minden mozdulat; egyensúlyvesztés.
törekvés a káosz felé: lényegtelen.
maroknyi hamuból a szénvegyület
követhetetlenül mássá állt össze.

lehetsz akármi. – neked mozdulatlan minden.
újbóli rácsodálkozás a születés előtti térre;
nincs. – csupán önámítás, amit a szív szimulált. –
körbeölel téged a semmi világtalan geometriája.

hát így végzem én is és minden egyes élő.
hiányunkat csak a csendülő szőrszálak
jelzik majd a szélben. alig hallható frekvencián.
egy ismeretlen szó lesz a menedékünk.
–
addig is sötétlő torkomból hívlak elő újra nagyi, – ne félj. –
ahogy a sejtjeiden átsejlik a megnyugvás,
színtelen tisztaságú lesz és pillanthatatlan minden;
tükörképe egy másik tükör felszínének.

fotó: Elle Hanley