valakit. De egy városvégi lakótelep vasárnap déli járdája üres, mint a koldus zsebe.
Az eldöntött, végérvényesnek szánt öngyilkosság ténye nem kérdőjelezhető meg. Aki felmászik a tömbház tetejére, nem tervez gyomormosást, nem, hogy látogatók hada nyugtatgatja a kórteremben, hogy szeretik, kötelező élnie. Nem számolhat úgy, hogy látogató hadsereg cipeli üdítőt, drága csokoládétáblát, heti bulvárt, szerelmes regényt.
A harmadik emeleti férfi, N. N. fenti szomszédja nem dolgozta fel, hogy az asszony pakolt, bérelt lakásba költöztette a gyerekeket, vitte az új bikát a munkahelyéről. Búcsúlevelet nem írt (vagy a hadnagy nem hajlandó megosztani a nyilvánossággal, talán nem maradt ideje, hirtelen elhatározásból tette, amit tett). Nyilvánvaló tény, hogy a megcsalt férj számára elviselhetetlen a gondolat, hogy a szeretett asszonyt, gyermekei anyját más öleli, hogy gyerekeinek másik férfi mesél, altatja el, másik ébreszti őket iskolába menet, készíti tízóraijukat. Kibírhatatlan érzés számára, amikor az órára néz, ma is idegen férfit lát a család napi programjában. Fél évvel azt követően, hogy nő hazaköltözött: a kín nem csökken.
A kérdés annyi, baleset vagy gyilkossággal kombinált öngyilkosság. Egy XXI. századi lakótelepi Dugovics Titusz. Ha balesetként kezelik, akkor balesetkén zárja le a rendőrség, nem kérdés. A baleset egyszerűbb, gyorsabb, könnyen pont kerül az ügy végére.
Ha gyilkossággal kombinált öngyilkosság, akkor ott a kérdés, miért? Miért éppen N. N-t? Kinek árt, mivel árt N. N., hogy ilyen csúnya véget érjen?
– Mi legyen? – kérdezem Kovács II. hadnagyot.
– Üljünk össze? – kérdez vissza. – Megtaláltam az öngyilkos férfi jegyzeteit, érdekes, logikátlan részletek olvashatók benne, mintha a fickó behülyült volna a végén. Az utalásai se tiszták.
– Szerintem üljünk össze, hátha találok részletet, ami elkerülte a figyelmét.
– Mikor?
– Várjon. Magánál a férfi jegyzetei. Kimásolta? Gépben van? Ha igen, küldje le a boxomra előbb. Nem ismerek részleteket, csak amit már közöltem a lapban. Átfutom, azután találkozzunk. Jó így?
– Volna egy meglepetésem.
– Nocsak.
– Az íróra vonatkozó jegyzeteket találtunk az öngyilkos számítógépében.
– Mekkora anyag az egész, mikorra végzek?
– Egy nap. Holnap délelőttre végez, ha igyekszik. Nekem ugyan beletelt egy hétbe, de maga a szűkített verziót kapja.
– Akkor várom. Küldje mielőbb.
Közben arra gondolok, N. N. naplójának teljes változata érdekesebb lehet, mint az öngyilkosra vonatkozó reszli, de nem szólok. A hadnagy nem tudja, régen ismerem. Nem kell, hogy megtudja, jobb ez így.
Felhangosítom a laptopot, hogy halljam a konyhában, amikor érkezik a küldemény, kóstolom a fővő pörköltet a gázon. Újabban rászoktam, hogy másfél kiló, háromféle húsból készítek pörköltet, csontos mindenképpen kerül bele, oldalas például, aztán műanyag tálkákban porciózom, lefagyasztom, és amikor enni akarok, három perc alatt csinálok hozzá köretet. Rizst, krumplit, nokedlit, tarhonyát, vagy készen veszek knédlit. A tarhonyás húsom világbajnok, mondaná, ha volna, aki enné, de rajtam kívül nincs, ki egye. Nálam nincs előre megbeszélt, gyertyafényes vacsora, ünnepi ebéd. Bulvárnő a bulvárral ebédel, szendvicset, ha van. Optimalizálja a konyhában töltendő időt. Inkább minimalizálja. De mégse haljon éhen.
Nyitom az ablakot, a pörköltszag elárasztja az egész lakást. Kellene egy konyhai elszívó. Az egyre ritkább bundás kenyér és halsütés olajbűzénél is azt gondolom, kellene egy elszívó a konyhába, mert nélküle borzasztó a helyzet. De várok még egy kört. Nem kell kényesnek lenni, ha nincs miből.

2.

