Roger McGough: Mi a baj a hóemberekkel?

„Hát a hóemberekkel –

szólt apa – az a baj,

alighogy készen vannak,

elolvadnak hamar.

 

Csinálok neked egyet,

egy olyat majd, ami

betonból lesz kiöntve:

soká fog tartani.

 

És akkor minden télen –

szólt apa – csak neked,

akár esik, akár süt,

lesz egy hóembered.”

 

A hóember még most is

(bár rég nem él apám)

kint áll az udvarunkon

üres sírkő gyanánt.

 

A házat nézi folyton,

torzan és ridegen,

mint aki arra vár, hogy

valami rossz legyen.

 

Ahogy múlnak az évek,

és öregebb leszek,

s a nyarak rövidebbek,

a tél meg hidegebb,

 

és elnézem, hogy ott lenn

gyerekek játszanak:

irigylem azt, ki kész lesz,

és nyoma sem marad.

 

 Havasi Attila fordítása

INNEN EL

INNEN EL, INNEN EL

Első Kafka/Tandori-inspiráció

 

 

Szórt fény, visszfény, félhomály,

A fénynek nyoma veszett.

Varjúszerű délután

Lebeg vastraverz felett.

 

Vasút pillére között

Rezzen a lengő táj is –

Összehúzott fürkész arc

Néz egyhelyben sokáig.

 

Egyenletes hűvösség

Sűrűn, jókora foltban.

Felgombolja kabátját,

Majd eloldalog onnan.

 

Tört-ablakszárny őrködik

A csüggő utcafronton.

Kátrányszagot visz a szél,

Csontliszt porzik az úton.

 

Innen el, innen el, ül

Az árnyék zsíros bakon.

Út szérűjén őrbódék,

Rókanyom az avaron.

 

Iramlanak a lovak,

Póznákat hajkurásznak.

Az éj ráncvetése alatt

Felkiáltó-jelt állnak.

 

Innen el, innen el, fönt

Vaskampó, Égi ábra,

Épphogy karnyújtásnyira

Szél a kaput bevágja.

 

 

 

Penészes boltív mered

A kurta lépcsősorra.

Pince hátsó falánál

A hálóhelyem volna.

 

Viharon és éjen át

Innen el, innen el! Csak

Hű Kutyám tartson velem,

Lázálmom ugassa el.

 

Mindennapi traumánkat add meg nekünk ma!

Élelemosztás a Deák téren!

www.facebook.com/events/553631354655071

Utána traumatalálkozó!

A FISZ (Fiatal Írók Szövetsége) kétnapos traumatalálkozót szervez magyar, román, cseh, szerb, horvát és szlovák költők, irodalmárok, történészek, traumakutatók, pszichológusok részvételével. A meghívott vendégek beszélgetnek, vitatkoznak a kelet-közép-európai embereket érintő megcsontosodott traumákról, az érdemi párbeszédet akadályozó gátakról. A tudományos és irodalmi tapasztalatcserén túl a találkozó egyik legfontosabb célja, hogy lehetőséget biztosítson egy életszerű és előremutató platform kialakításához a lényegi kérdések, görcsök, sérelmek, előítéletek közös felvállalásával. A beszélgetések után felolvasnak a meghívott írók, költők.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A FISZ minden érdeklődőt szeretettel vár a beszélgetésekre február 14-én és 15-én 17 órától 21 óráig a Fogasházban. A részvétel ingyenes!

Február 14. Érzéstelenített területek

Személyes, testi, mentális, családi, kisközösségi és társadalmi traumák agyonhallgatott vagy túlbeszélt rendszerei hálózzák be mindennapjainkat. A traumáinkkal való együttélés egyik leghatásosabb módszere az érzéstelenítés. Ezen a napon a betokosodott traumajelenségeket igyekszünk kimozdítani bénult állapotából.

1. szekció Személyes terek – 17.00-18.30

Az első szekció témavilága a gyerekkor fel-feltörő emlékeit, a személyiség vakfoltjait, a saját nyelv kialakításának nehézségeit, a szégyen és a mentális gátak kialakulását érinti. Milyen poétikai megoldáslehetőségek kínálkoznak ezen problémák feltérképezésére és kifejezésére?

