Két hold

Két hold kísért utamon.
Egyik a sima vízen remegett.
A másik úszott a platánfák ágain.
Hajnalodott.
Nem maradt velem egyik sem.

 

 

Mi lesz ezután?

,,Ágyban, párnák közt, uccazajban
iszonyú lenne fölriadnom.”
(Pilinszky)

Utcazajra riadok föl, késődélután van,
gyűrött párnán verítékben ázik,
de még nem jön az alkonyi óra.
Jó volna, jaj de jó!, mindig hajnalban
ébredni a harmadik kakasszóra.
Félek az álmatlan hosszú éjszakától.
Lassan vánszorog az óra mutatója.
Mély nehéz álomba zuhanni se jó.
Hát hogyan tovább? Készülődni a
számadásra. Egy élet hordaléka.
Néhány jó könyv, a vers amit soha
nem írok meg, soha nem mondok el.
Rágódni a múlton, mindez mire jó?
,,Csak azt szeretném tudni, mi
lesz ezután?” – kérdezte szegény Babits.
Ő se tudta, akkor én honnan tudhatnám.