Pál Tamás versei

god_sent_no_sign_by_vishstudio-d4nn9ofab initio                                                  

 

sötétben támolyogtunk

majd a sápadt nap

fénye ébredt lárva szemeinkben

emlékszem az első nő szagára

lélekcsíra mozdult a magban 

az első tétova vonalak

 ágyékainkban vibráló idegek

tűz tánc ziháló mágia

 

magamra találtam egy harapásban

rámvetett riadt pillantásban

szavakat kerestünk de azok még nem léteztek

így csak az esőt bámultuk a fogatlan barlangszájból

 

milyen új volt még minden

madarak röpte, sárban lábnyomaink

 s a színek kavalkádja

később ágak karcolták homlokunkra az időt

távolodtál gyűltek madártollak kavicsok a számban

tudtam maszkom nélkül nem élhetek

abszurd napok magányában

maradtam szerethető idegen

 

 

fogadd beleidbe

 

gyomrodban kavarognak gondolataid

a bűzös bárban, ahol

mindenki  olcsó töményt iszik

meló előtt, közben, után

az alkoholgőzben gőzöd sincs

héroszként mit keresel itt

ebben a kérődző nyomorban

tompán morajló szavak, böfögés

velük vagy, ők vagy, repedés

a falon és magadban

hát temesd magadba a napot

fogadd beleidbe e nyers, zöld életet.