gyedik cetli, pócsmegyer, húsz
augusztus kettő, vasárnap, el
viselhető a fájdalom, amit má
soknak okoz, egészen a részlet

gyökeréig merészkedik a féreg,
a héber változat szerint gömb,
a görög változat szerint egye
nes. miként szárnyaszegett an

gyalok tánca a levágott való
ság fölött, a fiatal lány egyet
len célja a tévedés, a számok

számtalan jelentése közül a
zöld árnyalatába öltözik,
templom a csönd, az ima áru

öltöző, pócsmegyer, húsz
szeptember négy, péntek,
madarak a vetkező haj
nal háta mögött, orosz

lán és fekete angyal, té
vedéseink halvány színek
be öltöztetik a szabályok
hiányát, a szentek azt

gondolják, szent vagyok, vé
letlenül a meg nem történt
történetek története verej

tékezik a tükörben, tolvajok
lopják a mozdulatlan időt,
örökkévaló némaság

tödik cetli, pócsmegyer, húsz au
gusztus három, hétfő, hol volt,
hol nem volt, feltekintek arra,
aki átszúrt, volt egyszer egy

szárnyaszegett angyal, a törté
net vége homályos, a várakozás
végén mosolyog a lány, a férfi
teste azonban nem látható,

porban a pór, aki lovon ül,
megteheti, hogy elválasztja
a lélek meztelenségét a lélek

ruháitól, angyalok között meg
vetett, természetes dolog a láz,
fekete hajnal harmatoz

olvasat, pócsmegyer, húsz szep
tember három, csütörtök, foly
ton a testedre gondolok, de a
tested láthatatlan, kenyérmor

zsa az asztalon, mondatok mö
gött motoznak másféle monda
tok, hangokba csomagolt hallga
tás. motoznak helyett motosz

kálnak, érzékszerveink eszün
ket nyalogatják, aki motoz, tapo
gat, aki motoszkál, neszez, bi

zonytalan állapot a nyelv,
az erdő érintése a templom
tapintásával azonos

todik cetli, pócsmegyer, húsz
augusztus négy, kedd, vissza
kellene térnem az első
szeretethez társak nélkül,

magányosan, tervrajzok közt
lehetséges épület, mert
bekeretezni nem lehet
a lehetőségeinket,

hol volt, hol nem volt, volt
egyszer egy gyermek, kenyérré,
borrá változott, ízetlen

csoda, tévedéseink a feltámadt
templom csendjébe öltöztetik,
időnként a hét megmutatkozik

(Illusztráció: Miranda Woollett: In the Shadows)

Labdákon pöttyökben
sűrűsödik a telehold,
viaszgyertyák lángja alatt
a napsugarak pergelő szaga,
barnahajú gyermekek
omló teasüteményeket
úsztatnak a borgőzös
papírhajók mögött.

A leánytenyerekben
szentjánosbogarak
táncoltatják a ráncokat,
nyomokat keresnek a jóslatokhoz,
s a szemhéjak belső oldalára
karcolják a megfáradtnak hitt lelkeket.

(Illusztráció: Joseph Bellacera: Fields of Light #11)

LAKÁSHIRDETÉS

az a fal nem volt ott, miattam lett,
mikor nagylányos szobát kaptam
azt a repedést a vécéajtón én okoztam
ki kellett tépni, mikor azt hittem,
bezártam magam kétévesen
a törés a konyha kövén én voltam,
meg a kezdő főzőtudományom
itt lógott a hintám, az annak a nyoma,
miközben mami népdalokat tanított
a grafitcsíkok az ajtófélfán a büszkeségeim,
hogy mekkorát nőttem
a mélyedés a falon anyáé
odavágott valamit, mikor apa elköltözött
a csíkok a falon a tinikori posztereim nyomai
a tapétát az előszobában az előző kutya rágta le,
a parkettát a mostani púpozta fel
ezen a komódon pelenkáztak
azon a széken csókolóztam másodszor
ebben a fiókban dugdostam a naplóimat
ebben az ágyban kaptam először pánikrohamot
ez a fotel idősebb nálam
itt írtam az első versem
ezt a gesztenyefát néztem mindig az ablakból
innen indultam
ide értem
haza
6 évesen felújítás
10 évesen szülinapi zsúr
16 évesen nem tudtam semmit
18 évesen hogy akkor valamit másképp
20 évesen azt hittem hogy akkor én mindig itt
20 esztendőm eladom
új levegőre, franciaágyra, reményekre cserélem