Az öngyilkos férfi ömlesztett számítógépes jegyzetei kondulnak be elsőként, benne egy N. N-szöveg. Tőle aztán nem is kapok mást.
– Lassan olvassa, legyen türelme, mert türelem nélkül egy mukkot nem ért belőle – megköszönöm a hadnagynak, nyitom.
A forrónyomos figyelme felkeltve. Lassan második éve futunk össze különféle helyszíneken, eleinte igen ellenségesen viselkedett, mostanára talán felismerte, nem vagyok bulvármaca, szépen dolgozunk együtt. Nem volna baj, könnyítene a közös munkán, ha egyéb tervei is volnának velem, és azt se mondhatom, nem is mondom, hogy ellenemre volna a rosszkedvű konya bajusz.
Nem nehéz olvasmány. Tiszta, magáért beszélő anyag. Felfoghatatlan, mit nem ért belőle a rendőri agy. Igaz, van némi káosz, néha össze nem függő mondatrészek, mégis világos, mint a nap.
Hétfő este. Nem tudok aludni. Margó nem jelentkezik, a gyerekeket nem hallom, a lakás üres nélkülük. A kutyát se sétáltatom, itt szarik, a dobozba az erkélyen, képtelen vagyok lemenni a térre, a nagylány jut eszembe róla, és az, ha valaki kinéz az ablakon, azt gondolja, na, ez is egy szerencsétlen fasz, aki nem tudta kielégíteni az asszonyt. Röhög rajtam. Nem tudok enni, se inni. Boltba se megyek.
Ezt találtam N. a sunyi írószomszéd tollából egy irodalmi portálon:
„Érdekes a birka természetrajza. Születését követően szalag a nyakba, barika a neve, mosoly jut neki, tréfás szőrtépés, szeretetteli buccantások. Bárányként már hozzákapcsolódik a báránysült, de ekkor még nem tudatosul, hogy áldozatként regisztrálta őt a Jóisten, a vesztesek közé kompatibilizálta, jópofizik derűsen, hátsó lábára állva produkálja magát, senkit nem szeret jobban, mint az őt dédelgető személyt, akit mindennap lát, aki minden esetben meghallgatja panaszait, segít rajta. Csakhogy az évek telnek, a kisbárány nő átalakul, változik a felállás, bővül a feladatkör. Itt élnek a harmadikon.
Bembó Birka, illetőleg Birka Bembó egy idő után a kicsi bárányok gondos, türelmes apukája, de birkaanyónak meg kell elégednie a kedves jóreggelttel, jojcakáttal. Pedig birkaanyó vasas némber. Igényelné, hogy Bembó lefeszítse róla az egyre szorongatóbb abroncsokat, ha kell, pajszerrel, ha úgy, lángvágóval. Arra gondol: Lángvágó, ohh, Isten, lángvágó! Hol egy lángvágó férfi, aki tűzbe borít? De Bembó nem használ ilyen vad szerszámot. Sőt. Amíg birkaanyó azt nem mondja egy kelletlen szombat reggelen reggeli készítés közben, bazd meg, ha nem kellek, minek vagyunk együtt, közben Bembó azt gondolja, ők, Birkáék, a világ csodája, hiszen kiegyensúlyozott szeretet szövi át az egeket, semmi hisztéria, semmi csalafinta.
Birkaanyó nem így, nem ilyen gorombán szándékozta, de hát itt ez a fasz, most nézzed meg, vihogva keni a vajat közben, én közben éjszakánként megőrülök, kettőig nem alszom, ez meg szuszog, durrogtat álmában, döngeti a mellét, hogy egy csoda, ilyen férfi nincs, mint ő, csak mert gőz és mosogat ahülyéje. Halál komolyan gondolja. Ettől el lehet ájulni.
Bembó elkap a lépcsőházban: képzeljem, mi van. Beszólt neki az asszony.
Bembó tavasszal – tavasszal az elhanyagolt asszonyok beindulnak, a tavasz kémiája kényszeríti erre őket, harmincas, elhanyagolt asszonynak a tavasz kémiája se nagyon kell, elég a hiánykényszer – egy délig elhúzódó reggelt bömböl át az Olvasóban: idegen autóban látta birkaanyót.
Amíg fénykép nincs, ne szipákolj, öcsi, a szemednek se hidd el, amit láttál, a szem csalóka. De bizonyítékot se fogadj el idegentől, mert hamisítvány – mondom én okosan.
Az eset után birkaanyó bejelöl:
„Beszéltek még Bembóval?
„Ritkán látom.”
„Szerinted hogyan fogadná, ha visszaköltöznék?”
„Lejárt az új szerelem?”
„Albérletben gyorsan lejár a szerelem, tudhatnád.”
„Beszélj vele, én mit tudjak mondani a férjednek?”
„De mit gondolsz?”
„Azt, hogy hívd fel. Jó eséllyel hívod.”
„Mit mondjak? Mit lehet ilyenkor mondani?”
„Nő ezt jobban tudja. Te meg aztán nő vagy.”
„Én nem tudom. Szar ügy.”
„Gondoltál rá, mi lesz később, ha ennyire nem igényli szexet?”
„Persze. Ügyesebb leszek, megtanultam a leckét. De mit mondjak neki?”
Na. Mit is. Végül azt javaslom, mondja azt, költözés óta még ki se pakolta a dobozokat, a kartonból öltöznek, mert az első nap óta arra vár, érte megy Bembó, és hazaviszi. Életszerűnek tűnik, emberinek, Bembó nem lát majd a bűntudattól, mert tényleg. Csak várt, nem tett semmit. Egy férfi harcoljon.
  Bembó néhány nap után leül az Olvasóban az asztalomhoz: Képzeld, Margó visszajön, mert hiányzom a gyerekeknek, neki is, három hónapja ki se csomagolt, rám várt, de igyekezzek, ha jót akarok. Mit tegyek, barátom? Mit?
Ez a kérdés. De jobb nem szólni. Az érzelmi ügyek kiforrják magukat külső hatás nélkül, azt is sajnálom, amit mondtam. Most ősz, kezdődik az iskola, szépen hordják a gyerekeket óvodába, iskolába, két szép emberpéldány.
Újra belép Margó birkaanyó a csetbe, azt mondja:
Úgy tűnik, igazad volt, megbocsátja a kalandot, jó ötlet volt a dobozos.
Nem hiszem, válaszolom, az ember csak annyira bocsát meg, amennyire az érdekei követelik.”
Így ír rólunk a sunyi alsószomszéd. Tehát mindkettőnkkel kapcsolatban volt a rohadék. De Margóval hogyan? Nem jártunk össze, erről nem tudtam. Dugta Margót?”
Április, kedd. Nem jön haza délután, ahogy rendesen. Mindkét gyereket én hozom. Azt mondja, túlóra, negyedévzárás, jó volna, ha nem cirkuszoznék, mert a végén elveszíti a munkáját.”
Április, péntek. Margó este elment az anyjához, vitte a gyerekeket, én be vagyok osztva szombatra.”
Május, péntek. Margó este elutazott, mert beteg az anyja, vitte a kocsit, a gyerekeket, két hónapon belül negyedszer. De nem érem el telefonon. Hívom az anyóst, a számon előfizető nem található. Margó nem veszi fel. Csak nem baleset?!”
Május, szombat. Ma sem érek el senkit. Különös. Egész nap hívogatom, semmi. Mit tegyek?”
Május, vasárnap. Este megérkeztek Margóék. Jókedvű, túlságosan is az. Mintha valami nagy jutott volna neki a jóból.
Miután lepakolunk, rákérdezek, miért nem veszi fel a telefont. A munkába járó táskájában maradt a mobilja, ez a válasz, csak Pesten vette észre, de már nem fordulhatott vissza. És valóban. Előszedi a szekrényből, negyvenhárom nem fogadott hívás. Azt mondja, kétszer próbált telefonálni a posta előtti nyilvános fülkéből, péntek este, amikor megérkeztek, és szombat délelőtt, amikor vásárolt a hétre, de foglalt voltam. Ez is igaz. Kerestem a neten, mi ez az ismeretlen szám, mert amikor hívtam, nem vette fel, de nem találtam semmit. Persze, ha nyilvános, madzagos egy faluban, ki venné fel? De miért nem hallottam a telefonját csörögni, amikor hívogattam? Ez a kérdés. Mert a munkahelyén le kell halkítaniuk, hogy ne zavarják egymást. Nyomom a számát, nem hallom. Nem hazudik a kurva. És mi történt anyád telefonjával? Új van neki, új számmal, a régit elhagyta. Itt van, másold át.
De miért kell pokollá tenned a hétvégémet ilyen baromsággal?
Néz, hogy mi bajom. Nem érti.”
Július, kedd. Nem tehetek róla, nincs kedvem Margóhoz.
Amikor itt rázza magát, az jut eszembe, néhány hónapja másnak tette. Amikor rábukik, cuppog, az jut eszembe, ugyanígy cuppogott máson. Nem nyaltam meg, mióta hazajött, hiába nyöszörög, nyomkodja lefelé a fejem. Elhánynám magam. Nem tesz jót a szexnek, ha az ember közben más férfi farkára gondol, ami előtt ott járt.
Hiányzik a hit. Nem hiszem egy szavát, egy mosolyát. Hiányzik, hogy bármit teszek, az kettőnké, az öröklété, a gyerekeké. Nem érzem, amit eddig mindig, amikor elvállalok egy nagy munkát, hogy a bevételből kicseréljük a konyhabútort, kettőnké, a lányokkal, négyünké, mert négyen vagyunk, szemben az ártani akaró világgal. Kiment belőlem a biztos tudat, hogy ők az enyémek, bármi történjen, hogy egymásért, egymás védelmében szövetkeztünk. Hogyan lehet, hogy nem kalkulál erre?”
Augusztus, szombat. Margóék második hete, iskolai szünet, az anyjánál. Kivagyok. Egyedül vagyok. Nem látok semmit, ami a holnapra vonatkozhatna. Margó soha nem hív, nem küld sms-t, pedig minden nap várom. A lányok is leszarnak. Szerencsére elvállaltam egy nagy szigetelő-ablakcsere munkát, a héten levegőt is alig kaptam, egy segéddel csinálom, hogy kisebb legyen a kiadás. De szombaton, vasárnap nem dolgozhatunk a zaj miatt. Nem tudok mit kezdeni az idővel egyedül. Hiányoznak nagyon.
Ez a szemét írószomszéd ül az ablakban, hajnalban is, amikor megyek, este is, amikor jövök. Szerintem Margó a szeretője volt, mi másnak köszönhető a bensőséges cset-beszélgetés, ha nem dugtak? Bámul az ablakból, röhög rajtam.  A férfiak mindig kiröhögik az embert, akinek félrekúr a felesége.”
Augusztus, vasárnap. Seress Rezső összeállítást találtam a neten egy csomagban, azt hallgatom napok óta. Soha nem ismertem Seresst, talán a Szomorú vasárnapot. De itt tömeges Seressek a múlt század első feléből. A Csillogó hópehely, a Gyerünk, Bodri kutyám, a Talán egy perc, talán egy óra, a Nem az a fontos, az ember hány éves, a Szeressük egymást, gyerekek. És persze a Vasárnap. Tegnap óta ez megy, lefut, újraindítom. „Szomorú vasárnap száz fehér virággal, vártalak kedvesem templomi imával, álmokat kergető vasárnap délelőtt, bánatom hintaja nélküled visszajött. Azóta szomorú mindig a vasárnap, könny csak az italom, kenyerem a bánat, szomorú vasárnap. Utolsó vasárnap, kedvesem gyere el, pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel. Akkor is virág vár, virág és koporsó, virágos fák alatt utam az utolsó, nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak, ne félj a szememtől, holtan is áldalak. Utolsó vasárnap.”

