Sylvia Plath: Apu

Nem teszed, nem teszed
soha többé, fekete cipő
melyben úgy éltem akár a láb
harminc éven át, fonnyadozva,
lélegzet s jajveszékelést visszafojtva.

Apu, meg kellett öljelek.
Még azelőtt meghaltál, hogy időm lett volna –
Márvány-nehéz, Istennel teli zsák,
rémes szobor, melynek szürke lábujja
akkora akár egy egy frisco-i fóka.

S a fej a szeszélyes Atlanti óceánban,
mely zöldet kékre hány Nauset partjain is túl.
Imádkoztam, hogy visszahozzalak.
Ach, du.

A német nyelvet, s a lengyel vidéket
egyaránt kilapította a háború hengere, háború, háború.
De a város neve mégis ismert.

S a lengyel barátom szerint
van ilyen városból egy csomó,
így nem mondhatom meg hol veted meg a lábad s versz gyökeret.
Soha nem tudtam beszélni veled.
Nyelvem rendre az állkapcsomba szorult.

Tüskés szögesdrót mögé szorult.
Ich, ich, ich, ich.
Beszélni is alig tudtam.
S nekem minden német pont olyan volt mint te.

Trágár ez a nyelv,
s a gép, a gép:
elhurcolt engem is, akár egy zsidód.
Egy zsidót Dachau-ig, Auschitz-ig s Belsen-ig.
Majd úgy kezdtem beszélni, akár egy zsidó.
S talán az is vagyok, zsidó.

A tiroli hó és a bécsi sör
se nem tiszta, se nem valós.
Cigány örökségemmel és különös szerencsémmel
és a paklimmal, a tarokk paklimmal
még talán egy kicsit zsidó is lehetek.

Mindig is féltem tőled, Apu.
Luftwaffe, gombnyomás-agyú.
És a csinos bajuszod,
az árja, világoskék szemed!
PanzermanN, páncélos, Ó Apu –

Nem Isten, csak horogkereszt.
nincs oly fekete ég mely keresztül kiáltható.
S a nők a fasisztákat szeretik,
ki csizmájával arcukra lép, egy szörnyeteg
szörnyszívű szörnyeteg, akárcsak te.

A tábla mellett állsz,
ekKéppen őriz téged a fotó.
Hasított áll, és nem köröm,
de te túltettél az ördögön,
ki szép szívemet kettéharapta

Te sötét manó.
S én tíz voltam, mikor lezárt a kripta,
s húsz, mikor meg akartam halni,
hogy visszajuthassak hozzád – vissza.
Hittem, hogy még a csont is jó.

De visszamart magának a világ,
a nagy üstfoltozó.
Tudtam már, mi a teendő,
hogy megalkossalak magamnak:
ki egy Meinkampf-szemű, sötét figura,
tűzszerszám, ujjszorító.
Jó, megteszem, mondtam, jó.

Végül túl lettem, Apu.
Tövestül kirántott telefonzsinór,
mostanra süket, lopakodó.

Megöltem, ahogy azt a vérszívót is,
ki azt állította: Te vagy.
Véremen egy évig nevelkedett,
hét évig, tudd meg – azt is, ugyanúgy.
Ideje, hogy aludj.

Sötét szívedből vascölöp kandikál ki,
s a falu mindig is gyűlölt.
Hamvaidon táncolnak s taposnak a népek.
Egytől egyig tudják, kié a hamu.
Túljutottam azóta rajtad te torzszülött: Apu.

Szoó Viktória fordítása

irodalmi félreolvasások 22., 23.

irodalmi félreolvasások 22.

stanicli volt a jóbarát
(spicli)
*

írók és olvasók halálozása
(találkozása)
*

szétírók és szétolvasók találkozása
(szépírók és szépolvasók)
*

Mikes Kelemen élő töröksége
(öröksége)
*

az irodalom összeköp
(összeköt)
*

a szóval foglalkozni kell
(a lóval)
*

termő énes ág
(ékes)
*

kulturális sintér
(színtér)
*

Kamu és gyémánt
(Hamu)
*

egyre gyorsabban olvadnak a giccsek
(gleccserek)
*

az irodalom hálózatos szökevény
(szövevény)
*

jöjj el rendészet
te szülj nekem rendet

 

irodalmi félreolvasások 23.