Résztvevők: Varga Edgár, Adam Borzic (CZ), Sopotnik Zoltán, Sinisa Tucic (SRB)
Moderál: Varga Betti

2. szekció Az emlékezés terei – 18.30-20.00

A személyes terek bejárása után ebben a szekcióban azokat a mentális és fizikai tájakat igyekszünk feltérképezni, amelyek kollektív tudatunk mindennapjainak csatatereiként szolgálnak. Kísérletet teszünk arra, hogy a különböző történeti-szociológiai narratívákból egy olyan egységes topográfiát alkossunk meg, amely lehetővé teszi a közös beszédmód kialakítását.

Résztvevők: Liska Márton, Jónás Hajek (CZ), Csehy Zoltán, Michal Hvorecky (SLK)
Moderál: Németh Zoltán

20.00-21.00 A szerzők bemutató- és felolvasóestje

21.00- FÉNYÍRÁS – zenél a BUDAPEST FUNK SOUND –
Mustbeat Dj’s

Február 15. – Áttűnések, áttörések

Létezik-e olyan beszédmód, amely közös tereink visszahódításának ígéretét nyújtja? Ezen a napon a narratívák közti átjárások feltételrendszereiről beszélgetünk, illetve azt vitatjuk meg, hogy milyen irányba alakulhatnak a közeljövőben traumáink értelmezési és szemantikai keretei.

1. szekció Traumanarratívák – 17.00-18.30

Milyen feszültségben állnak és milyen párbeszédet folytatnak egymással a megfigyelő és a megfigyelt pozíciói a közép-kelet-európai identitásnarratívákban? Létezik-e egyáltalán a politikának olyan kritikai koncepciója, amely élhető hazafogalmat biztosít? A szekció résztvevői mentális, spirituális és materiális-társadalmi megközelítésmódokat ütköztetnek.

Résztvevők: Florin Poenaru (RO), Mikola Gyöngyi, Győrffy Ákos, Moderál: Borbáth Péter

2. szekció A megújulás lehetőségei – 18.30-20.00

Záróbeszélgetésünk a jövő perspektíváit tárja fel, amelynek előfeltétele éppen a közös emlékezet és a múltértelmezés megújítása kell, hogy legyen. A közép-kelet-európai traumanarratívák sokasága közötti párbeszéd tétje abban áll, hogy képesek vagyunk-e megcsontosodott előítéleteinket a felmutatás által feloldani vagy legalább megközelíteni egymást.

Résztvevők: Razvan Tupa (RO), Borbély András, Kovács Mónika, Marko Pogacar (HR)
Moderál: Kollár Árpád

Túl hazugságon és igazságon

Grendel Lajos kisregénye a címből következően egyrészt a szerelmet, másrészt olyan, az ember életében újra és újra felbukkanó dolgokat tematizál, mint idő és emlékezet viszonyának, illetve a múlt megértésének és elmondásának nehézségei, továbbá ez utóbbiaknak a távolsággal – egyaránt mint elvont és konkrét fogalommal –, valamint a szerelemmel való bonyolult összefonódásai. Mindezt pedig több korosztály felvonultatásával mutatja be, amitől a szövegben olvasható, elsőre általánosításnak tűnő, a megjelölt témákban elhangzó aforisztikus mondatok is jobban „hangzanak”, széles olvasóközönséget szólíthatnak meg.

 

            A történet nagyon egyszerű és ismerős, a főszereplő Rudi és Erika szerelmét meséli el, akik gyerekkorukban egymásba szerettek, különválásuk után évekig leveleznek, majd felnőttként megpróbálják életre kelteni kapcsolatukat. A Távol a szerelem azonban sajátos időkezelése és a rövidebb családtörténeti adalékok miatt több sablonos szerelmi történetnél. A mellékszálak, az egyes szereplőkhöz kapcsolódó rövidebb kitérők azonban nem keltik – a szöveg rövidsége ellenére – a zsúfoltság érzését, mert Grendel pont annyira hozza őket közel, amennyire szükséges, épp eléggé ahhoz, hogy már az első pár lapon (majdnem) mindenki ismerős legyen annyira, hogy későbbiekben érdekeljen a sorsa. Megismerjük a mamát, akinek „tűzhelye” a regényben bemutatott események egyik gyújtópontjául szolgál, az ő háza és asztalkörnyéke a szereplők találkozóhelye, ő az, akihez mindenki kötődik, nála van pálinkafőzés, rajta keresztül ismerjük meg Rudi gyermekkorát, illetve a történet egyéb fő karaktereit, Erikát, Rudi unokatestvérét, G. bácsit és Bandit.

