Nők, akik csak hatalomból értenek. Löttyedt mellű,

vízszemű asszonyok. Asszonyok a templom leghátsó

sorából, a kikötő sarkából, ahol még a szél is pénzt szed

az arra járóktól. És nemcsak pénzt, hanem néhány évet

az életedből, egy harapást az arcodból. Régen rabszolgákat

hajtottak erre, talán tőlük tanult meg vicsorogni a tenger.

 

De csak a paloták öregszenek. A nyomor kikötői

olyan elevenek, mintha a halálod vagy félelmed éltetné őket,

egyre falánkabbak, egyre hangosabbak és egyre éhesebbek.