Csámpáskirálynő
(Csárdás)
*

a magyar szürkemarha
nem száll minden ágra
(az árgyélus kismadár)
*

tón a lúd flatus
*

mint fák tövén a metafora
(bolondgomba)
*

panorámás csizmát visel a babám
(rámás)
*

Rabatt Mater
(Stabat)
*

a magyarok 12 százaléka már legalább hetente költő a neten
(költ)
*

retro dal vagy leszbikus vers?
(klasszikus)
*

Villon legszentebb versei
(legszebb)
*

Hamlet dán szalámi
(királyfi)
*

antropodermikus biblioplegia
(bibliopégia)
*

Félig bevarrott élet
(bevallott)

 

(Illusztráció: Rick Beerhorst)

Madár voltam; Holdra szállnék

 

Madár voltam

Réce voltam,
aztán lelőttek.
Galamb voltam,
aztán lelőttek.
Fácán voltam,
aztán lelőttek.
Varjú voltam,
aztán lelőttek.
Voltam lúd is,
aztán lelőttek.
Voltam fogoly,
Végül az is maradtam.

 

Holdra szállnék

Egyedül én,
Holdra szállnék
Egyedül én,
ott is élnék
Egyedül én,
fát ültetnék
Búra alá,
várost húznék

Egyedül én,
ásnám sírom
Egyedül én,
papként szólnék
Egyedül én,
mint síró asszony
Egyedül én,
szálló lélek

Egyedül én,
egyedül én

 

(Illusztáció: John Gerrard Keulemans: Arachnothera crassirostris)

