Címke: műfordítás

Charles Bukowski: A 13. hónap

a mi poklunk Novemberében
a madarak még mindig repülnek
vagy megölték őket
a macskák.
a mi poklunk Novemberében
a bokszerek meghallják a csengőt
és felkelnek, hogy tegyék,
amit tenniük kell.
a mi poklunk Novemberében
a mi poklunk Novemberében,
December
közeleg.
a mi poklunk Novemberében
lesétálok a lépcsőn
mint öregember.
leérek az aljára
kimegyek

egy több millióéves
világba,
lehajolok, hogy megcirógassam
a macskát, szemével az enyémbe néz
és elmúlt
a nap
a mi poklunk Novemberében,
December jön
mindkettőnkért
mindannyiunkért.
otthagyom a macskát
beszállok az autómba,
a motor indul,
kihajtok a kocsifeljárón
óvatosan tolatva
kifordulok az utcára
az élő tömeg
felé
az ő pokluk Novemberében
December jön,
December jön,
nézd, nézd, nézd
micsoda arcátlanság!
elhiszed ezt?
és December után?
milyen hónap?
milyen idő?
mi?

Mussó Erika fordítása

 

Elfriede Gerstl költeményei

monológ – veled (selbsgespräch mit dir)

 

az örökkévalóság közepén
….egyre közeledsz felém
……..süteményt kínálsz a teához
…………kelletlenül fogyasztom el

hogy nem ismertelek téged mindig is
……..átfut az agyamon
több élet egybeszorítva
elégedetlenségre semmi ok
egy levél a szélben
és olyan jelentősnek tartja magát

 

a jelenségek várnak (die erscheinungen warten)

a jelenségek várnak
megnevezéseikre
végre ismét arra jár
egy költő
a jelenségek hálát adnak
létezésükkel

Enesey Diána fordításai

Seán Hewitt: Krisztustövis

Megőrülök, ahogy várok a fejleményekre,
így addig sétáltam, míg meg nem láttam
a fehéren növő magyalbokrot a fa alatt,

sárgállottak a fürtjei, leveleinek meghajlott
csoportja, akár egy kifehéredett korall,
egy sápadt agancs, szinte már középkori ereklye,

ami világra jön az erdő komor félhomályában.
Miután a gyermek nem lett még megetetve,
visszatérek a magyalbokorhoz, amely

védtelen a napfénytől és képtelen azt
eréllyé kovácsolni. Megtarthatja fehérségét,
talán sose fogja tudni használni tüskéit,

habár, idővel, mikor koronává lesz,
emberek jönnek, hogy szemtanúi legyenek,
miként emelkedik fel egy jámbor lélek.

Nagypál István fordítása

 

Emily Dickinson költeményei II.

 

 „My life closed twice before its close” 

Zárás előtt kétszer zárták életem –
Hátra van még annyit tudni
A Halhatatlanság felfedi-e
Miképp lesz a harmadik

Oly óriás, felfogni oly képtelen
Mi megesett már kétszer is
Annak ki Mennytől csak válni ismer
Bár nyerne pokoltól szintennyit.

 

 

„I felt a Funeral, in my Brain”

Agyamban temetés zajgott
És a Gyászosok ide-oda
Léptek, szüntelen – léptek – míg úgy nem tűnt
Átszakad az értelem –

Mire mind leült végre
A Szertartás, mint a Dob –
Tam-tamozni – lódult míg hittem
Elmém belebénul rögvest –

És hallom emelni a Ládát
És csikorognak kasul Lelkemen
Szintúgy Ólomcipőkben, újra,
Aztán az Űr – zengni kezd,

A Menny mintha Harang lenne,
És a Lét semmi más csak Fül,
És Én a Némasággal fura Versenyben
Roncs, itten, egyedül –

És az Észben egy Palló átszakadt,
És zuhantam és zuhantam –
És buktomban Világokba akadtam
És Szűntem tudni – általuk – [1]

 

 „There’s a certain Slant of light”

Ahogy fénysugár ferdül
Télvízi délutánon –
És Tömege alágyűr
Mint Hang a Templomorgonából –

Égi Bántás, ekként sújt le ránk –
Sehol se látszik semmi heg,
Ám benn ott a változás –
Ebben áll az Értelem –

Erről Senki nem okíthat – Senkit –
Kilátástalanság Plombája –
Uralkodó mérte kín
Mit a Légből nekünk hullat –

Hallgatózik a Táj mire leér –
Az Árnyak – sóhajuk fojtják –
S mire elmegy: akár a Messzeség
Holtak orcáján –

 

 I died for Beauty – but was scarce

A Szépért haltam, s alig
Adtak át a sírhalomnak,
Mikor Azt, ki Igazért halt
Fektetik szomszédomba.

