Március 10-én a Ráció Kiadó minden bizonnyal megrendezte az év egyik legkülönösebb könyvbemutatóját. Géher István László Dekonstruált ritmika című új kötete volt terítéken, amely eredetileg doktori disszertációnak készült, és ebből nőtte ki magát. De hogy mennyire kinőtte magát…! A hátsó sorok egyikében ülve, a megértés és a nem-értés síkjai között kalandozva egy egészen új világban találtam magam.
Hatalmas közönség, rengeteg ember – ennyire felkavaró és forradalmian izgalmas tudomány volna a verstan? Mert ebben az otthonos műhelyben részesei lettünk egy olyan utazásnak, amely tényleg a jövőbe mutat, és amely, meglehet, új irányt jelöl ki az irodalomértés és a tudomány számára is.
A költő balján Ferencz Győző irodalomtörténész foglal helyet, aki bevezetőjében a laikus közönség számára is megpróbálja megfoghatóbbá tenni matematika, verstan és filozófia kapcsolódási pontjait, Géher újszerű és eredeti látásmódját a korábbi verstani megközelítésekkel egybevetni. No, de ekkor kellett volna felvillantani az öveket bekapcsolni figyelmeztetést, mert amilyen gyorsan beszáguldottunk ide, a Nyitott Műhelybe, olyan gyorsan ragadtattunk el egy másik univerzumba.
Egyetlen kérdés – egyetlen válasz.
Ami bizonyos, hogy ez a verstani munka, Géher István László Dekonstruált ritmikája Weöres Sándor Magyar etűdök I. sorozatában szereplő versek szimmetriarendjével foglalkozik. Szimmetriákkal, amelyek mindenhol ott vannak, amelyek behálózzák egész életünket. A káoszelmélet szerint sohasem beszélhetünk abszolút káoszról, hiszen mindenhol létezik valamiféle minta, csak a keretet kell megváltoztatni, tágítani nagyobbra és nagyobbra, hogy észrevegyük. Maga a költői alkotás is erre hasonlít. Van, amikor kötött formákat követünk, így a ritmusképzés automatikus; van amikor megpróbáljuk ezt fellazítani és így féltudatos, és alkothatunk a nyelv káoszában is, amelyeknek eredményei volnának a szabadversek…
No, de nem létezik, nem létezhet a “nyelv káosza”! A költő nem szavakat dobál egymás hegyére-hátára, bízva benne, hogy valami elfogadható kikerekedik az egészből, hanem egy tudat alatti valaminek engedelmeskedik, ami mozgatja, meghatározza az alkotói folyamatot.
Versírás közben néha érzem hogy az egyik szót ki kellene cserélni egy másikra, bár magam se tudom miért pont az illene oda, csak érzem – meséli a költő. És talán ez a személyes félmondat az, amely képes közelebb hozni a megalkotott számítógépes programot. Mert bizony számítógépes grafikonok követték ezt az elméleti, de néhol személyes hangú bevezetőt. Géher először csak a Weöres-versekben található rövid és a hosszú szótagok mintaszerű természetét kutatta. Észrevette, hogy a szótagok hossza akaratlanul is valamiféle szabályrendszert követ; vagyis az az ismeretlen valami – amit helyezzünk el vagy inkább képzeljünk el a költő agyában – rendszerezi a szavakat. Tehát valamiféle tudat alatti tevékenységnek köszönhetően ezek a sorok nem a káosz (jól hangzó) szótagtömbjei lettek, hanem szimmetriára építkező egészek.
No, de miért a szimmetria a legfőbb rendezőelv? Milyen más rendezőelvek létezhetnek? Hogy lehet a metrika megbontója a szimmetria? A költő részéről mennyire tudatos a rendezett szimmetria-rendszerek alkalmazása?
Ha a létrehozott számítógépes programba betápláljuk a vers rövid és hosszú szótagjainak helyzetét, az kivetíti őket vizuálisan. És ekkor történik a csoda: az oszlopok szabályos alakba helyezkednek el. Tehát ezek a versek nem csak jól hangzanak, hanem egy mélyben megbúvó mintát követnek. Vagyis azért hangzanak jól, mert… létezik a fejünkben egy mintaadó ismeretlen, amely által a művészi alkotás mérhetővé válik.
Ezen a rendhagyó könyvbemutatón többször is kísértett az a gondolat, nekem mi szükségem van erre? Szükséges-e másféle nézőpontól betekintést nyernem a költői mű megszületésének folyamatába, amelyről eddig én is azt hittem, hogy hiten, önreflexión, hagyományon vagy éppen szenvedélyen alapul?
Talán igen, ha másképp akarok gondolkodni önmagamról és a világról…
És talán ezért sikerült ilyen menthetetlenül szubjektívre ez a beszámoló.
(Az estről a fotókat Szöllősi Mátyás készítette.)
One thought on “VERSTAN, MATEMAIKA, METAFIZIKA (Géher István László Dekonstruált ritmika c. kötetének bemutatója”