Vágyom Rád

 

Puha bőröm megremeg,
nélküled úgy szenvedek,
Hideg rázza Testemet,
boldogtalan,elveszek.
Fájó Szívem már eped,
rideg dér a Lelkemet
öleli csak, s megvezet
az Érted izzó tűz felett,
min uralkodni nem lehet!

 

 

 

 

Februári éjszakán

 

Dalolnak a madarak az éjben, 
Fűtött Testem hever forró kéjben,
Bőröm mellett Bőre, mint a selyem,
Csak leheletnyit érintkezik Velem.

 

Hozzám ér, de nem simul Belém,

Tekintete is oly ritka felém.

 

Izzik, szikrázik a levegő,
s Testem egyre jobban remegő!

 

..És! Én továbbra is remegő Testtel simulok az ágyba, hallgatok,
Hallgatom az éjben zengő madárdallamot!

 

Távoli még az a perc

 

Fagyos, hideg reggelen,
megérint a szerelem,
ahogy a köd kócos hajamhoz ér, 
a várakozás kissé nehéz reggelén,
miközben a kávé átjárja a Testemet,
csókod nélkül e hajnalon, jajj, de nagyon szenvedek!!

 

Alig telnek percek, odakint hogy ülök, 
csak gondolatban, de oly messzire tűnök.
Hisz távoli még az a perc, 
míg forró karral nem ölelsz!