A műszerész utolsó bejegyzése a most véget ér. Vasárnap a Szomorú vasárnap. Ez a nevezett vasárnap.
A jegyzőkönyvből, a körülményekből világosnak tűnik a folyamat. Vasárnap ebéd előtt N. N-t a felesége leküldi a szeméttel, hogy ne legyen tele az edény a konyhában ebédkor. Ő pedig megy, mi mást tehetne. Kerül, átcsoszog a zebrán, kinyitja a szemetest, beledobja, visszazárja, visszacsoszog. Ha nagy a forgalom, várnia kellett néhány kocsit, percet. A szomszéd látja, hogy viszi a szemetet. Két nap alatt pszichésen ledarálta a Szomorú vasárnap.
Képzeletében, mint egy kamaszéban, amikor gonosz, szívtelen szüleit akarja büntetni, megjelenik a temető, a temetés, a pap, a virágok, a szenvedő, kisírt szemű Margó és a feketébe öltözött kislányok. De látványos dolog legyen a büntetés, soha el nem felejthető, ne hétköznapi, közönséges, és Margó is vegye tudomásul, hogy ő rájött, az alsó szomszéddal is „összekúrt”, érezze magát olyan szarul, ahogyan ő, a férj.
Felrohan a tetőre, az ajtót nem csukja be, számolva azzal, hogy kevés az ideje, ha az író megelőzi a halálát, ne zárja ki magát a lakásból (jegyzőkönyvi adat). De az idő elég. Mire N. N. átjut a parkolón át a lépcsőház ajtajáig, a szomszéd a tetőn várja.
Nézem a műszerész fotóját. Teljesen normális arcberendezés, rendes orr, érdeklődő barna szemek, rövid barna haj. Semmi különleges, semmi extra. Olyan embernek tűnik, aki mellé az ember nyugodtan leül a buszon, beszáll a liftbe.
Egyszer csak kattan valami, és vége a dalnak.
Ennyi. Tiszta és világos, mint a nap. Hívom a hadnagyot, mondom, ez az öngyilkos gyilkos öngyilkos. A halálát használta fegyvernek.
– Én is így gondolom – mondja.
– És most? Hogyan tovább?
– Sehogy. Megírom a jelentést, lezárom az ügyet. Nincs kit becsukni. Az elkövető meghalt, az író megszívta. Főleg akkor, ha nem dugta a szomszédasszonyt.
– Erre nem tenném a nyakam – mondom kedvetlenül.
Rákerestem Margóra, láttam néhány markotányos fotóját, szemre is vad, húsevő macska, akire ráírva a program. Éppen az a fajta szomszédasszony, aki elől nem menekült kilométereken át N. N., már ha egyáltalán.
– Azt javasolja, hallgassam ki a nőt?
– Dehogy. Min változtatna? Kinek segítene? Zárja le. Legyen itt a sztori vége.
Jó kis történet, jó kis véggel, ezt nem közlöm a hadnaggyal, csak gondolom. Azt is gondolom, hülyékkel tele a világ. Ki így hülye, ki úgy. Magukban elvannak, de minden érintkezés életveszély. Az egyik hülye nem érti a másikat, pedig ragyog az ég.
Ragyog a város. A híd, a bazilika, a folyó, a lejárók, a zölden maradt juhar és platánsorok levelei, a belvárosi terek bukszusai. Ragyog minden. A nép ámulva mosolyog az utcákon, a megállókban, örül a verőfénynek.
A nép azt hitte, mindennek vége, soha többé nem kel föl a nap. Harminc napja ma először töri át a felhőket, vadul tűz még ebéd után is. Csak N. N. sütheti.

 identity-sebastian-guerrini

 

10301931_382865491880737_7939517672768388811_n

A homokember (részlet)

Kezdek összezavarodni.
Össze- és egybemosódtak a napok. Fekszem az ágyon és próbálom átgondolni ezt az egészet, hogy hogy is van ez az egész, ha nem fél. Fél, mert remél, tőlem semmit, bárcsak halált. Nem értem magam és a szavaimat. Nem haladok előre magammal, csak mindig vissza, ugyanoda vissza, ugyanarra a pontra. Mindig. Nem haladok a történetben. Csak kitérek és visszatérek. Fekszem és szenvedek vagy állok és iszok, és társai. Kedvező befektetés. Kedvezőtlen belefektetés a koporsóba, fura csuporba, csak a rím kedvéért, mert megengedem magamnak, mert megint csak fekszem és nem tudom. Nem tudhatok tudhatást semmiről, bizonygatom magamnak, lassan el is hiszem, bedőlök magamnak, megtévesztem magam, mint régen, mint amikor még gyermek és hó és halál és más nem létezett, csak a játék, csak a gyerekes fájdalom, a kín, hogy élvezem. Mert élveztem és nem mertem elmondani magamnak sem, nem hogy még másnak, a többieknek, többed magamnak. Mert bizony többen lakunk magunkban. Néha átkopogtatok egy kis cukorért, néha átmegyek és megbaszom a szomszéd feleséget, kibaszok magammal, néha meg üvöltök, hogy jöjjenek már át, hívják rám a magunkat és mindenkit, aki megbocsáthat. Mert itt, bent, nem a büntetés a lényeg, hanem az elnézés, hogy furdaljon a lelkiismeret, hogy milyen nehéz magadnak megbocsátani azért, ami vagy. Mert nem tehetsz róla. De magadért? Talán azt sem, itt nem feltétlen vannak mélységek és bölcsességek, csak gyerekes megjegyzések és új világok, amik feltárulnak a bezárt kapuk mögött és csak a fény szűrődik át a résen. Mint a barlanghasonlat és ilyenek. Amikor kicsi voltam, Platónnal rémálmodtam, féltem, hogy az ideák összeomlanak, hogy, mint már mondtam, hogy az univerzumok összeérnek és egybeolvadnak és meglátom magam mását, ki másomnak se mása, mert mind, mind magammá egyetlenedem – oh, belle, oh belle, que belle Vous êtes M Bella, nőalakú szóalak mögé bújt szép ember, Akárki is vagy – és féltem és tartottam, hogy félhettek, bizonygattam magamnak, hogy meg van a magamhoz való jogom, hogy nem csak a többiek azok, akik hozzám szólhatnak, hanem én is magamhoz; magányos.

