Betonformák gyurmázása

 

„És íme én,
óriás,
az ablakban görnyedezem,
olvad az üveg, mert homlokom megérinti.”
Vlagyimir Majakovszkij: Nadrágba bújt felhő

Köszönöm a szavaid, a töltőtárra görcsölt
kezed, az életet, amit meghagytál nekem
az újra-felosztáskor, vártam és vágytam rájuk,
a születés előttire és utánira is, talán ugyanúgy,
de hallgatásod beágyazódott idegen testek
bábjába, betűidet apró hernyók formájára
alakítottad, a telepátoszba reptetted őket.
Feladó, címzett, cím,
a szükséges információk
begyűjtése megtörtént, a hajhálódba akadt
szálaidat elvágtad fejbőrödtől, de miért, miért
költöztél új város határára, ha nem kerültél
beljebb a napórák árnyékvetőinél,
baktériumtengerű szökőkutak csöveinél,
amiből érthetetlen nyelven szóltak
a szerelők szerelmeinek szellemei,
javíthatatlan a vízhálózat tenyeredben,
ereidben buborékok,
színváltoztató folyadékokkal itattak,
ugye, keserű, majd édes, sós is, változik
a szájíz is, a csókok íze viszont mindig
ugyanolyan, olvadt törökméz, egymásba
ragadt változatok falrafestett mása alakul
át önmagaddá, halhatatlan festők
kiszáradt ecsete cirógat non-figuratívvá,
figuráid mocskos pacává mosódnak,
letörlöd őket, a tapétázás nem lehet hasztalan,
színarany fényeit hagyod egyedül
pusztulásra-szántnak újjászületésed estéjén,
a lábatlan, kezetlen betonformák gyurmázásakor,
összeölelve a már porlódó köveket,
darabjai üres nadrágod szárában gyűlnek,
magasodnak, végtagokká tömörülnek,
az elemekben bújt felhőtestedből
maró gúny fröccsen szemünkbe,
párás szemüvegen át nézzük,
ahogy a megolvadt ablaküveg
homokodra cseppen.

 

(Illusztráció: Monica Rohan: Rush, 2014)

Mosolyog, amíg csak tud, Virágok helye

Mosolyog, amíg csak tud

Miután egy hozzátartozónk meghal, el kell távolítani a személyes tárgyait. A fogkefét, amit többé nem használ, a törülközőit és a kedvenc papucsát. A szemüvegét még talán el lehet ajándékozni, a műfogsorát viszont nem illendő, különösen, ha az illető fertőző betegségben hunyt el.

A nagymamám megsárgult műfogsorát mégis megtartom, így mindig ott lesz velem a polcon a mosolya. Fertőtlenítőszerben ázik. Nincs már szája, de a mosolya még megvan. Ha hiányzik a nagymamám, csak felnézek a polcra és visszamosolygok rá. Egy hónapig tartogatom a fogsort, aztán rájövök, hogy ez a torz, erőltetett mosoly nem rá vall, hiszen az élő emberek nem mosolyognak folyton. Ez ott a halál mosolya. Mosolyog, amíg csak tud, Virágok helye bővebben…

Paul Celan: Kikoronázva

Kikoronázva,
kiokádva az éjbe.

Micsoda
csillagok alatt! Csupa
szürkére vert szívkalapács-ezüst. És
Bereniké haja, itt is – összefontam,
szétbontottam,
fontam, bontottam.
Fontam.

Kékszakadék, beléd
űzöm az aranyat. Ezzel is, ami
paráznák és szajhák között tékozoltatott el,
jövök és jövök. Hozzád,
kedvesem.

És átokkal is és imával. És az összes
felettem kavargó és felém
lendülő buzogánnyal is: azok is eggyé
olvadva, azok is
fallikusan hozzád nyalábolva,
sírhely-és-szó.

Nevekkel, átitatódva
minden száműzetéssel.
Nevekkel és magvakkal,
nevekkel, megmerítkezve
minden
kehelyben, amik telve vannak a te
királyvéreddel, ember, – minden
kelyhébe a hatalmas
gettó-rózsának, amikből
te ránk tekintesz, halhatatlanul
annyi holnapúton meghalt haláltól.