Lágyan kérdi ’Hogyan vesztem Én’?
’A Szépért’, válaszoltam.
’S az Igazért Én – Nem más, egy e kettő;
Fivérek vagyunk’, felelte Ő.

Ekként, Rokonként jöttünk össze,
Társalogva Szobáink közt.
Míg ajkaink a moha lepte,
És egészen eltakarta – nevünk.

Villányi G. András fordításai

 

[1] And finished knowing -then – — vagy: Végre tudtam/értettem akkor/általuk

BLAGA DIMITROVA: Napraforgók

 

Tűzvész tarolta táj.
…………….Napraforgók – fekete üszöksereg
…………….szemem mélyébe döfve fenékig.
…………….Pokolbéli forróságtól vályoggá
…………….sült, ízeire repedezett föld.
…………….Függőleges csőrök, sugarak zabálta
…………….éretlen magok – fölszemezgetve.
…………….Könyörülj, karvaly, kegyetlen Nap!
…………….Iszonyatos napraforgó krematórium
…………….füstöl sötét hajnaloktól fehérré fakult zenitig.

Napraforgók, hipnózisban bambuló,
…………….tegnap még tündöklő Naphódolók,
…………….ma – eleven parázs.
…………….Hamvadó feketeséggel
…………….ragyog a parázs a szürkeségben.
…………….Szerelmes szemetek kiszúrva,
…………….fekete töviskoszorú fejeteken
…………….a Nap fekete főkötője alatt.
…………….Becsapott titeket a vak hit,
…………….megcsalt titeket a rózsás Hajnal.

***

…………….Napszúrás a szerelem,
…………….napszúrás a halál
…………….e hevülő Délen.
…………….Mint kő a porba,
…………….meghasadt szívvel,
…………….dallal teli a légtoronyból
…………….lezuhansz, én madaram.
…………….Veres kis sugár
…………….csordul csőrödből – jaj!
…………….Elapadó hangodban
…………….utolsót rezdül a rekkenet.
…………….S csönddé csitul majd minden.
…………….De amíg leheleted
…………….pókhálószálon még
…………….hálózik el, sirasd meg,
…………….sirasd el, hörögd ki
…………….a füstölgő gyehennát!

Napraforgók, tikkadat zsarátján
…………….transzban pörgő tűztáncolók.
…………….Lelkesültségtől magatok gyújtva föl
…………….lobogón hisztek még mindig?
…………….Kiégett szemfényetek
…………….kimérákra mered még mindig?
…………….A föld és az ég közötti
…………….keresztvallatáson
…………….vérig széthűlve hallgattok.

Napraforgók, hódítók pusztította oltár
…………….ó ikonjainak gyűrött,
…………….szenes képeit kuporgatók, ti.
…………….A horizont kapuján túl, emelkedők,
…………….forrószentek kemencéjében enyészők,
…………….Napkelte gyújtós nyalábja,
…………….hőség-dicsfényű eretnekek.
…………….Hátat a Napnak nem mutattatok.
…………….Szemetekre kötést nem raktatok.

***

…………….Égett szag,
…………….mely emlékké válik,
…………….és emlék, mely
…………….holnapi fény lesz,
…………….mielőtt megvirradna.

…………….Társaim a földben!
…………….Tüzet gyújtottatok,
…………….s hamuvá lettetek –
…………….meleg még bennem.
…………….Szavaim – a tűz árnyéka.

…………….Szikradarazsak röpködtek
…………….a szemem előtt.
…………….Álomban nyújtott szerelmet
…………….élni ítéltetett, én.
…………….Éjfélig – még láng.

…………….Reggelre – elhamvadottan.

***

Napraforgók, habozás nélkül, sietség nélkül,
…………….bármi feltételt kikötve,
…………….roncsolt sorstól sem félve,
…………….békét és mértéket szeretők.
…………….Mezítláb a tarló rozsdás szögein,
…………….egy a sorból ki nem állt,
…………….egy az eskűjét meg nem szegte,
…………….egy azt el nem átkozta.
…………….Együtt a tűzbe vetettétek magatok,
…………….gyökértől a végtelenig szerelmesek.
…………….A szerelem ölt meg titeket?

