Anyaváltás

Sötétség borul a nyúlfészekre.
A kicsinyek bolyhosak, még vakok.
Az anyából néhány szőrcsomó maradt.
Nem ijeszt meg, hogy négy napja még más őrködött itt?

 

Pótapa

Beszivárog hozzánk az este.
A tenyeremben kisnyulak alszanak.
Etetés után lefekszem én is.
Tudom, hogy valahol a Kárpátokban
újszülött borjak álmát vigyázod,
és altatódalt suttogsz a viselős tehenek fülébe.
Fáj a leválasztás, az esti fejések súlya.
Mikor megismerkedtünk, langyos tejjel kínáltalak.
Várandós lett a lelkiismereted.
Azóta minden július végén eltűnsz a hegyekben.
Jámbor patások láncait oldod,
figyelsz a ragaszkodás ritmusára.
Mire hazaérsz, kinyílik a kisnyulak szeme.

 

Bolyhos életek

A nyúlfiak elhagyják a ketrec biztonságát.
Mosolyogva fekszel a padlón,
bolyhos életek szaglásszák arcodat,
kulcscsontod közelébe húzódik egy.
Elnyúlik ő is, pihen.
Jó itthon tudni téged!
Nélküled magányosabb vagyok
az elárvult kisnyulaknál.

 

(Illusztráció: Orange bunny rabbit)