szeplőtelen reggel

Azt kérted ne érjek hozzád úgy. A máshogyat engedted. Pedig pont reggel volt. Pont szép voltál, ahogy ott feküdtél. Úgy vonalazhattalak körbe, mint egy tárgyat. A kezemmel. De engedted a tekintetemmel is. Miért vannak szempilláid? kérdeztem. Talán, mert szeretem őket. Szóval a te döntésed? Ha akarom, felelted. Ma olyan megfejthetetlennek tűnsz. Pedig tudom, hogy nem vagy az. Mégis. Ahogy ott fekszel nem tudlak körberajzolni. Úgy szeretlek, mondtam. Ma inkább máshogy, felelted. Féltem, máshogy nem megy. Hol a kezed? kérdeztem. Kitártam a levegőbe, nevettél. Azért a konyhában is gondoltam rád. Meg a fürdőben is. Melléd érve is. Szép vagy. Pedig múlok. Látom, de erre nem gondolok. Most sehogy se akartad. Miért fekszel itt? dühödtem rád. Jó lenni, felelted. Itt? kérdeztem.  Akár, mondtad. Ha most elmennél boldog lennék. Illatos a hajad, mondtam. Virágzik, felelted. Hol vannak a szeplőid? Letöröltem. Szoktalak gyűlölni, mondtam. (—) kérdezted. Mindent elmondtam, úgy feleltem. Gonosz vagy. Ma reggel jobban. Csak a fejed fölé tudok karikát rajzolni. Nietzsche? kérdeztem. Halott, felelted. És az istenek? Játszanak. Kimenjünk hozzájuk a kertbe? kérdeztem. Már voltunk ott. Felső polc? Csak lábujjhegyen. És ha Nietzsche ott van? Onnan senki sem tér vissza, mondtad. Meddig maradunk ma reggel? Egy életet. Kettőt? Azt nem lehet, felgörbítetted a szád sarkát. Ha betakarnálak itt is lennél és nem is. Vanni vagy nem lenni? Most még jobban hozzád akartam érni, úgy. Előveszem az ecsetet és lefestelek. Nem feslesz. Mit csináljak veled? kérdeztem. Mit szeretnél? kérdeztél vissza. Azt nem lehet, lemondódom. Hozzánk ért a fény. Téged is melegít? kérdeztem. Minket már semmi sem, felelted. Azért mégis megpróbáltam hozzád érni. A pihéket érintettem. Libabőrös lettél. Megijedtem, talán elrontalak. Ha becsukom a szemem itt leszel? kérdeztem. Jobban, felelted. Talán mégis szeretlek. Meddig lehet? Csak odáig, mondtad. Vissza soha? Nem szoktak. Ha nézlek gyorsabban múlsz? Egy picivel, leengedted a kezed. Megkerestem a tollam. Írok rólad, mondtam. Kinek? Aki elolvassa, feleltem. Nem leszünk halhatatlanok. De te hátha, bizakodtam. Ugyanolyan maradtál. Érzed? kérdeztem. Mit? A halhatatlanságot. Mintha, emelkedtél fel. Azóta írlak.