Fekszem az ágyon és várom, hogy leleplezzem önmagam, hogy ne adjam ki magam senkinek, de megleshessem magam. Lassan megy.
A baj az, hogy talán nem kéne foglalkoznom ezzel, csak lennék, csak lennék, csak Phanta Rhei. Minden folyik, én is lassan elfolyok, elengedem a markom. Töltök egy vodkát, jó nagy üvegből jó pici pohárba.
Pici. Pici. Pici. Pici voltam, most nagy vagyok és azon vagyok, hogy még nyomorultabb legyek. Egy ideje ez az életcélom, most már találni is használati utasítást hozzá az interneten, mindenhol, az emberek bármit és bármiért tesznek. Én is ezért ülök és fekszek talán szüntelen, hogy magam legyek magamnak. De! De tudom, hogy magamnak ezzel jót teszek. Ez az én terápiám. Jól szétbaszni magam, hogy talán összerakjam…
Büdösek a lepedők, lepedékes a fogam, fogas a földön, földes… sáros a kabátom, a cipőm, mindenem rajtam van, magam vagyok magamon, meghágtam az éjjel lassan önmagam, mint éjjelt hág lassan önmaga. Mert magamnak vagyok és nem tudok befejezni, csak a lányra gondolok, a lányra, a lányra, hogy milyen jó volt hozzáérni, belé bújni és belé bújni újra és újra és milyen rossz, hogy elmúlt, hogy elküldtem, mert erős voltam, maradtam volna gyenge, mint gyerek az alomban. Olyan, volt, mint az álom, álom volt az öle, még akkor is, ha nem az, amire vágyok. És íme, lelepleztem magam…. nem vágyok másra valójában, mint semmire, mint biztonságra, semmi kézzelfogható dologra, csak magamra, hogy magamban magam legyek és félek már attól is, hogy csak telek, csak telek, mint ez a lap, mert tudom, magam írom magamat s kezd szétesni a szöveg, de mit tegyek, ha én is szétesek, először oldalakra, majd bekezdésre, s hirtelen szavakra, elveszve a gondolatokban, s végül csak betűk, csak betűk, azok is tévesztések, mint szándékos figyelemfelhívás a toldalékban. De ostoba nem vagyok. Ki nem szolgáltatom magam, annál több vagyok. Figyellek titeket. Ti ének. Mert nekem ti az vagytok. Ének. Kétértelmű zengések, többes értékek. Látom, ahogy megénekeltek engem némán, nem a hangról beszélek. Csak emlékezzetek, hogy tudom, hogy mennyire tudom kihasználni az embereket s ez nem hazugság, talán nem, de ha még mindig itt vagy, s olvasol, akkor sem lepleztem le magam, mert az intenció az enyém, de én nem írok. Én írom magam s most ne folyjunk bele irodalmi körökbe. Köröznek maguk felett, mint keselyűk a saját tetemük felett. És ez most csak egy hasonlat. Metafora. Abúzió. Ismétlés. Hiperbola s csupa minden kikerülés, mint ahogy én kerülöm ki magam, hogy magamról beszéljek, hogy magam mondjam, nem leplezem le magam előtt önmagam, nem olvasom vissza azt, ami én, amit én írtam.

Felkelek. Felveszek egy zöld pólót, egy bordó nadrágot. Nem túlzok, de valamiért vérfoltos. Nem érdekel. Most befogom a pofám, nem figyelem magam, túl fáradt vagyok. Nem beszélek. Csak felveszem szépen és egyszerűen a vérfoltos nadrágom és egy pillanatra azért belegondolok, hogy hogyan ölném meg magam. Hogy szeretném-e, ha vér folyna… talán. Talán. Holnaptól nem iszok. Az embert megviselik ezek. 

ÉS most lazuljunk el a kételyben.

Illusztráció: Roberto Ferri

 

ballada

Nick Cave két balladája

Az idegenek kedvessége

 

Ágyához láncolva találták meg
Szájában rongyok, a fejében seb
Mary Bellows, szegény

Otthon az éhség volt meg a nyomor
El is jött örökre Arkansasból
Mary Bellows, szegény

Akarta látni az óceánt
Utazott, utazott Tennessee-n át
Mary Bellows, szegény

Útközben beszélt egy férfi vele
Richard Slade, azt mondta, ez a neve
Mary Bellows, szegény

Szegény lány azt hitte, bele is hal
Mikor a tengert meglátja majd
Mary Bellows, szegény

Volt ott egy kopott kis olcsó hotel
Cókmókját Richard Slade vitte fel
Mary Bellows, szegény

„Én rendes lánynak tartom magam
Azt hiszem, be se jöhetne, uram”
Mary Bellows, szegény

Slade egyet kacsintott, szót se szólt
Kalapját megbökte s ott se volt
Mary Bellows, szegény

Hazagondolt és az ágyára ült
A tenger felől csak a szél fütyült
Mary Bellows, szegény

Remélt is, nem is, hogy valakit vár
Kiosont, ajtaján kattant a zár
Mary Bellows, szegény

Másnap az ágyában találták meg
Szájában rongyok, a fejében seb
Mary Bellows, szegény

Anya, a lányodat tartsd mindig otthon
Vigyázz rá, egyedül ne csavarogjon
A világ veszélyes, tudjatok róla
Idegen férfival ne álljon szóba
Mary Bellows, szegény
Mary Bellows, szegény

 

images

 

 

Ahol a vadrózsa nő

Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

Már első nap tudtam, hogy ő az a lány
Ahogy mosolygott, tudtam, hogy ő
Az ajka mint vérvörös rózsa
Mely a folyónál vadon és szabadon nő

Állt ajtóm előtt, a szobámba jött
És félelmem karjában csitult csak el
Nekem ő volt az első, és arcomon pergő
Könnyeim gyengéden itatta fel

Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

Másnap virágot vittem
Szebb nőt még nem láttam sohasem
„Eljössz-e, mondd hát, hol a vadrózsák bontják
Szirmukat szabadon, vérvörösen?”

Másnap egy szál vörös rózsát hozott
Azt mondta: „Rám bíznál mindent, ami bánt?”
Az ágyamon fekve csak intettem erre
„Elviszlek a rózsákhoz, gyere hát”

Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

Harmadnap levitt a partra
És megcsókolt ott, hol a vadrózsa nő
Ahogy fölém hajolt, még súgott egy szót
És láttam, hogy markában ott van a kő

Utolsó napon a rózsákhoz mentünk
Ő feküdt a parton, fölkelt a szél
Egy búcsúcsók még, szóltam: „Vesszen a szép”
És vadrózsát dobtam az ajka közé

Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

Havasi Attila fordításai

 

 

 

ChagalLStainedGlassWindow_op_800x543

Rudolf Bultmann marburgi prédikációiból – 1943. december 12.

Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok, akiknek a szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. (Mt 5: 3-10)
A boldogságok felsorolásának értelme az ígéret. Ezért ez a rész igazán az adventi időhöz illő textus, hiszen az adventi üzenet lényege szintén az ígéret. Ígéret azoknak, akik szükséget látnak, és segítséget keresnek; azoknak, akik „a sötétségben járnak”, és a fény után vágyakoznak. Nekik és róluk szól, hogy boldogok, és hogy üdvözülnek. Mert az ígéret szerint a jövő nekik hozza el a boldogságot, és ők megvigasztaltatnak és megelégíttetnek; ők látják meg az Istent, és övék a mennyeknek országa.
Vajon tartozhatunk-e mi is azok közé, akiknek és akikről ez szól? A boldogságok között van egy, amelyről úgy érezhetjük, ma különösen találó, és szeretnénk, ha ezt nekünk mondanák: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” Hiszen ki az közülünk, aki nem sír, aki nem hordoz szenvedést, és aki nem vágyik vigasztalásra? És talán van, aki különös felindultsággal hallotta meg ezt a részt Brahms Rekviemjében. De szabad-e ezeket a szavakat egymástól elszakítani, különválasztani, és így vonatkoztatni magunkra? Ezek a boldogságok összetartoznak, és közülük az egyik csak akkor érvényes ránk, ha az összes többi is érvényes. Biztos, hogy mindannyian sírunk és szenvedünk; de mindannyian lelki szegények és irgalmasok is vagyunk? Tiszta-e a szívünk, éhezzük és szomjúhozzuk-e az igazságot?

I.