 

A történetvezetés sajátos időbeliségét is a mama második férjének, Fazon halálának körülményei rendezik el. Az elbeszélés a temetés után tizennégy évvel hangzik el, Rudi felnőttkorában, amikor a férfi épp kétségbeesetten próbálja az elvesztett gyerekkori szerelmet újra felfedezni. Ugyanakkor az elbeszélés jelene sokáig másodlagos szerepet kap, egészen addig, míg eleget meg nem tudunk mindenkiről a tizennégy évvel korábbi múltból. Ami pedig ezt az időkülönbséget megindokolja az az, hogy Rudinak tizennégy évvel Fazon, vagyis nevelőapja halála után jut tudomására, hogy mik is pontosan a halál körülményei, melyek természetesen nem azonosak az akkor elmondottakkal. Mindez pedig további kérdéseket vet fel: hiteles-e elmesélni a múltat, melynek elmondására akkor, mikor történt, még nem állt rendelkezésünkre a nyelv, a megfelelő szavak? Kell-e, szabad-e hazudni egy gyermeknek, hogy megkíméljük az igazságtól? Vagy csak azért hazudunk-e neki, mert nem bírjuk a szavakat, melyekkel megértethetnénk vele mint gyermekkel az eseményeket?

 

            Múltbeli és a jelenbeli mondhatóság kérdései rendszeresen előkerülnek a szövegben, és mindig olyan kontextusban, mely a múltat a nyelv és a megértés hiányával, a jelent (a későbbi jövőt) pedig a – gyakran keserű – megértéssel és a nehéz döntésekkel azonosítja. „Tizennégy éves volt, gyerek még, de az ösztönei már mást súgtak. Hogy mit súgtak? Fene tudja. Nem voltak szavak hozzá, csak később jöttek, úgy tizenöt-tizenhat éves korban.” (41.) – hangzik el a mondat, mikor Rudi elröhögi magát a mama Fazont búcsúztató beszéde közben. Mi lehetett, amire nem voltak szavai? A keserűségben meglapuló fekete humorra, az élet és a halál iróniájára? Jól teszi Grendel, hogy „üresen” hagyja ezt a „helyet”. Ilyen a „szürrealizmus” szó is, mely nagyon jól méri, mit mondhat és nem a gyerek: „…Erika például sosem feküdt le az ölébe napfénykor. Azt csak árnyékban és kiváltképp este, amikor az árnyékok többszörösei az utcáról érkező megvilágításnak, halvány és szomorú, mint a sötét éjszaka. Szürrealizmus? De a szürrealizmus szó is használhatatlan e pillanatban, csak évek múlva ismerkedik meg vele az ember.” (40.) Amiatt lehet ez jó példa, mert kijelöli az elbeszélő helyzetét is, aki egyfajta külső, mindentudó elbeszélő (bár meg nem nevezett családon belüli pozíciójára is gyanakodni lehet), aki tehát folyamatosan reflektál a fokalizátor, vagyis a jelenet nézőpontját kijelölő szereplő nyelvi lehetőségeire. Így tesz az öregedő G. bácsival is, aki többször előadja a Fazon halálát, mely szerinte öngyilkosság volt, a család azonban legyint rá, mondván már ő sem a régi: „G. bácsi pálinkafőzés ideje alatt előadta a legfrissebb történetét a Fazon öngyilkosságára vonatkozóan, de senki sem tiltakozott, Rudi a legkevésbé, mert akkor már tudta, hogy az idő csalafintán bánik az emberrel.” (66.)

