1.
Mélység nélküli kút lett az
idő, valami végképp eltűnt a
világból. Az sincs, amire
visszanézhetsz, szétmorzsolódik
arcod, kövek szétszórva
rókányi időd sivatagosabb tájain.
Majd mesélhetsz,
ha lesz kinek. Mint a hiéna,
testvérei romlott húsától
keserű szájízzel. Ordíthatsz,
ha már nem jut más eszedbe,
hiába, késő lesz az is,
minthogy késve érkezik
minden hang az emberi torokba.
Meghalsz, meghaltál,
majd eztán fogsz meghalni.
Na és. Rettenetes egy hely ez,
hogy is mondta valaki:
„két nemlét között”.
Ha legalább fogaim közé kaphatnám
ezt a habosított semmit,
hogy lenyeljem. Vagy gyűlölhetném
ellenségeimet, vagy megátkozhatnék
születést és halált, vagy
hihetnék abban, hogy bármilyen
hazugság megéri a fáradtságot.
Jég, az kellene, még több jég.
Minek írod a nemlét betűit?
Rohan tovább a jeges ár, a folyó,
jégtáblák koccannak össze,
mint kések a tálban. Az elejét nem
látod, a végét sem látod, körülvesz
mégis a végesség szorítása.
Hiába minden, minden hiába.
2.
Megvesztegethetnélek
most is a szavakkal. Tegnap
így kezdtem el ezt a verset például:
az almafa kivirágzott. Majd
figyeltem az alap repedését
és folytattam: aztán
el is hullottak a virágok. Aztán
már nem volt, ahogyan folytatni.
Azt kellene mondanom,
ne hallgass rám,
most öreg fájdalom szaggat,
egy vagyok a sokból,
ki nem tud mit kezdeni
ezzel a hülye csodával.
De ezt sem mondhatom,
mert meg kell hallgass előbb,
hogy belásd: nem érte meg.
Látod, mint a vakok,
elsüllyed minden
világ a homályban,
mint óváros az újban.
Reménykedsz, hogy talán
az anyag is emlékezik.
A szóban forgó almafa mellett
például a tegnap nagyapámat láttam
egy el nem készült fényképen.
Arc nélküli kép volt, és fa nélküli
ugyanakkor. Valahol máshol álltak.
Ilyen az, amikor nem mondhatod
azt, hogy kösz, de nem. És minek
örülni, ha mindez így történik.
A részletekről ezúttal le kell mondanod,
amiképpen a kép művészi
kidolgozásáról is. Ha tudnám,
hogy mi van, hidd el, nem itt állnék.
Csak kezd elegem lenni a hazudozásokból,
és legszívesebben azt mondanám:
bárcsak mindenki, aki él a világon,
hallgatna el egy évre, vagy egy napra legalább.
Igyál vizet és ne gondolj arra,
hogy hallgatsz most egy napig,
ne gondolj semmire.
Nyugodj meg. Egyetlen ilyen nap
elég lehet, hogy megértsd:
az almafa kivirágzott.
És hogy el is hullottak a virágok.