Először is szenteljük figyelmünket az egyes boldogságoknak, és tegyük fel a kérdést, hogy azok vagyunk-e, akikről ezek szólnak.
„Boldogok a lelki szegények.” De vajon mit jelent lelki szegénynek lenni? Azt jelenti: Isten előtt magunkat szegénynek tudni. Nyilvánvaló, hogy Isten előtt gyenge és halandó emberekként mindannyian alapjában véve szegények, gyámoltalanok és tehetetlenek vagyunk. De minden azon múlik, hogy ezt tudjuk-e, vagy nem. Tudjuk-e, mégpedig nem az elméleti tudás értelmében, hanem úgy, hogy ez a tudás egész lényünket átjárja, egész tartásunkat és magatartásunkat meghatározza. Lelki szegénynek lenni azt jelenti, hogy az emberlét szegénységét nem rejtjük el a látszólagos gazdagság által, amit egy ember elnyerhet. Ez lehet a külső javakban való bővelkedés, gazdagság; és itt lelki szegénynek Luther szavával „az a szív mondatik, ami nem köti magát a javakhoz és a bőséghez, hanem ha rendelkezik is velük, ugyanolyan számára, mintha semmije sem volna.” Hogy ilyen értelemben lelki szegények vagyunk-e, azt egy másik Luther-mondás szerint vizsgálhatjuk meg. „Nem arról van szó, hogy az ember mondjon le javairól, hagyja el házát és mezejét, asszonyát és gyermekét, váljék földönfutóvá, bolyongjon a senki földjén, és legyen más embereknek terhére. […] Hanem ez az értelme: ha az ember az ő szívében el tudja hagyni házát, mezejét, asszonyát és gyermekét, még ha éppen házában ül is, és mezejét megműveli, ha az övéit táplálja és szeretetből szolgálja is, ahogyan azt Isten rendelte, és mégis éppen oda megy, ahová a szükség kívánja, akkor Isten akaratából minden órában el tudná azt hagyni, és el tudna indulni. Ha ez sikerül, akkor mindent elhagytál, hogy a szív ne legyen semminek a foglya, hanem tiszta legyen a fösvénységtől és a ragaszkodástól. […] És egy gazdag ember is mondathatik lelki szegénynek, és nem veti el javait, hacsak nem kívánja meg a szükség, mert akkor Isten nevében azonnal elhagyja mindenét. De addig megmarad házában az ő asszonyánál és gyermekénél, de nem azért, mert ez számára így kedves, hanem addig, amíg Isten akarja, hogy őket megtartsa, és neki ezáltal szolgáljon, és mégis bármikor el van készülve rá, hogy Isten ismét elveszi tőle őket.” – Ma mindannyian ilyen helyzetben vagyunk, amikor készen kell lennünk arra, hogy Isten elveszi tőlünk, amit adott, sőt, közöttünk van olyan, akivel ez már meg is történt. De vajon tényleg el vagyunk-e készülve erre?
Magunk elől szegénységünket szellemi tulajdonunkkal is elrejthetjük: annak tudatával, hogy mire vagyunk képesek és mennyit teljesítünk – sőt, annak tudatával, hogy bátor cselekvésünkben áldozatkészek vagyunk; a büszkeséggel, ami bizalmát a saját akaratunkba és a saját erőnkbe veti; a biztonsággal, amit az ember céltudatos munkával nyer el, illetve elszánt odaadással azon értékek felé, amik az emberéletet tündökletessé teszik. De van-e még meggyőző ereje ennek a büszkeségnek, ennek a biztonságnak ma, amikor a világunk, amelyben büszkén és biztosan lakoztunk, egyszerre romokba süllyed? Nem önhittség, nem kevélység-e ez a magatartás az embertől, aki elfelejti, hogy szegény, hogy semmi?
„Boldogok a lelki szegények” – ezek a szavak azt a szegényt akarják vigasztalni, aki tudja saját szegénységét. De nem azzal akar neki vigaszt nyújtani, hogy szegénységét átértelmezi gazdagsággá, azaz nem azt akarja mondani: „Szegénységetek tudásában áll a gazdagságotok!” Létezik egyfajta fölényes tudata annak, hogy átlátjuk a világ semmisségét; létezik szkeptikus irónia, ami sajnálattal nézi a világ szorgalmas és nyughatatlan nyüzsgését; létezik fölényes humor, ami az emberek tülekedését bizonyos távolságból szemléli. És még az is helytálló, hogy minden emberi magatartásforma és beállítódás közül ez az irónia és ez a humor áll legközelebb a keresztény hithez. A lelki szegények azonban nem azok, akik biztos távolságból iróniával vagy humorral szemlélik a világ tülekedését. Hiszen az ilyen magatartásban még mindig jelen van annak az embernek a büszkesége, aki nincs ráutalva Istenre, akinek nincs rá szüksége, és akinek az ígéret: „ övék a mennyeknek országa”, egyáltalán semmit sem jelent. A lelki szegények, akiknek a mennyek országát ígérik, ezzel szemben azok, akik abba a jövőbe tekintenek, amit Isten emel majd fel – természetesen nem egy világi jövő ez, ami ragyogó kárpótlást nyújt majd mindenért, ami elveszett. Nem, valami egészen más ez, ami minden világinak fölötte áll: „A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.” (1.Kor 2: 9)
A lelki szegények a várakozók; azok, akik Isten jövőjére várakoznak, mert tudják, hogy itt és most semmi nem lehet számukra elég, és akik ebben a várakozásban magukat belsőleg szabaddá tették attól, ami az Itthez és Mosthoz köti őket; akik olyan várakozásban állnak, amiben minden vágy elnémul.
Boldogok, akik így várakoznak! És ez a második boldogság értelme is: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” Igen, ezek a szavak azok, amelyeket ma leginkább készek vagyunk magunkra vonatkoztatni. De ismét nagyon fontos: nem a szomorúság, a szenvedés maga az, ami boldogságként, üdvösségként érvényesül; azon múlik minden, helyesen értjük-e a lényegét. Minden szenvedés azt akarja tudomásunkra hozni, hogy mennyire bizonytalan az alap, amin lakozásunk áll; minden egyes nehézségben csak az a mély szükség, az az ínség tör elő, amelyben minden emberi áll. Minden veszteségben, amit elszenvedünk, a mulandóság és a halál hatalma működik, amelynek alá vagyunk vetve. Így értjük-e a szenvedésünket? Legtöbbször úgy talál el minket, mint valami elidegenítő, meglepő, rettentő. „Nem, ez nem lehet!” – mondjuk, és nem ismerjük fel, hogy ez csak emberi sors. Az emberélet, minden szép és felemelő ellenére, ahogyan az antik költő mondja, egy árnyék álma (Pindarosz: 8. Püthói óda, 95.). Úgy járjuk utunkat, mintha egy jégfelületen lépkednénk, ami bármikor beszakadhat a lábunk alatt.
Itt is létezik egyfajta magatartás, ami a keresztényihez hasonló, és mégis különbözik tőle. A görög bölcs alapállása ez, aki fia halálhírének hallatán ezt mondja: „Tudtam, hogy halandót nemzettem.” A sztoikus bölcs így gondolkodik: „Mi rossz volna abban, ha gyermekedet megcsókolván ezt suttogod: »Holnap már halott leszel.«? Vagy ha barátodnak ezt mondod: »Holnap messze jársz már, vagy én hagylak el, és többé soha nem látjuk egymást.«?” Biztosan igaz, hogy ennek tudásában az ember ránevelheti magát arra, hogy mindenre, amivel találkozik, úgy tekintsen, mintha a távolból szemlélné, és minden emberi érintkezésben a legmélyebben részvétel nélküli legyen – hogy, ha sorscsapás érné, őt el ne találja. De az ilyen emberek nem a sírók, nem a szenvedést hordozók, akiket Jézus boldogoknak nevez. Hiszen ők nem veszik magukra a szenvedést, hanem elmenekülnek előle, minthogy érzéketlenné teszik magukat vele szemben. Nem! Azok boldogok, akik magukra veszik a szenvedést, viselik és hordozzák azt; akik egyszerűen nem rettennek meg, mintha valami idegenszerű történne velük, viszont tudják, hogy részt vesznek a fájdalmukban és a mérhetetlen szenvedésben, amin az emberiség keresztülvonul, és akik ennek tudása által szabaddá lesznek tekintetüket a jövőre emelni; ők Isten vigasztalására várakoznak. „És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21: 4). Hogy ez hogyan lesz, arról nem lehet elképzelésünk – de éppen az ilyen elképzelésekről való lemondás tartozik a valóságos várakozáshoz.
A következő boldogság: „Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.” Ezt most kihagyjuk, mert nem illeszkedik ebbe az összefüggésbe, hiszen nem az ember semmisségéről, szükségéről és vágyakozásáról szól; a szöveg hagyományozódásának története pedig valószínűvé teszi, hogy ezt a részt később fűzték hozzá.
Az ember vágyakozásáról viszont a következő rész szól: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” Ez a rész nagyon könnyen félreérthető, mert a ’Gerechtigkeit’[1] kifejezés alatt egy erényt szoktunk érteni, a pártatlanságot vagy a tisztességet, a becsületet, az erkölcsi feddhetetlenséget. Ebben az esetben ez a boldogság a következő Goethe-szavakkal lenne értelmezhető: „Ki holtig küzdve fáradoz, az megváltást remélhet.”[2] Itt azonban mást jelent az igazságosság; azok neveztetnek boldognak, akiket Isten ítélete igaznak mond [gerechtspricht], akiket ő elismer és érvényesülni hagy. Ez a rész azoknak és azokról szól, akik nemcsak az emberélet semmisségétől és szükségétől szenvednek, hanem saját értéktelenségüktől és méltatlanságuktól. Azokról van szó, akiket nyomaszt, hogy soha nem lehetnek egészen azzá, amivé lenni szeretnének, és hogy mások és Isten előtt soha nem jelenhetnek meg akként, és nem állíthatják magukat eléjük akként, amilyenek belsőjükben valójában ők. Attól szenvednek, hogy valóságos lényegüket mindig gátolja, fékezi a gyengeség és a bűn; attól, hogy soha nem képesek úgy felajánlani és adni magukat, ahogyan valójában elgondolják és értik ezt a gesztust, és ezért mindig szenvednek annak nyomása alatt, hogy félreismerik őket. És nincs-e meg valamennyiünkben ez a vágyakozás? Nem vágyunk-e arra, hogy lényünknek és legmélyebb akaratunknak tiszta kifejezést adhassunk? Nem akarunk-e mindenki szeme előtt, Isten szeme előtt úgy állni, amilyenek – mint legbelül érezzük – lehetnénk? Igen, ez a vágyakozás minden emberben ott pihen. De gyakran megfullad, görcsösen elfojtódik, és olyan erőltetett, ideges törekvéssé válik, ami arra sarkall, hogy érvényességet szerezzünk akaratunknak, teljesítményünk vagy egy-egy gesztusunk által állítsuk magunkat mások elé; görcsös fáradozássá alakul annak érdekében, hogy másokra valamilyen benyomást tegyünk, és ebben találjuk meg saját lényünk tükörképét.
Ha megszabadulhatnánk ettől a törekvéstől! Ha úgy adhatnánk magunkat, ahogy vagyunk! Ha lényünk erőteljesen és tisztán kibontakozhatna, és minden szem előtt így állhatna! – Nyilván létezik egyfajta rezignált lemondás, minden emberi ítélet megvetése, amikor az ember büszke zárkózottságban saját magába vonul vissza. És ez a magatartás lelkierőről árulkodhat, sőt, tiszteletet is kivívhat. De nem erre vonatkozik a boldogság. Azokra vonatkozik, akik arra várakoznak, hogy Isten maga ajándékozza nekik azt, amire vágynak, hogy Isten szabadítsa meg őket minden gátlástól, amint találkozik velük, és úgy hagyja érvényesülni őket, ahogy vannak. Azokra, akik tudják, hogy semmit nem lehet kierőszakolni, hanem arra várnak, hogy Isten „felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet” (Zsolt 37: 6).

II.