 

            A múlt újra-előadásának kérdései azonban nem zárhatók le egy karlegyintéssel, maga Rudi is újra meg újra elbizonytalanodik, emlékezete megcsalja-e, „Rudi tizennégy év után meg nem tudta mondani, hogy néhány napot, vagy fél életet töltöttek együtt Erikával.” (33.) Arról volna itt szó, hogy amire nem voltak szavak a megfelelő időben, arra utólag már nem lehet megfelelőt találni? Vagy arról, hogy a szerelem, mely kizökkentette Rudi időérzékét, tizennégy évvel később újból megzavarja, mert megpróbálja áthidalni az azóta eltelt időt? És az is megkérdőjeleződik, hogy vissza lehet-e találni egy hiányosan megértett, vagy a múltbelisége miatt a jelenből már alig elérhető korhoz és a kor szerelméhez, mely talán már nincs is. Olykor azonban segít a nyelv: „Még a Fazonon is észrevehető volt, hogy több trágár szót használ, mint tíz éve. Most, hogy megfogalmazódott, ez a kép is tisztábban ragyogott, mint az összekuszált jelen, holott ez másfél évtizede történt.” (38.) Az elbeszélő ugyanakkor arra is megjegyzést tesz, hogy a külön töltött idő deformálja két ember közösen eltöltött múltját, Gyula és Rudi eltérően emlékeznek ugyanarra: „Tizenhat év elegendő volt ahhoz, hogy másképp lássák a múltat. Tizenhat év alatt megváltozott, mert az emigrációban másképp mutat az idő.” (15.)

 

            A fő szál, mely a címet – Távol a szerelem – megindokolja egyrészt tehát Rudi és Erika időn felül állónak gondolt és remélt szerelméről szól, másrészt a nő szeszélyessége miatt arról, hogy a múlt jelenbe emelése és megértése még bonyolultabb, ha abban egy másik személy és az ő érzelmei is fontos szerepet játszanak. Nem elég tehát tisztázni, mi hogyan volt, még azzal is számolnia kell Rudinak, hogy Erika kedvére játszik a kedélyekkel: „A nőknél mindig van egy probléma. Sosem tudod, hogy mikor hazudik, és mikor mond igazat. Ez a férfiaknál jóval egyszerűbb.” – mondja G. bácsi (71.) már történet azon pontján, amikor Erika és Rudi utolsó találkozójáról kellene eldönteni, hogy megtörtént-e egyáltalán. A nehézséget, még ha ez már a közelmúlt is, ismét a két szereplő eltérő megfogalmazásai adják. És nem véletlen, hogy itt nyelviségről és megfogalmazásról kell beszélnünk, mert Erika és Rudi ekkor már csak levélben kommunikálnak, ami sajátos időbelisége miatt újabb gátat emelhet két ember közé, főleg, ha egyikőjük – szükségszerűen – nem mond igazat: „Valaki hazudik itt. – Gondolod, hogy az Erika hazudna?” (69.)

 

            Egyrészt bonyolítja tehát a múltmegértés struktúráit Erika beszéde és emlékezete, mely ebben a szövegben a fikcióval azonosul: „Vajon a nőknek olyan változékony a hangjuk, hogy amikor kimondják az egyik igazságot, már éppen az ellenkező van érvényben?” (25.); de nehezíti a fikcióval (itt) szintén egybevágó szerelem is, mely főleg, ha múltbeli, még inkább tompítja az érzékeket és az emlékezést. Rudi és Erika viszonya pedig kifejezetten szigetszerű, mesebeli „hely”: „Egyszer, még megismerkedésük kezdetén, elvitte őt a rózsakertbe, mert a rózsakert, az varázs, fikció, ott megváltozott minden, ami hétköznap olyan csúnyának látszott.” (24.) Ez a mesebeliség azonban az idő előrehaladtával, illetve a keserűség és a cinizmus növekedésével egyre kevésbé mutatkozik meg oltalmazó menedékként, sokkal inkább hazug önbecsapásként, akár az illat, mely az érzéseket fűti: „Erikának vaníliaszaga volt, mely Rudit elbűvölte és megnyugtatta. De úgy is mondhatná, hogy foglyul ejtette, mintha Erika illata lenne a fontos, és nem ő maga. Jóval később, már harmincéves korán túl egy vaníliaillatú hölgy karmai közé került, de most már nem csapta be a mákonyos illat.” (32.)