kinövések

később megszülettek a legendák az emberevő Küklopszokról. felkeresték Ádámot, aki gyermekének holtteste mellett sírt. évezredekig még életben volt. míg végkép ellepték a legyek és a büdösbogarak. savanyúkáposztán élt, beszédes volt, mert feloldotta a tilalmat. az   áldás tudása is cserbenhagyta. percekig tartott, míg megtalálta a gyenge mentőövet. a helyzet kerek, por alakú és forró. hajókkal indultak útnak, hogy megelőzzék, ezért erősen eltérő eredményeket találunk. a tervek kiküszöbölésére lehetőséget nyújt. a helyzet rendezésére összehívták. megkezdték az üzleti összekapaszkodást, úsztak a folyó előtt, a nyájak mellett. kémek kopogtatták, csörgették telefonjaikat. meghódították, jártak velük körbe a horizonton. megette őket a terebélyes csönd. meghódították a válaszokat, dübörögtek és mulattak. és hűségfogadalmat tettek. a kereskedők útvonalaikat ásták, például összefüggéseket kerestek. megroppantották azt ami romlani készül. füves réteken megfeleltek a víznek, meg a sónak. végül azt javasolták a füvek kezelésére, hogy tegyenek úgy, mintha teljesen sima lenne. legyen minden színtelen álom. megrecsegtették a tornyos gomolyfelhőket a széles vizek felett. a felhők hátizmait. a lovakat, a halottakban szabaddá tenni őket. szüntessük meg a lila könyveket, a magas térdet, és a fiatalságot, mondták. elharapták a szót, a mélyenjáró foszlányokat, betiltották a fekete szemüveget, és a fehér hajat, és a hasonlatossá vált embereket, akik foszforeszkálnak és fityegnek. a lovakat a fejlődés megköveti. Kata rövid szoknyában, kezét a fűnek szorítva, gyereket szül. szemét a vese táján érzi. egy halvány, aki a fésülködés szintjén akar maradni. aki leül az erdőben, és megtudja, hogyan lehet gazdag. életek hevernek a lányok légüres hasában. egy hitvány, akit sűrű hátsó felét csinosítja. felemelte a lábát a friss ágyban fekve, a combját, a csípőjét az álmosságtól és megörvendeztette Ádámot, aki más hazában szeretkezett. fejen állva a férfi simogassa a nő fülét. a hamujával átitatott lenvásznat. a pálmatestű nő lábát, a bölcsek nyelvét, most pedig jó, mondja. elhomályosul a szeme ebben a városban. Évike nem mozdul, mindkét kezével bezárkózik. egy homályos, távolodó felhőn asszonyok nevelik gyermekeiket, harcolnak az önálló tevékenységen kívüli kötelekkel, fúvókákkal, repülőgépekkel. szabad vagy az étkezéstől, vakbuzgón a kertedet műveled, és megpróbálsz úgy manőverezni. télen múlik az idő. azok a nők, azok a férfiak, idejük amúgy is kevés. felöltöztetik a testüket, és megismerik a módszert. száríts babot, a testrészedre jeleket rajzolj. teljes hosszában és szélességben. Évike nevet és guggolva figyel. baráti hajviselet az asztalodon. a szád illatos és a torkod fehér. így történik a gyakorlás saját életünkben. Józsika bácsi a menet élén harmadaik kézzel. hím fuldoklik a víz közepén, Ádám megöli testvérgyilkos fiát, kitépi az idegeit, míg fel nem jajdul. üvegszilánkokat szórók, a hegeket sikerül begyógyítani. (Ördöggyökérből keverj virágot.) megtörtént a varázsszöveg, a rágondolás hatására, ő sem különb. a lovaglástól a lába öregujján csontkinövés. jó mélyen ástak, és keresztülbújtak a föld járatain. (Ez nem az oka elhódítani a testvére szeretőjét.) játékosan megragadták, és közel furakodtak. gyors lovak patáiba rejtett férfiak. akasztófa ódon darabjai, a szégyen, mert nem jöttél. otthon fába vágni és sziklába oltani. a tanfolyam végén, vagy két héttel előbb. ő senki, gondolta, nem használta ki a „jobbágyfelkelést”, meg a csillagászatot. (Ezzel az eljárással felhasználást nyertek.) ez a tény rendkívül érdekes. mindenki hallott róla, közben felnőtt lett, képességeket növesztett. ilyenek azok, akiken látszik. (Az arcáról leolvasható.) nagymellű szépségek formálják a kőtömböket. egészségesek, és a beleikben vizsgálódik az élet. a nagy roham után. jelenetet alkottak, és kalózkodtak, és rézzel, vassal pótolták a folyamatokat, és meggyorsították a katalizátort, mely lebegtet és szabad. Józsika bácsi megerősítette a hatalmát. apránként megismételte azt, amit az európaiak. Kata elvágta, utasítást adott, hogy a gyökereiben megsemmisítse, ez a doktrína részekre tagozódott a szerelemben.  

(Az esetleges változás igen bonyolulttá teszi. Több-kevesebb hidrogén, attól függ, milyen a nyomás. A fák csúcsainál jó hatásfokkal működik. Évike adagolható mennyiséget röptet. Ádám egész lakónegyedeket pusztít el. valami játékot, szagmintát, hogy ott járt. olyan is van, hogy nehéz leírni. A részecskék fele, egyharmada szegény. Bizonyos fajtájú, szurok és pép, lepárolható, átlós irányban, háromszögben.) bosszút áll a nyelvért. hallgatja a szerencsétlent. csoportot állít össze, törzseket hoz létre, összpontosít. buja mese, remegve vigyáz, a föld és a víz elkülönül. az egyenlítő átnyúlik a legelmaradottabb északkelet-európai területekre. filozófiai rémeszmék tűntek fel. ahhoz, hogy Józsika bácsiról példát vegyünk. ismeri a mérgeket, a csillagokat, a hőskölteményeket. balgák, téliszalámiról írtak finom gúnyt, a szökés már sikerült a legnemesebbeknek. Józsika bácsi zsoldosként harcol, elfogadja mások agyát, most mindenki AZ. kulturálisan mindnyájunk életébe beleszóló. szegénység termelő, egyik a másikon, egykor és ma, következmény nélkül. Józsika bácsi úgy emlékezik, hogy tavaly áprilisban megjelent egy temetésen. van mondanivalója, torzképet rajzol. Kata tetovált fenekén a tetthely. tudd elhagyni a házadat, ne kövess. a férfi megkopaszodik, el ne feledd, mikor megadod magad.

