Címke: vers

anyám ha nyáron; önáltatás; gondoskodás

 

anyám ha nyáron

anyám ha nyáron meglátogatlak
magammal viszem a problémás nemet
és a szingularitás küszöbént meg a petrit
elviszem az egyetemet minden termét
elhordom vidékre a trefort-kertet
a fűszálakba hexametert taposok és
leszedegetem a fáról a morfémákat
aztán lenyírom az udvarban a barokk

mondatszerkezeteket lemondok
a cukrokról és te nem kínálsz meg borral
igyekezzünk kérlek a jelentéshálózatunkat
tovább bővíteni minthogy mindketten
tudjuk hogy a labda szót a kutya előtt
tilos kimondani ugyanis az efféle
beszédaktusokkal és performatív
cselekedetekkel visszafordíthatatlan
ingereket váltunk ki a békés ebből
a teraszon a dolgok térdeixisen átesett
mutató névmások ezmegazjai
váza metszőolló hamutartó pohár
mind közösek ám azt megítélni hogy
közülünk melyikünk a közelebbi
talán teljesen lehetetlen

 

önáltatás

a cinke körbetáncolja a napraforgómagot
amit az ablakpárkányra tettem hogy
idecsaljam őt is bolondítja ez a novemberi
nyár szétszórt vagyok táncolok vele
korán sötétedik és a megnyúlt esték
szinte használhatatlanok annak
aki a nappalt élvezi bizony közöttünk
az űr a tartalom és hiába lehelek
a tenyerembe csak hazudom a meleget

 

gondoskodás

a délután összehúzott diófalevelek
alatt estére avarszínű békák zörögtek
a kutyának elővettem egy régi párnát
amiről hamarosan széttárt lábakkal
legördült közben kiolvastam a folyóiratot
a saját versemet messziről néztem
idegenebbül hatott mint a másé
forraltam teavizet lötyögtem anyám
pulóverében mint aki helyette van

 

(Illusztráció: Daniel Gerhartz)

KARNEVÁL /haikuk/

 

Hóvirág

búvó hóvirág
gyöngyház fehéren izzó
manólándzsahegy

Martilapu

tűnő aranya
foszlik fehér kalappá
az árokparton

Odvas keltike

fahéjillat száll
lilásfehér  szirmokból
zöld hullámokon

Leánykökörcsin

napkeleti dal
mellénykéjét vetkező
büszke leánytest

Törpe nőszirom

lilaruhás hölgy
ó, rangrejtve tündöklő
tündéri fátyol

Fürtös gyöngyike

üde gráciák
tengerkék leple borul
hajnali rétre

Kankalin

kigyúló lámpás
a szurdok kapujában
útba igazít

Pitypang

a gyermekláncfű
nyakán a csipkegallér
bizony hófehér

Gyöngyvirág

nyíló gyöngyvirág
te Mária – illatú
rejtőző ima

Kígyószisz

kígyószisz erdő
borszeszláng kékje lobog
sziklaperemen

Turbánliliom

gót bükkös mélyén
rubinfényben felizzó
tündéri virág

Vitézkosbor

kristálypalota
a vitézkosbor szirmán
reszkető vízcsepp

Magyar zergevirág

fák árnyékában
búvó sudár fényhozó
sejtelmes tündér

Kornistárnics

kék tárnicsvirág
tündérfátyla meglibben
búvó darázson

Őszi szegfű

már őszi szegfű
virít a réten: szólj hát
tücsökrekviem

Miserere

Isten kigyújtott
színei közé egyszer
hazatalálunk

–––

(Illusztráció: Coltsfoot: Tussilago farfara)

K & V; Ilyen ez a Keresztes

 

K & V

Korán kelve kávét kíván,
Vademberré válva,
Készítteti, kifizeti,
Valóra vált vágya.

Köszönetét kifejezi,
Védve van vadságtól,
Kotyogósát kortyolgatva
Vidám világából.

 

Ilyen ez a Keresztes

Keresztesre bejöttél,
A pincébe lementél,
Feljönni már nehezebb,
Segít majd a kedvesed.

Mennyit ittál, meglátja,
Belerak talicskába,
Hazatol, kijózanodsz,
Másnaposságtól ragyogsz.

Mindent megígérsz neki,
De ő ezt be nem veszi,
Pince az első utad,
Nem lesz tiszta a tudat.

Lementél a pincébe,
Meghívtak egy iccére,
De a bor nagyon testes,

 

(Illusztráció: Tóth Gábor/G.TOT)

Álltunk; Amikor a Margit hídon; Tavaszi hideg

 

Álltunk

álltunk egymás mellett
te rám vártál, én rád
nem vettük észre
hogy ez a legjobb és
legrosszabb állapot egyszerre
mert így nem lehet elindulni
és megérkezni se

 

Amikor a Margit hídon

amikor a Margit hídon
találkozik két négyeshatos
egyszerre négyszeresen tükröződik a Duna

előttem a hátam mögötti
mögöttem az előttem
egy töredéknyi anyagtalan lebegés

látom magamat mindkét villamosban
az egyik kép elsuhan
a másik marad

attól félek, egyszer
eltűnök majd a suhanóval,
abba az igazi világba,

ami ott van a négy ablak közt csillogó vízben
amikor a Margit hídon
két négyeshatos találkozik

 

Tavaszi hideg

nőnek a fák
kaparásznak a falamon
téged beengedlek
összekötöd a karomon
az anyajegyeimet
téglalap vagy homokóra?
a kisgöncölt még nem látod
nehogy leperegjenek a szemeink
vissza vissza vissza

 

(Illusztráció: Ruslana Golub: Tree of life and love)

Légy itt; Völgyell; Kajla szellők

 

Légy itt
(szerzet)

Vezetékes öröm hiánytalanul
Lent réteges szenvedély hovatovább
Ujjvárta szép kormos remény tanul
Ha lehetnék te félszeg tétován

Mindig-indulásban kerek homály
Rianó résen készenlét rend és
Elhanyatló cél hány kereszt hol már
Mintha te viszont és rád ébredés

 

Völgyell

A tétova lépés sután szegül
pirongó tájak mind egyedül
omló éjjelek széjjelhamuhodván
vonkodott szavak őszülő holdnál
dideregnek

Didereg a parázs harmatlik ég
lobban-e fölfelé szíkraszín még
pilletébolygás marad-e az út
ormokon völgyellő kedv-e a kút
öle mélyén

 

Kajla szellők

Bimbózik bambán a fény.
Akarnok morzsái öklelnek.
Lövell már – agyonperzselnek.
Adakozz, forrás, tűzkút – perselynek
aranyszövetét mállaszd szét!

Kajla szellők illata hitegeti váram.

 

(Illusztráció: Leonard Aitken: Pond)

félreolvasások 12.

 

nekem nagyon szimpatikus
hogy mindenki ilyen ellenszenves

*

írásai nem egyeztethetők össze
lapunk szerelmiségével

*

szakállam titkár
titkárom szakáll

*

kiváltható a pokolra járás

*

itt élned
de inkább halnod kell

*

örvendetesen csökkent
a hallottak száma

*

kormányvírus járvány

*

nem mondhatom el mindenkinek
elmondom hát a senkiknek

*

csak elővigyázatosságból
halt bele a vírusfertőzésbe

*

apulevél

*

közutálati baleset

*

roppantnyugdíj

 

(Illusztráció: René Magritte, La cinquieme saison /The Fifth Season/, 1943)