 

            G. bácsi karaktere is az igazmondás és a hazugság határán imbolyog. Bölcs elszólásai végigkísérik a szöveget, mindenre van megjegyzése, de nem mindenki veszi komolyan, például a – már említett – Fazon haláláról újra meg újra előadott elméletei miatt. Sokáig nem is tudni igazán, ki ez a fickó, aki állandóan a család közelében van és mindig a középpontba kerül, aztán természetesen ő is a helyére kerül. A bravúros jellemzése Grendel Lajos legjobb bekezdései közé tartozik, melyet teljes terjedelmében lehetne idézni, elégedjünk meg mégis egy rövid részlettel: „Nos hát, a pálinkafőzés teljes napot igényelt. G. bácsi megfiatalodott tőle, ámbár az arca nem volt öreg, nyolcvanon innen volt még, a keze bőre sárga volt, a csontsovány arca nemkülönben, de járása egyenes, és ha káromkodott nagy ritkán, annak igen nagy ereje volt, mintha tarackágyú sült volna el.” (45.) Gyanús, hogy miért pont ez a nagyon is hangsúlyos „mellékszereplőt” ábrázolja a legalaposabban Grendel. Az elbeszélő egy ponton már-már azonosítja magát vele, mikor azon töpreng vajon azt mondta-e az egyik szereplő, amit, vagy valami mást; így kommentálja mindezt: „Vagy éppen belediktálom a szavakat, mert ő sosem mondott ilyet. És itt már félig-meddig G. bácsi vagyok.” (17.). Vélhetően nem véletlen, hogy G. bácsi az, aki mindig máshogy adja elő a múltat, akit hagynak beszélni, és akit csak elviselnek, amellett, hogy a történet végén ő tárja fel Rudinak nevelőapja halála körülményeit, márpedig ez ügyben „G. bácsinak igaza van, mert holnap vagy holnapután meghal. Minek hazudna?” (87.) G. bácsi az, aki az eseményeket a kezdetektől ismeri, ott volt mindig és a legvégén is ott van, ő kezeli az igazságot, olykor elhazudja azt, hogy a gyerek meg ne sérüljön, amikor pedig úgy látja jónak, akkor feltárja és kommentálja. Felmerül tehát a lehetősége, hogy G. bácsi közel áll az íróhoz, esetleg az alteregója lehet, annak ellenére, hogy nem ő a tulajdonképpeni elbeszélő.

 

            Ez már csak amiatt is tartható, mert G. bácsi az, aki kimondja végül az igazságot, mely a főhősben, Rudiban végül mindent megkérdőjelez, és ráirányítja a figyelmet arra a problémakörre, melyet a bevezetőben vetettem fel. Ruditól nem csak a szerelem van távol, hanem Erika személye, G. bácsi, a mamája, a barátai és a gyermekkor is. Így vonja le Rudi a tanulságot: „Minden másképpen volt. A mamája, G. bácsi, Erika… Mindenki hazudik. A sérthetetlen tökéletesség, amelybe úgy beleringatta magát, léket kapott, és egy óra múlva elsüllyed. Erika borzalom volt, egy széttöredezett angyal, de visszahozni lehetetlen volt.” (95.) Sok mindenről szól ez az összegzés, a Távol a szerelem, arról, hogy mi minden tartható meg a gyermekkorból felnőttként, hogy hazugság-e a gyermekkor, a szerelem, hazudozás-e a múltról beszélni, vagy egyáltalán egy másik személyről. Hogy hazudik-e valaki két ember közül, ha ugyanazt az eseményt mindketten másképp mondják el, és mindketten igaznak gondolják szavaikat, mert ők úgy élték meg, bennük úgy hagyott nyomott. Ez az ő igazságuk. Mindenki hazudik és senki sem. Az idő megértése, akár az igazságé, lezárhatatlan. Grendel sikeresen írja újra ezt a sokat vitatott, már-már unalomig ismételt, mégis örökké aktuális témát, és a Távol a szerelem sikerét talán az adja, hogy megtalálja az egyensúlyt az életbevágó kérdések és a tömörség, a súlyos megállapítások a hétköznapi történések között.

 

Grendel Lajos, Távol a szerelem. Kalligram, Pozsony, 2012.

