Középkorú férfi lép be az ékszerboltba, egy hordót görgetve maga előtt. Gondosan letámasztja az eladó pultja előtt, majd a meglepett alkalmazotthoz fordul.

– Jó napot kívánok. Váltani szeretnék.

– De kérem, Uram? Mi ez a hordó? Mit szeretne váltani? Ez egy ékszerbolt.

–Tudom, kérem! Azért jöttem ide. Váltson be nekem 20 liter májusi esőt!

– Ezt hogy képzeli?

– Hát, én odaadom ezt a hordót, maga meg ideadja az aranyat.

– De mégis mit gondol?

– Én előre sejtettem, hogy ez lesz. Nos, a Meteorológiai Intézettől és a Víztani Kutatólaborból is hoztam igazolást, ami tanúsítja, a hordóban valóban májusi esővíz van. – Két pecsétes papírt vesz elő a zsebéből és az elképedt eladó orra alá tolja.

– De ki hallott már ilyet? Ne szórakozzon velem, Uram! Én dolgozom, nem érek rá ilyen tréfákra!

– Maga ne szórakozzon velem, fiatalember! Adja ide az aranyat, aztán itt sem vagyok! Üssük nyélbe gyorsan az üzletet!

– Na, ebből elég volt! Fogja meg a hordóját és távozzon! – emelte fel a hangját az eladó. Erre már a tulajdonos is előjött az irodájából.

– Mi ez a kiabálás? Mi történik itt?

– Főnök úr, ez a férfi itt esővizet akar beváltani aranyra.

– De nem akármilyet, májusit.

– Mi a különbség? – kérdezte a főnök, akit láthatóan felkészületlenül ért a dolgok ilyetén alakulása.

– Még a bolond is tudja, hogy a májusi eső aranyat ér. Nos, én összegyűjtöttem egy keveset és jöttem beváltani aranyra.

– Meg van maga bolondulva? Az csak egy képletes közmondás.

– Az engem nem érdekel. Itt az eső, kérem az aranyat! – kötötte az ebet a karóhoz a vendég.

– Mondja csak, mégis mennyi aranyra gondolt? – váltott hangnemet a tulajdonos.

– Nézzük csak, 20 liter vizet hoztam, az akkor 20 kilogramm arany. Végre megjött a jobbik eszük. Adják gyorsan, mert még be kell ugranom más helyekre is! A kocsiban még van vagy 80 liter!

– Hát itt bizony nem kap egy gramm aranyat sem. Kérem távozzon, különben hívom a rendőrséget, vagy inkább az elmegyógyintézetet! – emelte fel a hangját a tulaj. Az eladó már oda is lépett a telefonhoz, hogy tárcsázzon.

– Ne olyan hevesen! Azonnal tegye le a telefont! – ordított rá az ismeretlen férfi, miközben belső zsebéből egy revolvert húzott elő.

– Maguk akarták. Nem értettek a szép szóból, hát értenek majd másból. Gyorsan pakolják tele! – Azzal odadobott egy fekete zsákot a két megriadt férfi elé. A fegyver megtette a hatását. Néhány perc alatt telerakták a zsákot ékszerekkel. A férfit csak az aranytárgyak érdekelték. Intett, hogy az ezüstöt hagyják. Az üzlet előtt járókelők haladtak el, de egyikük sem figyelt fel arra, mi zajlik odabent. Amikor tele lett a zsák, a fegyveres gyakorlott mozdulatokkal megkötözte a két férfit. A zsákmányt a hátára csapta és a kijárat felé indult. Mielőtt bezárta volna maga mögött az ajtót, még visszaszólt.

– Ugye, hogy igaz a mondás? Májusi eső aranyat ér.