Napraforgók, verőfények borsával szórt
…………….nyilalló égési sebek,
…………….arcra borulva életembe törtök.
…………….Belétek ültetem egész
…………….fájdalomripacsos bőröm.
…………….Lobbanó sörénnyel perzsel érintése
…………….a szárító szélnek – hőség szítójának.

…………….Ameddig a szem ellát –
…………….fülledtség sivár haldokláson.
…………….A hevülés e misztériumától
…………….csak szívem virágzik szokatlanul.

***

…………….A feledés hideg folyamába
…………….szeretném fojtani ezt a tüzet.
…………….Kiszáradtak a vizek mind.
…………….Egy szivárdul már csak
…………….álmok zugos padmalyában.
…………….Árnyasokban megálljál, kék Duna!

…………….Véres hulllámaidon
…………….napraforgó-vízbefúltak úsznak
…………….arccal az égnek.
…………….Mennyi víz folyt el máig
…………….az idő lomha medrében.
…………….A vér nem válik vízzé.

…………….Hunyjon ki a fájdalom
…………….az emlék mélyebb fájdalmában.
…………….Aludjon ki a mai maga
…………….a még mélyebb holnapiban,
…………….a még mélyebb majdaniban.
…………….Fájdalom így fájdalmat kioltson,
…………….míg élő víz folyván folyik.

…………….Csak te ki ne hunyjál, Szerelem!

Napraforgók a tűz agóniájában.
…………….A legmagasabb piedesztál égboltjáról
…………….vérző lángnyelvekkel
…………….bronzfejű bálványotok fényeskedik,
…………….vakít, s lövell lihegő lávát.
…………….Ti pedig, csüggedt álmodozók,
…………….az istenítés jámbor igájában,
…………….az illúziók káprázatában,
…………….az elragadtatott elhivatottságban,
…………….önnön leforrázott felindulásotokban,
…………….áldással fogadtátok a véget.

Napraforgók – pernyekoronával, gyökeretek pernye.
…………….Semmi kincséért a világnak,
…………….senki árnyékdús palotaudvaráért
…………….keresett kevély keservetek
…………….oda nem adnátok.
…………….Ti, heves hívek, soha nem tanultok
…………….magatok mardosó kárából,
…………….piszkavasra tűzött tányérfejek.

…………….Napraforgók vagytok s maradtok
…………….most és mindörökkön.
…………….Homlokán mindegyiktek
…………….megjelölve, a hit vértanújának
…………….véres bélyegét hordozza.

***

…………….Szúrós kaktuszok bezzeg volnátok,
…………….hogyan-hogy – valahogy megmaradnátok
…………….a bevehetetlen sündisznó bőrben.
…………….S csöppen-csöppjéig a lelkét
…………….kiadó honi föld nedveit
…………….keményen mind kiszívnátok.

***

Napraforgók, napszúrt szegények.
…………….Aratás delén – szerelmi
…………….tűzhalál áldozati ajándoka.
…………….Tűzijáték nélkül. Fanfárok nélkül.
…………….Apoteózis pazar póza nélkül.
…………….Minden sóhaj – csírába fullasztva.
…………….Gyengéd oltalom gyúló oszlopa.
…………….Talány s talán oly közeli csillagképetek.
…………….Tudok aratást – áldozati máglyát.
…………….Tudok cséplést – légi látomást.
…………….Tudok sámánt – tűzbe dobott tücsköt.

***

…………….Egyszer csak a vészes fojtottságban
…………….messzehangzó roppanás –
…………….akárha kihasadna a föld
…………….a némaságban.

***

Caflat, hogy caflat a ragadozó aszály,
…………….poros a szoknyája, tűzszaggatta.
…………….Hétszer hétszer hét éves toprongyos
…………….boszorka még a gyerekkoromból
…………….kénkövet s tüzet szór
…………….omlásokba, romlásokba,
…………….füleli, hogy leheli lelkét ki
…………….marka alatt végelgyengülten a föld.
…………….Szénnel vont szemhatártól
…………….jövő körvonaláig terülő
…………….végelenyésző sivatag…

***

…………….Lánytól a füstig
…………….oly rövid az út,
…………….mint vágytól hervadásig.

…………….Tűz és jég taszításánál
…………….erősebb lehet
…………….két tűz taszítása.

…………….Kerestem a szemed, szerelem,
…………….hogy beléfulladjam,
…………….akár lángba muslinca.

