Jeruzsálem
túl sok isten nyüzsög
e szentségbe fulladó helyen
megkopott az Isten
zsidónak a falnál
muszlimnak a hegyen
hitehagyott bolyongásban
a kereszttelen keresztyénnek
előttünk a tegnap
elvitatott biztonságra feszül a béke:
géppisztoly töltényében
fogak között kés pengéjén
vatta-puha kézfogásban
halandzsázó imádságban
gyarapodásban és enyészetben
éppen úgy
kudarcra tákolt próbálkozás
indulóban és érkezőben
támadóban és védekezőben
egyenlően
egyedül ebben
közösségben
előttünk a tegnap
közös utunkon fekszik
keresztben félholdban csillagban
2017
Kaddish
Mindenki: lelenc és fattyú és árva,
csak szeretve lenni akar
– hát nem a holtakért, de az élőkért kell ima,
akik szeretni képtelenek magukon túl:
ezzel alacsonyítják le istenüket –
megalázott makrokozmoszban
meghasonlott mikrokozmosz
– és e blaszfémiában nevelkedve
mi nem ismerünk igazat, jót, szépet
– semmi érdemeset, semmi szentet.
Megloptatok és kiszolgáltattatok.
Értetek imádkozom.
2021
Számvetés kopott köntösben
Köszönöm a morzsákat.
Mutató nélküli órákat, ami elkésett és mi korán érkezett,
a margókat és a kifutókat. Friss betonba öntött lábnyomokat.
Hunyorgóvá metszettek vadhajtásaim,
lekopaszítva korai, hirtelen élek,
a mélypontok árulása s óvatlan kitárulkozásban a verések.
Edzettek bosszúra, edzettek hálára – tyúklépésre, távugrásra.
Nem több, kancsal üresség csak az önmagába
vissza-visszabukó természet – s ezért is:
új napba nézek,
új kenyeret török,
új tudásba költözöm:
rendezem tartozásaim.
Hitet váltok –, sorsot váltok –, világot váltok.
Az én igazságom könyörtelen igazság:
a felismerés igazsága,
az önelszámoltatás igazsága,
az igazság mögötti igazsága
– mert csakis magára mutat megistenülésében az ember.
Szeretete félelem.
Önfeláldozása gyávaság.
Túlmutatása látens érdek szándéka
és önazonosságának elárulása a túlhaladás.
Délibábtól délibábig:
nyomot magam után nem hagyok.
2019–2021
Napra nap
Ami fontos volt, elmaradt;
az mérvadó, mi átléphető.
Békességben próbálok élni köztetek:
nem tanulom meg nyelvetek.
Kulcsaim egyetlen ajtót sem nyitnak;
s időt lopok a bizalomnak,
hogy elveszejtse önmagát.
Megragasztom, ha eltörik:
napra nap a végtelen
– de alázat én nem leszek,
csak kitartás és akarat,
mindenáron: dörgedelem.
2020
ez minden
több méltósággal volna
jó élni
a természet rendje szerint
nem fölélni magunkat
kibomlani
megmártózni
visszatalálni
2021
(Illusztráció: Bán Sarolta)
Mihály Ádám képe
