A továbbiakban még néhány kisebb párhuzamot és lehetőséget említek meg. Az első ezek közül a halál elfogadásának egyszerűsége. A középkori lovagok halálra való felkészülését, a szokások által meghatározott rítusokat Ariès bővebben tárgyalja előadásában és a fentiekben már én is említést tettem róluk, így itt most a rituálé egyszerűségét emelném ki.

 

A haldokló által elvégzett és levezényelt rituálék a chanson de geste-ekben hűen tükrözik a kor halálszemléletét. A lovagok nem kapkodnak, nem rettegnek attól, hogy valamit elfelejtettek vagy nem tettek meg, nem kezdenek teátrális siránkozásba az élet végének elérkezte felett. Ellenkezőleg, a pontosan szabályozott rítusoknak és a halált az élet természetes velejárójaként kezelő szemléletüknek köszönhetően nyugodtan, egyszerűen fogadták el a véget. Ariès többször hangsúlyozza a halálelfogadás egyszerű mivoltát, Vonnegut ezen regényének pedig szinte emblémájává lett a halál által kiváltott verbális reakció már-már bántó egyszerűsége, az „így megy ez” mantrája. ¹ Hasonló a helyzet Billy Pilgrimmel is a halálát közvetlenül megelőzően: „…itt az ideje, hogy én magam halott legyek egy kis időre,” mondja derűsen a védelmüket felajánló rendőröknek, a következő pillanatban pedig már halott. ² Vonnegut annyiban túl is tesz a romance-okon, hogy regényében nem csak Pilgrim halálelfogadása, hanem maga a halál is egyszerű: „Egyszerűen lila fény és valami zümmögés. És senki más nincsen ott. Még Billy Pilgrim sincs ott.” ³

 

Talán túlságosan s messzire visz, de érdekes hasonlóság lehet a lovagkori epikus költemények és Az ötös számú vágóhíd között a mártírság esetleges jelenléte. A középkori lovagok költeményekben megénekelt halála általában a nemességnek, a becsületnek és a kor egyéb, jellemzően keresztény értékeinek védelme vagy gyakorlása közben következik be. Ha a tralfamadoriak világlátását egyfajta dogma nélküli vallásként fogjuk fel (és megtehetjük, amennyiben akár megnyugvást és vigasztalást is nyújthat az a gondolat, hogy a kellemes és szép pillanatok az életben örökké léteznek, a vallás egyik fontos feladata pedig éppen a megnyugvás és vigasz nyújtása), akkor azt a tényt, hogy Pilgrim halálát megelőzően – mintegy prófétaként – ezt a vallást hirdeti másoknak, úgy is értelmezhetjük, hogy az általa a Földre hozott új vallás első mártírja ő maga lesz. ⁴

 

Összegzésképpen elmondható, hogy bár Vonnegutnak feltehetően nem állt szándékában regényét a középkori chanson de geste-ekhez hasonlóvá tenni, az élet és főként a halál vonneguti kezelése teret enged efféle párhuzamok vonásának. A középkori lovagok néhány egyszerű rítusra redukált, természetes halálelfogadása, valamint Billy Pilgrim és a Tralfamador lakóinak az élet végéről kialakított szemlélete, bár nagyon különböző gyökerekből táplálkoznak, mégis összhangba hozhatóak egymással. Philippe Ariès fogalmai és nézetei pedig nagyszerű szolgálatot tesznek ennek a hasonlóságnak az értelmezése során.