Pillangó-defektus

 

Fél tizenegy felé járt az idő, amikor a gyerek és a szomszéd kislány együtt játszottak nem messze a falutól a közeli folyó mentén. Odafelé az aszfalt égette a talpukat, és még akkor sem fordultak vissza cipőért, amikor letértek az útról, a föld pedig igencsak szúrós, veszélyes volt az elhajigált üvegszilánkoktól, törött cserepektől. Mintha csak azt játszanák, hogy egy aknamezőn lépkednek, óvatosan haladtak le a földútról és ugrottak át a fűbe, ahonnan versenyt futottak a folyópartig, az erőfeszítéstől szakadozva fel-felnevettek. A nap eközben hol eltűnt, hol előbújt, végül hosszabb időre beborult az ég. Elfáradtak, és lassan haladtak tovább a folyó mentén, egyre messzebb a falutól, a fejükben meg sem fordult, hogy akár elveszhetnek.

Egy fűzfa mellett játszottak, amikor egy pillangó repült ki a fa törzse mögül. Amint a gyerek észrevette, nem figyelt többé a szomszéd kislányra. Tekintetét a piros foltokkal tarkított pillangóra szegezte, és hol elvesztette, hol megtalálta, utánarohant, de hiába. A kislány tovább beszélt hozzá, de ez nem hozta többé lázba, sem a folyó zúgása, csakis a pillangóra koncentrált, mert meg akarta ölni. Ügyetlenül ugrált, a kislány elhallgatott, hiába is beszélt volna, majd a gyerek egy gyors és véletlen mozdulattal a tenyerébe fogta és az ujjaival összemorzsolta. A folyó újra zúgni kezdett, madarak csiripeltek és a szürke ég alatt egyre erősebben fújt a szél. A kislány bután nézte a tetemet, a gyerek elégedetten mutatta amit idáig kergetett, mire a szél kifújta a kezéből, és ő abban a pillanatban utánaeredt. Sehol sem látta a pillangót, a kislány egyre türelmetlenebb lett és szólt, hogy esni fog, menjenek. Ekkor a gyerek hirtelen viszketést, fájdalmat érzett a bal karján, és mikor meglátta, teljesen megdermedt: a karon egy pici seb tátongott, a pillangó feléledt, de hiszen ez nem lehet!, a seb egyre mélyült, és mikorra odacsapott, a pillangó belement. Átrepült a bőrön, bele a sebbe, és most belül a húsban a szárnyait kitárva vereget, hevesen csapkod apró, selymes szárnyaival. A kislány közelebb lép és értetlenkedik, annyira ijedtek, hogy futni sem mernek. Visszafogott gyorsasággal a kislány házukig mennek, a játszótárs kinyitja a kaput, és köszönés nélkül eltűnik az udvarukon lerakott nagy farakás mellett.

Fél kettőre kész az ebéd, de sem előtte, sem utána nem hajlandó megmutatni a sebet. Szinte retteg, eltitkolja amíg lehet. A szülei kedvesen szólnak amikor szedheti a levest, de nekik is feltűnnek szokatlan mozdulatai az asztalnál, mintha félkezű lenne ez a gyerek. Rászólnak, hogy ne szürcsöljön, neki pedig hol eszébe jut a sebe, hol elfelejti, ha viszont megfeledkezik róla, akkor boldogan eszeget. Ahogy elfogy a húsleves, és már az anyja is leült, hogy egyen, a gyerek egy szelet kenyér után nyúl. Apja észreveszi a karját, innentől összefolynak az emlékek és a színek. A kerti csapnál igyekeznek megtisztítani a sebet, nyomkodják a karját, mert ki kell jönnie a gennynek, még néhány fűszálat is kinyomnak, idegesen szitkozódnak, amiért nem szólt előbb.

Úgy látszik, hogy tiszta a seb, nem jön ki több mocsok és szenny. A pillangó sehol.

Este fél tizenegy felé jár az idő, amikor a gyerek felébred. Látja, amint kinyitja a bejárati ajtó vacak, fém kilincsét, de nem érzi, hogy hideg. Újra mezítláb van, most az éjszakában, végigsétál a délelőtti úton. Nem fog fel semmit, nem érez, csak látja a házakat és hallja a kutyákat, még egy németjuhászt el is képzel, a nyaka mintha kicsavarodna. Akkor ugrik fel, amikor az aszfaltot a törött szilánk és cserép váltja, és látja egy pillanatra a pillangót, de csak egyszer. Rálépett egy tégla törmelékére, és ekkor ébred fel. Visszarohan az úton, a kutyák a kerítések mögül nem hagyják abba az ugatást, az utcalámpák fényében hamar hazajut.