A várakozók tehát azok, akik az első boldogságok felsorolásában megemlíttetnek. Négy olyan boldogság következik ezután, amelyek arról szólnak, hogy hogyan hat és hogyan bontakozik ki a valóságos várakozás, és hogyan kell az emberben elevennek lennie. A várakozásban ugyanis minden ember eloldozza magát a jelenlévőtől, az éppen adottól, ahhoz való kötöttségeitől, amije van, és ami ő maga; a várakozásban az ember a jövendő felé fordul, afelé, amit Isten neki akar ajándékozni, amivé őt át akarja alakítani. Ezáltal az ember szabaddá, nyitottá válik minden olyan találkozásra, amit Isten küld neki, és amelyekben Isten jövendője feléje tart.
„Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.” Itt nem sok magyarázó szóra van szükség; csak azt kell elmondanunk, hogy annak a szónak, amit az ’irgalmasság’ kifejezéssel fordítanak, van egy másik értelme is. Nemcsak együttérzést, együtt-szenvedést [Mitleid] jelent, hanem egyáltalán a jóságot, a segítő szeretetet. Boldogok, akiknek a szívében ilyen jóság indul fel. Ők irgalmasságot nyernek. Igen, ők Isten feléjük tartó jóságát már abban is érezhetik, hogy megadatott megtapasztalniuk: az ember, aki szívét nem hagyja megkeseríteni a legnehezebb szükség, a szegénység, a szenvedés közepette sem, hanem nyitva hagyja azt felebarátja szüksége és szenvedése felé, az a saját ínségét is könnyen viseli.
„Boldogok, akiknek a szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják.” Kinek tiszta a szíve? Amire ezt értenünk kell: a tisztesség beállítódása, az egyeneslelkűség, ami magának és másoknak semmit nem akar eljátszani, ami gyűlöli a hamisságot és a hazugságot. A becsületet és az őszinte nyitottságot kell itt értenünk, aminek nincsen semmiféle hátsó szándéka, és nem akar szerepeket játszani, hanem szabad természetességben ajánlja magát felebarátainak. Ebben mindaz benne van, amit itt kiemelt értelemben tisztaságnak nevezünk. Hiszen minden tisztátalan gondolat és függő szenvedély kéz a kézben halad a titkolózással. És ahol ezek – például cinikus őszinteségben – előmerészkednek, ott az ember valójában szerepet játszik, az eltorzult hősiesség szerepét, és ezzel legalábbis saját magát becsapja. Aki viszont a valóságos várakozás eloldozottságában áll, annak minden hamisság és szerepjáték visszataszító.
„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” A békességre igyekezők azok, akik mindenütt készek a békét megőrizni vagy megteremteni. Azok, akik várakozókként belsőleg annyira el vannak oldozva attól, amit birtokolnak és amivel rendelkeznek, hogy távol áll tőlük saját joguk gondja, és nem is ragaszkodnak önző és makacs módon a saját jogukhoz. Ők a belsőleg nemesek, akik készek engedni, lemondani, akik mindent mosolyogva el tudnak engedni, amit mások nagynak és fontosnak vélnek, és akik mosolyogva tűrik el, hogy gyengének tartják őket.
Végül pedig: „Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa.” Aki belsőleg el van oldozva a mulandótól, az minden erejét beveti a múlhatatlanért, minden igazért, jóért és szépért, és ezt attól való félelem nélkül teszi, hogy valami árthatna neki. Az örökkévalóság szolgálatában a gyűlöletet és az üldöztetést is magára vállalja. Amikor arról van szó: Isten vagy a világ?, akkor ő ebben a döntésben szabad.
Ami az irgalmasoknak, a tisztaszívűeknek, a békességre igyekezőknek és az igazságért háborúságot szenvedőknek megígértetik, mindig ugyanaz: irgalmasságot nyernek, meglátják az Istent, Isten fiainak mondatnak, övék a mennyek országa – mindezeknek az ígérteknek ugyanaz az értelme: Isten feléjük tart, eljön hozzájuk, közösségébe hívja meg őket, és mindent nekik ajándékoz, ami beteljesedést hoz az életüknek.
Azt mondtuk: az utolsó négy boldogság megmutatja, hogyan kell a valóságos várakozásnak elevennek lennie. A valóságos várakozás éppen abban mutatkozik meg, hogy az ember belső eloldozottságában és szabadságában jóságos és tisztességes lehet, hogy a békesség embere, és kész a jóért szenvedni. És ezt megfordítva is elmondhatnánk: mindez csak a valóságos várakozásra alapozva lehetséges – nem valami szándékolt, kierőszakolt, hanem természetesen gyarapodás annak az embernek, aki a várakozásban áll.

III.

A várakozó! Így nevezhetnénk meg általában a keresztény embert; és ez a megjelölés éppen annyira találó és jellemző, mint vándorlónak, zarándokúton levőnek nevezi őt. És ha erre gondolunk, Jung-Stilling szavai juthatnak eszünkbe: „Boldogok, akiknek honvágyuk van: mert ők majd hazaérkeznek.” A keresztény ember vándor, aki úton van, hátat fordít a réginek és lépéseit a jövendő felé irányítja. És éppen ezért nevezhetjük őt a várakozónak is.
De nem várakozó-e alapjában véve minden ember? Nem igaz-e, hogy minden ember úgy érzi, őt a jelen elégtelensége és a jövendő várakozása tölti be? Nem tartozik-e az ember lényegéhez, hogy soha nem mondja azt egyetlen pillanatnak sem: „oly szép vagy, ó maradj, ne menj!”[3]? Hogy mindig csak az eljövendő pillanatra vár, ami beteljesedést hoz majd neki? Igaz, hogy gyakran csalatkozni vélünk ebben, és néha úgy tűnhet, hogy van egy beteljesedett pillanatunk, amit rögzíteni szeretnénk, amit meg szeretnénk őrizni. De ha az ilyen kívánság nem egyszerűen a gondok elfojtásán vagy feledésén alapszik, amik ismét azonnal ránk fognak törni, akkor ez egy igazán beteljesedett pillanatban csak azért van így, mert egy ilyen pillanat jövendőt ígér nekünk, és ez azért lehetséges, mivel éppen ez a perc tesz minket várakozóvá, elvárásokkal telivé.
Mi, emberek, mind várakozók vagyunk. Viszont lényeges különbséget jelent, hogy a várva-várt jövendőről létrehozunk-e magunkban saját kívánságainkból született képeket, elképzeléseket, vagy várakozásunk annyira radikális, hogy minden vágyképünkről lemondunk, és mégis örvendezünk a várakozásunkban. Hogy bátran lépünk-e a jövőbe, ami a mi emberi szemünk számára sötét, és sötét is marad, mert Isten jövendőjében reménykedünk, ami fölötte áll minden vágynak és minden megértésnek.
Kereszténynek lenni azt jelenti: várakozónak lenni. Így a keresztények számára talán minden időben adventi idő volna? Hiszen az adventi idő a várakozás ideje. Így van. És az adventi időt mégis a várakozás különös idejeként emeljük ki az egyházi évből. Éppen azt kell tudomásunkra hoznia, amit annyira gyakran és olyan könnyen elfelejtünk: hogy várakozók vagyunk. Ugyanakkor azonban az ígéret beteljesedéséről is biztosítania kell bennünket, hiszen a felé az ünnep felé vezet minket, ami számunkra a beteljesedés egyik képét jelenti: a karácsonyi ünnep felé. Vajon csak képe ez a beteljesedésnek? Vagy rögtön maga a beteljesedés, már amennyire a beteljesedés a földi zarándokúton való vándorlásban lehetséges? Igen, biztosan beteljesedés, ha az ünnepet valóságos értelmében ünnepeljük meg, vagyis ha megnyitjuk szívünket az isteni szeretetnek, aminek az eredete Jézus Krisztus születésében van. Rajtunk áll, hogy a karácsony számunkra beteljesedést jelent-e majd. Minél nehezebbnek tűnik ebben az évben a karácsonyt a megszokott ünnepi örömben megünnepelni, annál jobban szeretnénk tudomásul venni, hogy a valóságos ünnepi öröm a várakozóknak ígértetik meg. És így minden nehézségnek, amit hordozunk, azt kell szolgálnia, hogy várakozóknak tudjuk magunkat. Így leszünk majd nyitottak a karácsonyi örömre, ami emberi várakozásunkat hívő, örömteli és bátor várakozássá teszi. Ámen.

