Bogár Ádám összes bejegyzése

„Egyszerűen lila fény és valami zümmögés:”

Párhuzamok Billy Pilgrim és a chanson de geste-ek hőseinek halálszemlélete között

 

Kurt Vonnegut művei közül eddig talán Az ötös számú vágóhíd generálta a legnagyobb kritikai visszhangot, aminek az egyik oka valószínűleg a regény jellegzetes és egyedi téridő-kezelése. A vonneguti téridő-rendszer (amely Az ötös számú vágóhíd mellett az 1959-es A Titán szirénjeiben is visszaköszön) jellegzetes vonása az átjárhatóság, az omniprezencia, mindenütt jelenvalóság élménye és lehetősége. Egy ilyen rendszer természeténél fogva más halálszemlélettel bír, mint amilyet jelenlegi társadalmunk tart vagy akár az 1950-es és 60-as évek társadalma tartott. Véleményem szerint ez a szemléletbeli eltérés jó közelítéssel megragadható Philippe Ariès „la mort apprivoisée” és „la mort interdite”, azaz „megszelídített halál” és „tiltott halál” fogalmainak segítségével. Ezt a két fogalmat Ariès többek között a nyugati világ középkor óta változó halálszemléletéről 1973 áprilisában tartott előadásaiban használja, az előbbi a középkor kezdetétől nagyjából a 17. század végéig terjedő periódus emberének lényegében változatlan halálszemléletére, az utóbbi a 20. század második fele társadalmának halállal szemben tanúsított drasztikusan átalakult attitűdjére utal. Ariès szerint, míg a középkori emberek mintegy ezer éven át teljesen hozzászoktak az élők és holtak egymáshoz való közelségéhez, és a halált szomorú, ám természetes eseményként kezelték, addig a kortárs társadalomban szinte átmenet nélkül, a szexualitás „felszabadulásával” párhuzamosan végbement a halál tabuvá válása, egyfajta letiltása és elutasítása. 1 Természetesen a halál jelenkori tabuizálását e tanulmányban nem tárgyalom. Vonnegut Az ötös számú vágóhídjának téridő-rendszere, amelynek működését Billy Pilgrim figuráján keresztül tapasztalhatjuk és (szerencsés esetben) érthetjük meg, kétségtelenül magán hordozza a 20. század haláltabujának jeleit és hatásait is. Ebben a tanulmányban azonban inkább a Vonnegut regényéből és a középkori chanson de geste-ekből, epikus elbeszélő költeményekből kiolvasható halálszemlélet közötti hasonlóságokat emelném ki, Ariès fentebb említett előadásaira támaszkodva. Túlmenően azon, hogy a regény alcíme, „a gyermekek keresztes hadjárata” már maga is a középkori lovagok világát idézi meg, a regény és a romance-ok egyes szereplőinek halállal szemben mutatott attitűdje egyéb szempontból is hasonlít egymásra.

 

A két szemléletmód között az első érintkezési pont egyfajta preszciencia, a halál előre tudása lehet. A középkori chanson de geste-ekben a lovagokat szinte sohasem lepi meg a halál, általában előre figyelmezteti őket valamiféle belső bizonyosság arra vonatkozóan, hogy életük végéhez értek. „…Or sai jo veirement / Que hoi murrum par le mien escient,” 2 mondja Roland, a La Chanson de Roland frank hőse, amikor körbetekint a csatamezőn, látja elesett bajtársai holttesteit, és megérti, hogy ebből a csatából nem kerül ki élve. A kétségbeesett és csalódott bajtársa által hátba döfött Oliver is megérzi vége közeledtét: „Oliver sent que a mort est ferut,” 3 „Oliver sent qu’il est a mort nasfret.” 4 Ariès előadásában további példákat is említ a lovagkor költészetéből, Roland történetének egy másik részletén kívül szót ejt Sir Gawain, Ban és Tristram haláláról és az azt megelőző bizonyosságukról, valamint néhány szerzetes hasonló jellegű előérzetéről is. 5 Ez a fajta előre-tudás, megérzés, bizonyosság az, ami a középkori lovagok halálát megkülönböztetni látszik a közönséges emberek halálától. Az ilyen halál szomorú ugyan, viszont nem ijesztő, mivel a megérzései által előre figyelmeztetett embernek van ideje (és mint később majd láthatjuk, módja) felkészülni a vég eljövetelére.

 

Az ötös számú vágóhídban Billy Pilgrim helyzete sokban hasonlít a lovagkori hősökéhez. A regény téridő-szerkezetének jellegzetes átjárhatóságát reprezentálják Pilgrim időből való kiesései, időutazásai, és ugyanezek az időutazások nyújtják a kulcsot a főszereplő számára a halál fogalma, ebből következően pedig saját halála szelíd elfogadásához. Mint azt olvashatjuk, Pilgrim már jóval halála bekövetkezte előtt egyértelműen tisztában van azzal, hogyan is fog meghalni: volt hadifogolytársa, a civil foglalkozására nézve autótolvaj Paul Lazzaro fogja őt megöletni, mert ezt ígérte Roland Weary-nek, aki elmondása szerint a barátja volt és Pilgrim miatt halt meg.

Lábjegyzet:

  1. Ariès, Philippe. Western Attitudes toward Death: From the Middle Ages to the Present. ford. Patricia M. Ranum. Baltimore & London: Johns Hopkins UP, 1975, 24-25. és 92-93. o.
  2. La Chanson de Roland’. ford. Charles Scott Moncrief, London: 1919. online verziója: <http://www.orbilat.com/Languages/French/Texts/Period_02/1090-La_Chanson_de_Roland.htm>. 2012. február 3, La Chanson de Roland, CXLIV, 1935–6. sorok, magyarul nagyjából „Most már jól tudom / Itt halnunk kell, én ezt úgy látom” (saját fordítás).
  3. La Chanson de Roland, CXLVI, 1952. sor, magyarul nagyjából „Érzi Oliver, most halnia kell” (s.f.).
  4. La Chanson de Roland, CXLVII, 1965. sor, magyarul nagyjából „Érzi Oliver, a halál közelít” (s.f.).
  5. Ariès, 3-4. o.