John erősen fújtatott, ahogy a dombon kapaszkodott fölfelé. Nem tudta eldönteni, mi zavarja jobban, a hajában fészket rakni szándékozó bögölyszerű helikopter (vagy helikopterszerű bögöly?), mármint mi az isten nyiláért köröz a feje körül az az idegesítő kis szarság?, vagy a pocakja oldalán lefolyó izzadtság, ami valami bizarr módon csiklandozta, amikor az övvonala alatt valamivel feszülő nadrágderékhoz ért. Viszlát, India bővebben…
A VIRÁGÜNNEP VÉGE
/In memoriam Gulácsy Lajos/
/haikuk/
búvó hóvirág
gyémánt fehérben izzó
manólándzsahegy
–
feszülő trikó
alatt hasán a köldök
zárt márványkapu
–
leánykökörcsin
mellénykéjét vetkező
büszke leánytest
–
virágot lépő
hajnal gyönyörű bokája
tavaszi kertben
–
törpe nőszirom
rangrejtve tündöklő
lila ruhás hölgy
–
ahol mosoly van
ott semmi más nem fér el
az árnyékában
–
csak táncolj, táncolj
lángoló tűzliliom
nyári szelekben
–
gyönyörű mosoly
holdezüstben táncoló
leány, rózsakörben
–
kristálypalota
az agárkosbor szirmán
lebegő vízcsepp
–
tengerpart, este
a szerelem illata
itt sós, narancsos
–
most állj meg idő
aranytükörben suhanj
ne múlj, tündértánc
–
már őszi szegfű
virít a réten: szólj hát
tücsökrekviem
–
vásári zajban
a szférák halk zenéje
nem hallgatható
–
tüzet az gyújthat
aki maga is lángol
nem hamvad soha
–
Isten kigyújtott
színei közé egyszer
hazatalálunk
—-
(Illusztráció: Pulsatilla grandis)
irodalmi félreolvasások 34., 35.
irodalmi félreolvasások 34.
szövegbombázás
(szőnyeg)
*
világhírű brit episztola nyerte az új Nyugati pályaudvar tervpályázatát
(építésziroda)
*
Tizenhét fattyúk
(hattyúk)
*
puha krumpliregény ír recept alapján
(krumplilepény)
*
Szétült világ
(Szédült)
*
a háború átrajzolta a Kárpát-medence epikai térképét
(etnikai)
*
könnyen beültethető a tavaszi szonettekbe a virágminta
(szettekbe)
*
duplájára nőtt a magyar szakos bűncselekmények száma
(erőszakos)
*
A kiskakas gyémánt félcédulája
(félkrajcárja)
*
cseh mellény
(cselekmény)
*
szeretne fogatot adni az eddigi műveinek
(foglalatot)
*
20-ból 12 költő veszélyes
(akkutöltő)
irodalmi félreolvasások 35.
vigyázó szemeteteket Párizsra vessétek
(szemeteket)
*
Varangyos élet
(Te rongyos)
*
megvan a kolibri irodalmi díjak tíz jelöltje
(Libri)
*
Felszámított tömegsírok
(Felszántott – könyvcím)
*
jogerős ítéletben mondták ki a zaklató Tyukodi pajtás bűnösségét
(tyukodi polgármester)
*
hogyan működött a világ első prózája?
(plázája)
*
Fásított kölykök
(Vásott)
*
vizuális poézist fejlesztenek az ELTE kutatói
(protézist)
*
most sem jött el az illiberális irodalom Európában
(forradalom)
*
A koltói mesterség
(költői)
*
Montgomery a vár ura
felnégyeli a királyt
(vendégeli)
*
Az ember drogériája
(tragédiája)
(Illusztráció: Rebecca Barker: Water Lilies)
Petra és a Riverdale-nyár
Petra megugrott a székben és halkan felsikkantott.
– Mi az? – kérdezte unottan a vele szemben ülő Lujzika.
– Szombaton kijön a Riverdale új része! – válaszolta a szöszi lány.
Lujzika, a negyvenes, de hatvannak kinéző irodavezető abbahagyta a rágózást.
– Bocsánat – suttogta Petra. – Ez egy automatikus értesítés volt, akkor is feljön, ha…
Lujzika tekintete haragosan villant.
– Bocsánat, kikapcsolom – habogta a lány és visszabújt a képernyő mögé. Petra és a Riverdale-nyár bővebben…
KÍVÜL A KÖRÖN
Csak képzelem a Nap mögött
az égi világot, s azt hiszem, a
felhőkből azért emeltél spanyolfalat,
hogy ne láthassak be ablakodon,
ne tudjam, mi van a homály helyén,
az üresség fehér függönye mögé ne
nézhessek be soha, ne tudjam meg,
kik alakítják a Nagy Színjátékot.