András Orsolya fordítása

 

Bultmann, Rudolf: Marburger Predigten. Tübingen: J.C.B. Mohr (Paul Siebeck), 1956. 180-188.

[1] Gerechtigkeit: ’igazságosság’ – a Biblia német fordítása ezt a kifejezést használja, ahol a magyarban ’igazság’ áll.

[2] Faust, II. rész, 5. felvonás, utolsó jelenet (Hegyszakadékok); Ford. Jékely Zoltán és Kálnoky László.

[3] Faust, I. rész, Dolgozószoba II., idézett fordítás

800px-Untitled_relief_by_Zdzislaw_Beksinski_1957

Jenei Gyula versei (új)

Alakváltozatok

csak az út fogy, meg a társak. hiába
siet a vándor, révbe sose ér. az idő
ráérősen csordogál a két part
között. a diszkófény sebessége

szolnoknál és a kécskei strandon is
ugyanannyi. a mississippi messze
van, az állóvíz: pocsolya. a legszelídebb
hullámok alakváltozatai is – ahogy

megtörik rajtuk a fény – kiszámíthatatlanok.
a folyóra bocsátott papírhajó felborul,
szétázik. a tengerhez, ahová a gyermek
szeretné, nem jut el. látótávolságon belül

elsüllyed. a tegnap lehet, hogy másként
történt, a holnapután nem biztos.
egy számból, ha kivonunk egy másikat,
a különbséget maradéknak nevezzük.

Parkok, terek

                                          Tar Sándornak

(Mozi)

ferdén verik a sugarak a délutánt.
a mozi előtt, a kavicsos úton letört
tulipánok; fehér gyöngykavics:
megdermedt kagylóbuborék,
– amit majd felhoz a filmen
a gyöngyhalász. remeg a levegő,
foszladozó fények az utcán, leszakadt
villanydróton csüngő árnyak.
este nem megy senki a parkon át.

(Hírek)

szürke, mint a vadgalamb, a csont, a fém,
a kő: háborús szobor. arca, mozdulata
valakié. rózsabokor, a gyerekkor
birsalmaszaga, várakozása. nem maradhat
életben bárki. nyiszlett akác, buszforduló,
kötelező haladási irány. a hőskertben
a szobor ismerős, pedig nincs minden
családban háborús halott. valahol rádió
szól. híreket mondanak.

(Vonatok)

csatlakozásra váró közhelyek. nemsokára
húsvét vagy karácsony; virágok, havak
fehérlenek. a padon részegek. időtlen
kedvükben bokrok közé hajítják
a sörösüveget. odavizelnek. a közeli
állomáson hangszóró jelez: jön
vagy megy a vonat. nélkülük múlik el
család, tél és nyár. tőlük hangos
az éjszaka, ha hullani kezd a hó
vagy hársvirág.


(Sétatér)


galambok és lányok. költők eszmékkel,
bevásárlószatyrokkal. menetrend szerinti
korzózás, kiszámított találkozások,
munkanaphoz, hétvégéhez igazodó
véletlenek. lehet újságot olvasni, pénzt;
kutyát sétáltatni, babakocsit tolni,
ismerősökkel beszélgetni, nem ismerni
meg őket, vagy csak ülni és várni, amíg
az embert leszarja egy galamb.


(Fénykép)


levelek árnya fűben árnyékká
összeáll. a sok kis lebbenő
fürgeség az alaktalan tömbbe
belevész. nem az, ami
volt. eggyé lett ágakkal,
törzzsel. a fény előtte megáll,
mögötte árnyék nő – még lányka,
s már benne minden eljövő.
öles fák, kérgek mozaikja,
leveleké: impresszionista
pillanat. beletöröl egy világos
folt, ahogy a mozdulat után száll,
és eltűnik a törzs mögött.
a ruhája volt olyan fehér.

(Hinta)

üres, kiszámítható, akár
a férfikor. fából van, szögekből,
kötelekből. bizonyosságból,
hogy szállni fog, mint
a madár. és a madarak
rárepülnek. gesztenyehulláskor
szétpattan rajta a burok.
néha beleül egy lány vagy egy
másik. az évszakok megfestik
hátterét. nem szomorú, nem vidám.
ritkán rátelepszik a macska.
olyankor elkerülik a madarak.

 

(Jenei Gyula: Mintha ugyanaz, AmbooBook, Győr, 2014)

Illusztráció: Zdzislaw Beksinski

Alomfold

Csillik Kristóf versei

 

A többi néma csend 

Gyalog átmenni egy hídon.
A habokba köptem, hogy egyszer leutazzak
a Fekete-tengerig,
aztán egy trolibusz bőrébe kapaszkodni,
ahol a bordák mentén
az eső
beesik.

Néha elmosolyodom, vagy megköszönök valamit,
mert a fejemben játszódó
valószínűtlen szcenáriókban logikusan ez következne.
Nyúzni a cipőtalpat, hogy foszlása mentén
legyen panorámám.
Nyálad ízének emléke
a kávésbögrémen és a telefonon.
Ijesztő szillogizmusa a szerelemnek:
nemcsak, hanem, is.
Tébláboló kutyák az idő kerekénél, akiket
póráz híján a hangjukra fűznek föl gazdáik.
Szegény fűmagok fázós kucorgása, vagy
a hajhagymák tülekedése, egyre megy.
Végül úgyis mindkettőt
belepi a hó.

 

Koncert

Lassan elsötétül újra a tájék.
A barlangba nem hallatszik
semmi fénynesz.

Így nézem végig ahogy a
testedből önmagán játszó
zenész lesz.

Bordáid hárfaidegek.
Gerinced varázsxilofon.
Hajad gitárhúr-rengeteg.
Vonónyelved hegedül
porcgyűrűs torkodon.
Dobon feszülő hártya a bőröd.
Sípcsontod alá dörmög
medenceíved brácsája.
Fehér billentyűs fogaid
arcod zongorája.
Üstdob talpad és
cintányér tenyered
nyomán a világi
lárma bereked.

Ujjad karmesterpálcája
a híg levegőt felszántja.

Előbb reked be a világ,
és csak később lesz néma.
Ha látlak felhangzik
életemben a főtéma.

 

Bölcs

Lao Ce kiment az erdőbe tanítványaival.
Mesternek szólították és itták szavait.

Lao Ce néma volt és jókedvű mindig.
Az erdőn szarvasgombát ettek nyersen.

Mester, ha a bölcs cselekszik, de nem
ragaszkodik, akkor a gyengét és a bölcset

mi különbözteti meg? Kérdezték, és
egymás sarkára hágva hallgatták.

Lao Ce leült a földre törökülésben.
A bölcs cselekszik, tehát magától

telhetőn mindent megtesz. De nem
ragaszkodik, tehát ha elbukik, bánata

nem tart tovább egy méh fullánkjánál.
A tanítványok aznap az erdőben éjszakáztak.

Irodalmi és Társadalmi Portál