felérni se tudlak, mondta Józsika bácsi. úgy hívnak magukban, mondta Évike, és látod, ennek ellenére működik. megsütöttek és összenéztem velük, mondta Kata, sorsod lenyomata a tenyeremben. ilyesmiket írnak hisztérikusan, jegyzi meg Józsika bácsi. és tömjéneznek, és a gyertyatartóban táncol a szél. 

 

 

A borítókép a szerző illusztrációja.

Az utazó bement a szobájába és

 

∞ Sutari: Tranś (Wiano, 2014)

anyu nem akarta, hogy tovább beszélgessünk, bement a szobájába és nem jött ki. anyu nem jön ki a szobájából. anyu nem jön ki a szobájából négy napja, milyen lenne egy ilyet mondani, de nem igaz, a szarvasarcú bácsinak meg nem hazudhatok, mert akkor bemegy a házába és nem jön ki, nyitva marad a kertkapu, én meg nem tudom becsukni. a szarvasarcú bácsi nem jön ki a házából négy napja, mondanám a postásnak, meg hogy anyu nem jön ki a szobájából négy napja, én meg nem vehetem át a leveleiket. a postás meg akkor nem tudom, hová menne be, ahonnan nem jönne ki, és kinek mondanám tovább, hogy a postás négy napja nem jön ki.

leülök a kertben, várom, hogy anyu kijöjjön a szobájából, vagy a postást, a szarvasarcú az nem jön ide. el kéne menni a szarvasarcúhoz és hazudni neki. anyunak mondjuk igazat mondtam, és azért bújt el. ilyet még nem játszottunk, hogy bemegy a szobájába és nem jön ki, és nem beszéltük meg a szabályokat előre, az iskolában sem tanultuk még, mit kell ilyenkor, szóval várom, hogy kijöjjön, vagy a postást, a szarvasarcút, valamit. a postás négy napja nem jön, mondanám a polgármesternek, meg hogy anyu meg a szarvasarcú se nem jönnek, én meg nem tudom átvenni a leveleiket, amiket a postás nem hozott még el, mert nem jön.

anyu bement a szobájába és nem jön ki, négy órája, direkt megvártam, hogy négy legyen, mondhassam, de már nem mondhatom, mert négy óra egy. mit mondok majd a polgármesternek, polgármester bácsi, anyu meg a szarvasarcú meg a postás, meg közben még tuti más is, mondjuk a szomszéd néni, akit még sohasem láttam, mert nem is itt lakik, csak néha eljön és körülnéz, de olyankor én máshol vagyok, pedig neki még nem mondtam semmit. biztos anyu beszélt vele, mielőtt bement a szobájába és nem jön ki, hogy óvakodjon tőlem, valami ilyet. vagy hallotta, amikor anyunak igazat mondtam, mondjuk nem ezt.

nem tudom, van-e vécé abban a szobában, én már voltam kétszer pisilni. meg ettem ribizlit, anyu meg nem evett biztos, mert nincs a szobájában ribizlibokor, én meg nem adogattam be neki a szemeket az ablakon, mert nem merek az ablakához menni, ha az ajtót becsukta. a polgármester nem jön ki a szobájából négy napja, mondanám egy utazónak, aki itt jönne az utcán és kérdezné, mit csinálok egyedül a kertben. hol van az anyukád, én meg mondanám, anyu négy napja nem jön ki a szobájából. meg tuti mondanám neki a szarvasarcút meg a postást is, meg a szomszéd nénit, meg aki még közben eszembe jut, és van hová bemenjen.