Csak gondolatban tárom fel a
pokol tüzében kiégetett, szürkületbe
száműzött mélység titkait. Hát csak
annyit tudsz, hogy folyton bújócskát
játszol velem? Élvezed, hogy dicsőítésedre
falra mázoljuk árnyékodat, s miközben
erőlködünk, mögöttünk állsz, s nevetsz
azon, mily buzgó az ima az ajkunkon,
mennyire nem látjuk jeleidet a fényben.
Egyszerűen elmegyünk melletted,
kezünkben elhervad a virág,
szemünkből kiolvadnak a színek,
s utolsó sóhajunk apró porszemcséi
lerakodnak köntösöd szegélyén.
(Illusztráció: The Ring)
Izumi Sikibu versei a Kimaradt dalok későbbi gyűjteményéből (Japán, 1086)
Téma nélkül. Izumi Sikibu
Fekete hajam
mily zilált, nem érdekel,
amíg így fekszem,
ő hiányzik, ó, aki
először simogatta!
(Szerelmes dalok harmadik kötete, 755.)
Amikor egy férfi elfelejtkezett róla, Kibunébe[1] zarándokolt, ahol a tisztulási patak felett szálló szentjánosbogarakat látván ezt a verset költötte:
Izumi Sikibu
Búsan gyötrődöm.
Tavi jánosbogarak:
ó, még őket is
testemből elszabadult,
bolygó lelkemnek látom![2]
Válasz:
Hegyek legmélyén
örvénylőn csak csobogó
vízesés sodra
lélekgyöngyként[3] hogy hulljon,
oly búsan, ó, ne gyötrődj!
Ez a vers Kibune istenének válsza. A hagyomány szerint Izumi Sikibu fülében a férfi hangjaként szólt.
(Vegyes témájú dalok hatodik kötete, Sintó dalok[4], 1162–1163.)
Fittler Áron fordításai
Izumi Sikibu (和泉式部)
976?–1030?
A X–XI. század fordulójának egyik legnagyobb költőnője. Udvarhölgynevének első felét első férje, a tartományi kormányzó Tacsibana no Micsiszada (橘道貞) megbízatási helye, Izumi tartomány (a mai Ószaka prefektúra déli része), második felét pedig apja, Óe no Maszamune (大江雅致) beosztása után kapta. Jól ismert Reizei császár (Reizei tennó [冷泉天皇], 950–1011) két fiával való szerelmi viszonya, az Izumi Sikibu napló (Izumi Sikibu nikki, 和泉式部日記) egyikükkel, Acumicsi herceggel (Acumicsi sinnó [敦道親王], 981–1007) való kapcsolatát mutatja be versváltásaikon keresztül. Acumicsi herceg halála után Sósi császárné szolgálatába állt udvarhölgyként. Az udvarban ismerkedett meg második férjével, Fudzsivara no Jaszumaszával (藤原保昌), akit 1020 és 1023 közötti tartományi kormányzósága idején elkísért megbízatási helyére, Tango (丹後) tartományba (a mai Kiotó prefektúra északi része a Japán-tenger partján). Versei rendkívül nagy hatást gyakoroltak a későbbi vakaköltészetre. Ezernél is több költeménye maradt fenn, melyekből több mint kétszáz darab császári rendeletre összeállított vakaantológiákba is bekerült.
(Borítókép: a fordító felvétele)
[1] 貴布禰. A mai Kiotót északról határoló Északi hegyekben lévő sintoista Kifune szentély (Kifune dzsindzsa, 貴船神社).
[2] A korabeli közvélekedés szerint, ha valakit nagy bánat gyötör, lelke elhagyja testét, és az éterben bolyong (egyes esetekben megszáll valakit, akit az illető nem kedvel). A lelket tűzgömbként képzelték el, ezért látja a költőnő a repkedő szentjánosbogarak fényében saját lelkét.
[3] Többértelmű kifejezésen alapuló retorika. Az eredeti szövegben a „tama” szó jelent gyöngyöt (玉) és lelket (魂), előbbi a vízesés aláhulló vízcseppjeit jeleníti meg, utóbbi pedig visszautal az Izumi Sikibu vakájában megénekelt bolyongó lélekre.
[4] Dzsingi no uta (神祇歌). Olyan vakák, melyek a japán ősvallás, a sintó isteneihez kapcsolódnak, például a bennük való hit kifejezései, vagy sintó rituálékhoz kötődnek, de olyan verseket is ide sorolnak, melyeket – az itt szereplő Hegyek legmélyén… kezdetű költeményhez hasonlóan – egy sintó isten alkotásaként tartanak számon.