Álomföld
Mikor az éjféli köd bekúszik
És a táj már csöndesen alszik
Köröttem járkál az alantas halál
Majd lassan továbbáll.
Ím harcosok, szentek és bölcsek
Ősi korokból előtűnnek
Tisztelendő arccal peckesen járva
Mind feltűnnek majd továbbállnak.
Tündöklő délidő lobogó tüze
Az alkony puha és lágy öle
Megbabonázva a szemet haldokolnak
Tán eltávoznak és továbbállnak.
De ide, Álomföld közepébe
Kártevő kéz be nem érne
A valós látomások s e pompás hely
Tán sosem tűnnek el.
Zuhanó árnyakat látok
S régi alakokat formázok;
Köröttem járkál az alantas halál
Majd lassan továbbáll.
Tóth Bernadett fordítása