például azt nem mondhatnám, az utazó bement a szobájába és nem jön ki, egy másik utazónak, aki később érkezne, mert az utazónak nincs itt szobája, hacsak nem megy oda valakihez, hogy kérjen, meg akkor azt mondanák neki, különben is, hogy a férjem feleségem apám anyám fiam lányom kutyám bement a szobába és nem jön ki, négy napja, és hogy nincs másik szobája. vagy ha van, hogy egyikbe bement a kutya, másikba a gyerek, és így tovább, minden szobába bementek és nem jönnek ki, az utazó meg akkor nem tudna hová bemenni, mondaná, hadd üljön le a kertben. mármint mind a kettő, ha kettő lenne.

az utazó, az egyik, bemehetne mondjuk a kutyaházba, ha már mondtam, hogy a kutyák is a szobába mentek be. az utazó bement a kutyaházba és nem jön ki, mondanám a másik utazónak, aki nem hinné el, és el kéne vele menni megnézni a kutyaházat, hogy tényleg be van-e menve az az utazó bácsi. de lehet, a kutyaházba meg a macskák lennének bemenve, a macskáknak meg nincsen háza szerintem. és itt gyülekeznének az utazók a kertben, mert mindenki más bement a szobájába és nem jön ki, úgy meg nem lehet megkérdezni, bemehetnek-e. idejönnének, mert látnák, hogy a kertben ülök, kérdeznék a szobát, én meg mondanám anyut, hogy négy napja nem jön ki.

van mondjuk másik szoba is a házban, ahová bemehetnének, csak arról anyut kéne kérdezni, anyu meg bement a szobájába és nem jön ki. de a kertben leülhetnek, ha szeretnének, ehetünk ribizlit, meg megvárhatjuk, mire beérik a szeder. beszélgethetünk is, hogy ők honnan jöttek, milyen szobákból házakból satöbbi. hazudhatnak is. de lehet, anyut zavarná a beszélgetés. biztos zavarná a hangom, ha hallaná, hogy beszélgetek. anyu is egyedül ment be a szobájába, meg a többi is egyedül menne, még a kutyák is, egyedül meg nem beszélgetnek, gondolom. bár lehet, valamelyik kutya ugatna egyet, mert nem jó neki a házban, vagy egyedül, vagy hogy egyedül a házban.

az ugatásra meg válaszolna egy másik, aztán megszólalna egy harmadik, hogy válaszoljon az elsőre vagy a másodikra, és lehet, vele egyszerre már ugatna a negyedik is, valamelyikükre válaszolva vagy csak úgy, új témát felvetve, és akkor talán egy ember is kiáltana valamit, mondjuk, hogy kuss legyen, vagy ehhez hasonlót, esetleg ugatna, hogy a kutyák is értsék. szóval biztos a kertben is egyedül lehet csak ülni, de hát ha már idejött ez az utazó, meg a másik, meg a többi, akik idejöttek, akkor nem küldöm vissza őket a szobáikba meg a házaikba, hogy ne jöjjenek ki, vagy hogy menjenek más kertbe, külön-külön, leülnek szépen itt a kertben és nem mennek be.

meg akkor elmennék Jankáért is, amíg anyu nem jön ki, mert anyu nem szereti többé Jankát és miatta ment be a szobájába, biztos nem jöhet többé, csak amíg anyu a szobájában van és négy napja nem jön ki. itt ülnénk az utazókkal meg Jankával, meg biztos jönnének madarak is, hacsak be nem mentek a fészkükbe és nem jönnek ki.

2017. 07. 08. 6: 31: 11

 

(Illusztráció: Mimi Roberts: Bowl of blackberries;
Neelia Design: Blackberries Kitchen Still Life)

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info