(És a Varsovjankát énekeltük.
Náddal benőtt szájjal, Petrarca.
Tundra-fülekben, Petrarca.)

És támad egy föld felfelé, a miénk,
ez a föld.
És nem küldünk
egyet sem a közülünk valókból lefelé
tehozzád,
Bábel.

 

András Orsolya fordítása

Havon hamu; Sötét lófej születésnapra

 

Havon hamu

Combod sűrűszőrű menyét
bizsergeti,
kellesz neki.

Halottak napján halottak
hadonásznak,
megcsodálnak.

Kezedben lánc-karikás bot
ággá válott,
kivirágzott.

Érik körülötted a tél:
égen daru,
havon hamu.

 

Sötét lófej születésnapra

Minden kitisztul, csak április 29-én a Lófej-köd nem,
a sötét porköd születő s haldokló csillagokkal,
csak szirom-szárnyam, csak a látomásom nem,
csak vérem nem, zokogásom az Orion-csillagképben.

 

(Illusztráció: Daniel S: Stars)

Egyenruha

 

Anyám postás a szülőfalujában. Az a fajta alföldi falu, ahová a kispiros vonat sem közlekedik. Bár nekünk van autónk, egy Mini Cooper. Nem illik ebbe a porfészekbe, ahogy anyám nevezi a faluját, de miután apám elment, csak ez az autó maradt nekünk. Ezt nem adjuk el, ha egyszer eszünk egy nap sem – közölte velem két kátyú között, amikor Opához, a nagyapámhoz költöztünk. Anyámat kirúgták, vagy ahogy Opa mondja, megunta azt a sok ide-oda röpködést. A Malévnál volt, s amikor az megszűnt, mivel elmúlt negyven, már egyik légitársaság sem vette át. Apámé sem, ő német, s pilóta a Lufthansánál. Lelépett az anyám kolléganőjével. Stewardessek között ez gyakran megesik, nyugtatgatott engem anyám.

A posta is egyenruhás cég, s itt is mindig menni kell, hol Rózsikának jött egy csomag a gyerekeitől külföldről, hol az öreg Feri kapott fizetési felszólítást, vagy egyszerűen csak a Lidl-újságot kell kihordani. Zöld egyenruhája van. Szerintem a kék szebb volt, s valahogy abban anyám magasabbnak és soványabbnak tűnt. Szoknyásat kért, mert a selyemharisnyákról, amelyeken hátul, középen csík fut, nem hajlandó lemondani, ahogy a Mini Cooperről sem. Opa szerint télen majd ráfanyalodik a nadrágra. Szeles alföldi falu ez, Viharsarok, nem Pest. Egyenruha bővebben…

Charles Bukowski: Kék madár

Egy kék madár lakik a szívemben, amelyik
szeretne elrepülni,
de én túl keményen bánok vele.
Azt mondom, maradj ott, én nem akarom,
nem hagyom, hogy bárki láthasson
téged.
Egy kék madár lakik a szívemben, ami…
…ki akar jutni…
de én whiskyt öntök rá és folyamatosan
cigifüsttel mérgezem
és a kurvák és a csaposok
és a butikusok
soha nem tudhatják meg,
hogy milyen is ő,
hogy bennem egy madár lakik.

Egy kék madár lakik a szívemben, ami…
…ki akar jutni…
de én keményen bánok vele.
Azt mondom,
maradj csak benn, te szórakozni akarsz
velem?
El akarod cseszni a
a napomat?
Befolyásolni szeretnéd az európai
könyveladásaimat?
Egy kék madár lakik a szívemben.
ki korlátok nélkül szeretne szárnyalni,
de én okosabb vagyok ennél, nem engedem szabadon.
Legtöbbször éjszakánként engedem ki,
amikor mindenki alszik már.
Mondogatom neki, tudom, hogy itt vagy,
szóval ne légy
szomorú.
Aztán visszazárom börtönébe
ő dalolgat még egy kicsit
ott bent, én visszatartom attól, hogy…
meghaljon
és úgy alszunk együtt, mintha boldogok lennénk.
Ez a mi
titkos paktumunk
és talán elég megható ahhoz,
hogy némelyeket könnyekre fakasszon,
de én nem.
sírok, ugye
te sem zokogsz?

Márkus László fordítása

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info