Másnap még hisznek neki, aztán soha többet nem. A seb beforrt, és a heg még mindig fáj, ez évtizedek múlva is így lesz. Miközben izgatottan mesél szüleinek reggel, egy keresztespók egy pillangót kerített csapdába, és megette az ablaküvegen.

 

ÚjNautilus Dark

Tárgy: csődeljárás elindítása

Kedvezményezett: Újnautilus Egyesület

Kárvallott: Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága

 

Az Újnautilus Egyesület 2012/001 számú határozata értelmében csődeljárást indít a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságával szemben.
Az ügy előzményei:
A Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága 2011-ben pályázatot nyújtott be az Újnautilus Egyesülethez, melyben 11.117.000 forint összegű támogatást igényelt éves működéséhez. Az Újnautilus Egyesület, figyelembe véve a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága működésének elvi alapjait, 1.500.000 forint összegű támogatást ítélt meg a Nemzeti Kulturális Alap éves működésére.

A Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága elmulasztotta a támogatási szerződés aláírása előtt az – Újnautilus Egyesület által előírt – módosított költségvetés benyújtását, melyben igazolta volna, hogy nem rendelkezik az igényelt összeg és a megkapott támogatás különbözetével.
Az Újnautilus Egyesület felkérte a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságát, hogy vagy mutasson föl számlát a nem létező különbözetről, vagy fizesse be az Újnautilus Egyesületnek a kirótt 1.100.000 forint összegű büntetést.
A Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága tájékoztatásért fordult az Újnautilus Egyesülethez, ahol javasolták a Nemzeti Kulturális Alap illetékes vezetőinek, hogy az elszámoló lapon tüntessék fel a különbözet összegét, mintha lenne, noha nincs. Továbbá jóindulatúan ígéretet tettek arra vonatkozóan, hogy nem küldik rá a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságára az APEH-ellenőröket, jogászokat.
A Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága nem fogadta meg ezt a jóindulatú javaslatot, mivel éltek a gyanúval, hogy adott esetben mégis csak elszámoltathatják velük nevezett Apeh-ellenőrök, jogászok a nem létező összeget. Éltek a gyanúval, hogy amennyiben adminisztratív vétségük mellett – az Újnautilus Egyesület jóindulatú javaslatát megfogadva – nem létező összegről nyújtanak be elszámoló lapot, további büntetéseket varrhatnak nyakukba.
Ehelyett a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága fickósan méltányossági kérelmet nyújtott be az Újnautilus Egyesület vezetőinek, melyben kérelmezte, hogy adminisztratív vétségük miatt – mely egy nem létező összeg nem létezése megállapításának elmulasztását jelentette volna, amely összegről ugyanakkor a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága sohasem állította, hogy létezik, pusztán azt állította, hogy ennyire lenne szüksége ­– az Újnautilus Egyesület tekintsen el az (enyhén aránytalan) 1.100.000 forint összegű büntetés kirovásától, illetve a soha nem létezett összegről szóló számlák bemutatásának követelésétől.
Az Újnautilus Egyesület határozatában elutasította a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságának méltányossági kérelmét, a határozatot postázta.

Mivel a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága nem rendelkezik a nem létező összegről szóló számlákkal, továbbá nem rendelkezik a büntetés (enyhe megrovás) összegével, ezért az Újnautilus Egyesület, jóhiszeműen bár, de elindította a csődeljárást a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságával szemben.
A csődeljárás folyamán a Nemzeti Kulturális Alap összes vagyona az Újnautilus Egyesület tulajdonába megy át. A csődeljárás folyamán feltárt vagyoni helyzet alapján a következő vagyontárgyak tulajdonos-váltásáról van szó:

3 db Újnautilus matrica (nyálazhatós hátlapú)
2 db hajhagymakímélő Vertov márkájú úszósapka
1 db lyukas kagyló
3 db kő (kavics)
4 db közepesen jó vers kézirata (vázlata)

Továbbá olvashatatlan publicisztikák, jegyzetek, elektronikus levelezések, skype-beszélgetések, fehér zajok, digitális zörejek.

 

 

Az ügyet ezennel lezárom.

 

 

Vízügyi Hivatal pecsétje

 

Aláírás

 

 

 

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info