HAIKUK

Kút szomjúsága
erdei fa magánya
hegy tériszonya

Játszik egymással
érintetlenül, némán:
fény és pupilla

Nem vagyok lepke –
beburkolva leplekbe
ne temessetek!

keretben fénytó
napsugárnak felelget –
törött tükörkép

acéltulipán
éles, súlyos hangja szól –
félrevert harang

emlék a múltból –
a jelen tűztükrében
elég a széle

A BALERINA

(Illusztrációk: Whooli Chen)

nem árt ha a polgármester
fizikai fenyítésben részesül a szarvasoktól

*

a legrosszabb forgatókönyv esetén is
van megfelelő propaganda

*

leszarják a várost a koronavírus miatt
(lezárják)

*

elvesztette köpés jellegét
(közpénz)

*

a hódolat miatt kidőlt fák gyakran okoznak
zavarokat az áramszolgáltatásban
(hódok)

*

gaz borítja a focipályát a szerelemstadionban
(szellemstadion)

*

tokafogyottá vált

*

az Opera törzs járjon operettbe

*

mindenki akkor jár el helyesen
ha helytelenül jár el

*

aki tüneteket észlel magán
menjen ki a temetőbe
és gyújtson gyertyát magáért

*

akadozik a sürgősségi gyermekáldás
(gyermekellátás)

*

kollégáink minden reggel elkötelezetten
és elszálltan lépnek be a kapun
(elszántan)

Mihály Ádám képe

(Illusztráció: Anastasiya Malakhova: The Spark of Life)

Az első vendég

Szekrények mögé húzódik a délután.
Konyhánkban egy varjúfióka
menedéket keres.
Tekintetében a zuhanás pillanata,
próbálgatja szárnyait.

Fekete veréb

Csütörtök esténként elmész otthonról.
Remegő kezemben cserebogár lárva.
Szeretném,
ha a nagytestvérek higgadtságával
simogathatnám a varjú fejét,
de összerezzenek,
ha szárnysuhogást hallok.
A fekete veréb repülni tanul.

Egy lakhely elutasítása

Drótkalitkát hozol,
tetejére száll a fekete veréb.
Nem akarja megismerni
az ülőrudak simaságát,
szobanövények ágain alszik el.
Ha felébreszted
válladon keresi az otthont.
Üres kalitka csillog.

(Illusztráció: Whooli Chen: bad boy (for newspaper))

minőségi éhezés

kordul az olajozatlan városkapu,
metrószáj tátog, rezzen,
bádogfejek sorakoznak letapasztott előkében
éhezünk, hiába etetjük egymást,
sajtcetlikre hámozott kenyérhaj lobog.

savanykás élőlények erjednek a gangon,
az élménykomposztnak lába kél,
űrben pislogó villanykörte zamata altat,
humusszal szórt táptalaján járok a kanyargó tanösvénynek,
most látom, tarsolyomból falatoznak

jancsik, juliskák
zabál a kiéhezett gyermek,
én szedtem fel előle a gyöngyízű morzsát.

fiókgomb

minden fiók kihúzva áll,
a különös íz függőlegesen árad,
hideg acél fogaskerekei zakatolnak,
és húzódzkodom feljebb egyre feljebb,
pattanó izmok rostjai könyörögnek,
a bolyhos ingujjból épphogy kilátszanak,
küzd a test,
és ha nem mar eléggé saját izzadságom
személyre szavatolt savója,
nem ül ki fehér felsőm körkörösen
sárguló szegletébe, talán meg se látom,
talán tovább haladok és könnyedén,
mintha csak útban volna, tolom helyére
a kifáradásba csikordult fiókgombot.

ötvenkét kiló

két bőröndben elfér,
pecsételt bilétája nyomasztja a tájat,
hideg légkör, melegebb áramlat
gurítja a törött poggyászkereket,
hegecses hájat növeszt, ha sír,
évekig tart, míg belehelyezkedik
a súlytalan illúzió karika-állapotába,
békacombok átmérője izzítja
a dicsfény elektrolízisét,
bölcsője mellett röntgenképű bába
fonnyadt faágakat szorít,
zsebében enyveskezű kártya,
testszövetű skarlát kiabálás,
szőke tincs, kincsecske jött ma világra,
elemlámpába zárt vákuum világítja
halványkék erezetét.

(Illusztráció: Joseph Bellacera: Green World)