***

Napraforgók, gyógyíthatatlan gyermetegek,
…………….heves fejetek földig hajtjátok a forróságban.
…………….Vajon hamut szórtok a fejetekre,
…………….avagy búcsúhajbókban a sajgó
…………….ugarsalakot csókoljátok
…………….fétisetek lába nyomában?
…………….Fekete szemmel túrtatok a Napkaptárba,
…………….hogy a sugárraj úgy zsong és csíp?
…………….Szárazföldi hajótöröttek a hatalmasságban,
…………….a nyár egyik partjától másik partjáig.
…………….Hol van a Szelídek szigete, hol a tiétek?
…………….Tovamerült-e Utópia topa szigete?

***

…………….Valahol a pusztaságban
…………….egy magányos napraforgó ott
…………….a tarlón feledve,
…………….a napszálltát lesve,
…………….magáról oly megfeledkezett,
…………….hogy gyermek rajzolta
…………….szakasztott Nap lett,
…………….szarkák szemezgették,
…………….ragyavert vigyorgó,
…………….mosolya – sírógrimasz.
…………….Mért könyörült meg rajtad a szárazság?

…………….Tücsök se vigasztalt,
…………….száraz, esőtlen mennydörgéssel
…………….repülőtől se háborgatott,
…………….én bohó tányéros társam.
…………….A legátkosabb sors –
…………….hogy félig eleven, félig szenesen
…………….utolsóként a tieid közül
…………….kusza sorban emlékezzed:
…………….a virágzás holnapra volt,
…………….tegnapra lesz az érettség,
…………….ma pedig soha.

***

Napraforgók, végére ér, kurtul a kanóc.
…………….Olvadnak a koromkönny-gyertyák.
…………….Áhitattal ámulva egyre,
…………….repesőn szomjazva egyre
…………….istenségetek irgalmatlan simogatását,
…………….arcotok – szemkráterébe szegezett
…………….kicsi napoknak fekete maszkja.
…………….A hőség katlanában, mint bűnös lelkek,
…………….szurokban főnötök nem elég nektek?
…………….Hozsannát zengtek még mindig a Napnak?

***

…………….A Nap pedig maga lobog csak, lobog
…………….zarándoklatában egy távoli, még emésztőbb,
…………….perzselőbb Óriás Naphoz
…………….az egyetemes Napraforgórium
…………….galaktikus máglyái között.

***

Napraforgók, a fanatizmus eufóriájában,
…………….a mítosz mágiájában
…………….magatok fáklyának szánt áldozatok
…………….Jaj, ez a tűz örök jegyet
…………….mart az emlékezet ölébe.
…………….A tarlók rőt sörtéin
…………….fuldokló, aszott csönd terjeng,
…………….mint családi tűzhely
…………….hamumartalékán tespedő füst.

Isten ostora az istenítésre.

Isteni szikra a szeretetre.

Napraforgók, parázslázból dermedt vágyak.
…………….Napraforgók, hamvadt borzongások.
…………….Napraforgók, szemek vak vetése.
…………….Napraforgók, arany iránytűk a mezőn.
…………….Kinevetni ha vetemedem bennetek,
…………….szempillámat könnyek égetik.
…………….Siratni ha kezdelek bennetek,
…………….ajkamon himnusz rebeg föl.
…………….Annyi esztendő…

(1985)

Szondi György fordítása

A bolgár irodalom száz éve született nagyasszonyáról olvas el Szondi György esszéjét.

http://www.naputonline.hu/2022/05/07/szazeves-lenne-blaga-dimitrova-i/

 

Ingeborg Bachmann: Adósság-idő

Jönnek még nehezebb napok.
A visszavont híváshoz igazított, záloggal halasztott idő
moccan a láthatáron.
Nemsoká fel kell kötnöd sarudat
és vissza kell űznöd a kutyákat a lápvidéki tanyára.
Mert a halak belei
kihűltek a szélben.
Szegényesen parázslik a csillagfürtök ordas fénye.
Tekinteted nyomoz a ködben:
a visszamondott szavak óráira osztott, haladékot nyert idő
moccan a láthatáron.
Odaát szeretőd a homokba süllyed,
ő emelkedik lobogó hajához,
ő vág a szavába,
ő parancsol neki hallgatást,
ő látja halandónak
és búcsúra hajlandónak
minden ölelés után.
Körül se nézz.
Csak kösd fel sarudat.
Űzd vissza a kutyákat.
Vesd a halakat a tengerbe.
Oltsd ki a csillagfürtöket!
Nehezebb napok jönnek.

András Orsolya fordítása

Ingeborg Bachmann