Bognár Antal Még beszél című kötete kétségbevonhatatlanul színes folt a kortárs irodalom palettáján. Nem is könnyű meghatározni, milyen színt látunk pontosan, annyira sokfélét: van itt egy más világban talán Esti Kornéllá avanzsáló, itt (le)süllyedő polgár életét átívelő novellahálózat; van egy az idő számlálását összefoglaló tósztsorozat, s emögött meghúzódik egy összetett társadalmi és történelmi áttekintés – rengeteg ismerettel, bölcsességgel, ami már önmagában is tanulságos lehet az olvasó számára. Ezeket egy új, eddig elnevezetlen színné a belenyugvó, töprengő, értelmező, részben lírai, részben ott és akkor jelenlévő én mossa össze.Színné mossa össze, írom, mert a tenger-metafora már a borítóról – a festék pedig a hátsó borítóról – visszaköszön. Ketten vannak ők: Mengyi Bandi és Földy Sanyi, Bandi Földije, egy olyan kilátástalan helyzetben, amiben mindketten más túlélési stratégiát választanak: van a „még beszélő”, ám már fuldokló búvár, és van a vegetáló békés tengeri szivacs, akin egy rendszer lába tipor. Hogy melyik melyik – s melyiknek vallja magát –, az idő, tapasztalat dönti el. MB-nek sok mindene van: tehetsége, esze, lehetőségei, zsenialitása, s még sincs semmije. FS-nek inkább csak szavai vannak, nagy szavak, ám többre viszi ismerősénél. Többre viszi? Hiszen pezsgőt se bont rá. A közös kapcsolódási pont, a „közös” külső szinte megköveteli, hogy ez a két ember, bár ellentétei egymásnak, közös erővel határozza meg magát.
A kötet két kulcsszava a „még” és a „beszél”. MB, ha úgy tetszik. A „még” az idő maga, aminek múlását a tósztokban nyomon követhetjük. A hetvenesek vallomásaiból merített köszöntés a történelem gócpontjaira reflektál, egy új irányból, az egyes emberi életek irányából. Ezzel párhuzamosan követhetjük Mengyi Bandi történetét, melynek stagnálását, reménytelenségét az idő múlása kontúrozza. Mengyi Bandi nem személyesen szólal meg, mégis ő vall, a feltűnősködés minden igénye nélkül.
A „beszél” kritikus pontja a felvázolt értékvilágnak. MB beszél, de nem akar babérokra törni. FS babérokra tör, de nem beszél, szinte néma. Egy társadalmi, fölé-alárendeltségi konfliktus bontakozik ki ebből, és mutat rá, hogy itt egy mélyebb hierarchiáról van szó, amihez nem elegek a vitában elhasznált szavak.
Hogy sok Mengyi Bandi van…
Igen, szegény szerencsétlen MB alábukott az életbe. Sodródott. Bukdácsolt. Lemerült.
A fulladozás pedig, kevesen tudják, nem olyan, mint a filmekben. Nincs sok kapálózás, nincs „help”, „aiuto”, „upomoć”. Semmi feltűnő jele, hogy mindjárt kampec, elnyel és visz a víz. Hanem csak arrább lebegsz. Lebuksz. Két karod szétterül, himbálózol. Nem kavarsz. Egy vagy a közeggel, ami körülvesz.
Bognár Antal: Még beszél
Napkút, Budapest, 2015.
