Igaz, felkelt a Nap, hát mégis mi mást tegyen?

De emiatt felkelnél mellőlem, édesem?

Mondd meg, miért kelnénk fel, csak mert fényes az égbolt?

Tán le is azért feküdtünk volna, mert sötét volt?

A szerelem, amely éjjel összehív,

ha fenn van a Nap, csak még jobban szorít.

 

A fénysugárnak nincsen nyelve, de csupa szem,

s ha kémként mégis beszélni tudna, azt hiszem

a legrosszabb az lehet, mit rólam elcsacsog,

hogy szívesen maradnék ott, ahol jól vagyok,

és mert szeretem szívem, s becsületem,

a birtoklójukat el nem engedem.

 

Muszáj, hogy tengernyi sok dolgod elvigyen innen?

Ó, ez a legrosszabb betegség a szerelemben.

Bolondra, gonoszra rátalál a szerelem,

a szegényre is, csak a dolgos emberre nem.

Ki együtt űz munkát szerelemmel,

rosszabb, mint udvarló házas ember.